Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-03-27 / 1. szám

5­6­ 0­­ Tosabb a szemtől? akkor kísérletünkkel csalódnánk, s­­ vagy nem volna jelen, vagy kisebb fokú volna, mint jeleztük. E té­vedés azonban ritka, mert a félhüdés is aránylag nagyon ritka, de még a félhüdés majdnem kivétel nélkül látatágulattal (my­driasis) jár, melyet pedig kísérletünk megtevése előtt kizárhatunk. Az alkalmazkodási szélesség H-nál épen olyan mint más szemekben, az életkornak megfelelően. De hasznavehetősége any­­nyival kisebb, minél nagyobb fokú a H, mert annál nagyobb része fogy el a H ellensúlyozására, hogy az illető csak pp-ben láthasson, közelebb állású tárgyak látására tehát annál keve­sebb marad fenn. A H fedezésére elhasznált rész pozitív hasz­not nem hoz, a közellátás pedig ugyanannyit veszt, a közelp­ont úgy annyival kiebb marad a szemtől, mint ez E szemnél történ­nék. Az alkalmazkodási szélesség minél nagyobb része fekszik a nemleges oldalon, ugyanannyival kevesebb marad a tevőleges ol­­dalon, tehát po-tól p-ig. A­mennyi túlnan fekszik, annyi hiány­zik innen. Ebben gyökerezik a túllátók megnehezített közellátása. Hogy közelben lásson a­­ szem, arra annál nagyobb feszülése a sugárizomnak kívántatik meg, minél nagyobb a H foka, de még minél inkább fogy az alkalmazkodási szélesség is az élet­korral. Az alkalmazkodási szélesség kisebbedése nagy fokú H-nál már fiatalkorban, kisebb fokúnál később (de mindég előbb mint az E szemben) fog a közellátásnál éreztetni. A közellátás 8"—10"-ben átalában csak akkor fog huzamosan, fáradás nélkül lehető lenni, ha erre a meglevő alkalmazkodási szélesség kis há­nyada szükségeltetik; ha azonban majdnem az egész alkalmazko­dási szélesség reá elfogy, akkor hova hamarább a sugárizom annyira ki fog fáradni, hogy minden erőlködés daczára is meglazul és a tárgy elmosódva látszik. Ezen szemfáradás a sugárizom viszonylagos elégtelenségétől függ, de nem mintha az alkalmazkodás gyenge volna, hanem mert a kedvezőtlen viszonyoknál fogva tőle rendkívül sok követeltetik, annyi, hogy rendes sugárizom a kívánalomnak eleget nem tehet. Minthogy a sugárizom az, mely fárad, ezen fáradás az alkalmazko­dási szemfáradás (asthenopia accommodativa) nevét viseli.­­ Más neme a szemfáradásnak az, hogy a belső egyenes izmok kétszemi látásnál közelben nem képesek elég huzamosan az összetérítést fentartani, mi izomműködési szemfáradásnak (asthenopia muscu­laris) neveztetik. Ez utóbbi nagyfokú M-nél szokott előjönni, mert itt a tár­gyak nagy közelítése miatt a belső izmoktól követeltetik több, mint mennyire képesek. A H-nak legfeltűnőbb jelensége az alkalmazkodási fáradás, mely előbb utóbb beáll. A fáradás tüneményei azok, melyek felett a túllátók panaszkodnak, és a tünetcsoport oly jellemző, hogy kevés értelmességgel bíró egyének is kézzelfoghatólag szokták panasza­ikban a fáradás kórképét előadni; rendszeres kikérdezés által a fá­­radásnak már tudomására jöhetünk. A beteg távolban jól lát, kö­zelben is kezdetben, de ha egész nap ír és olvas, hímez vagy varr, kézművi munkát végez stb., este szemei ködbe borulnak, ha sze­meit erőlteti ismét lát, de nemsokára ismét zavarodik látása, a tárgy elmosódik, szemeit behányni és pihentetni kénytelen, azu­tán ismét lát, de minél tovább dolgozik, annál elébb áll be a rosz látás, a homlok- és felső szemgödörtájék fájdalmas, e fájdalom az erőlködéssel fokozódik, csillapos pihenéskor és dörzsölésre ; este legroszabbul lát; hétfőn csak későn, szombaton legham­arább áll be a nap folyamában a fáradás, de távolban mindig jól lát, a mun­ka kezdetén is; vasárnap jól érzi magát, ha pihen ; hónapok, évek folytán e tünemények súlyosbodnak, az erőlködés nagyobb, a fáj­dalom fokozott, zavart látás mihamarább áll be a közellátás igénybevételekor. Mind e jelenségek egyenesen levezethetők az izomerőlködésből.­­ Azt mondják: e fáradás oka izomgyöngeség, a sugárizom elégtelensége. Igaz, csakhogy nem az izom meggyen­gülése van jelen, hanem a rendes erejű izom elégtelen a nagy fe­ladattal szemközt, ez tehát nem szabatos kifejezése az oknak. „Tehát H a fáradás oka“. Igen, de lehet nagyfokú N­ jelen fáradás nélkül, ha a szem nem használtatik közeibe. Az okozatos összefüg­gés ez: H okozza a kedvezőtlen közellátást, a fáradás pedig egyenes következménye a kedvezőtlen közellátás igénybe vételé­lének. A közellátás más alapokból is, mint H-jelenléte rész lehet. Távollátásnál a közelpont messze fekszik, a látás 8" — 10"-ben zavart, csakhogy a szemfáradás tünetei hiányoznak és a látás már kezdetben is rész, nem pedig csak későbben a munka több ideig való folytatásakor. Izomműködési fáradásnál is rész a közellátás, az igényelt láttengely-összetérés huzamos­ ideig nem bírható ki, a láztengelyek végre az erőlködés daczára is széttérnek; a fáj­dalom és a fáradás jelenségei ugyanazok mint az alkalmazkodási fáradásnál a következtében ; csakhogy a látás nem elmosódottá lesz, hanem kettős látás áll be, mit értelmes betegek maguk hang­súlyoznak, továbbá a fáradás lehetősége megszűnik ha csak egy szem hasnáltatik, mert e fáradás a kétszemi látástól függ, s végre többnyire M és nem H van jelen. Rész a közellátás még alkalmazkodási felhüdésnél, melynél p kiebb marad, az erőltetett közellátás a H-hoz hasonlító fáradási tünneteket okoz; elméleti­leg a különbség egyszerű, úgymint H-nál az alkalmazkodási szé­lesség az életkornak megfelelő, itt pedig kisebb, de gyakorlatilag elég gyakran nehéz a kettő közt határozni; támpontul szolgálhat, hogy láza a félhüdés fáradási tüneteinél tágabb, renyhe moz­gású, a félhüdés foka, tehát a­­ fekvése a két szemen többnyire egyenlőtlen, a baj hamar támadt, az egyén talán sérülést szen­vedett vagy elgyengült, fáradás igen hamar áll be és hoszszú pi­henést igényel, e mellett talán H-nak épen semmi foka se mutatható ki; kétes esetben atropin alkalmazása dönt, mert kimutatja, hogy a távolpont kint fekvése vagy az alkalmazkodási szélesség kóros kisebbülése okozta e a közelpont kedvezőtlen helyzetét és ezzel a fáradást. Nagyfokú H­ nál és alkalm­, szélesség fogyásánál megeshetik, hogy az egyén nemcsak közelbe de még távolba sem lát jól. Ilyenkor sajátságos tünemény mutatkozik, az illetők ugyanis kis és középnagyságú nyomtatványt épen nem olvasnak, de igen nagy betűket felismernek, ha azokat a szemhez nagyon közelítik! Ez azon tévedésre adott okot, hogy a bajt rövidlátásnak vették a látélesség nagy fokú alábbszállásával, pedig H van jelen elég jó S-el. Hogy a nagy betűk közel kivehetők, távolabb nem, abban leli magyarázatát, hogy közelítésnél a szóródási körök nagyobbod­nak ugyan, de a látszöglet még gyorsabban nő, úgy hogy végre a reczegkép oly nagy lesz, hogy az elmosódott részletek daczára a betűk átalános alakja felismerhető. Utánozhatjuk e tüneményt magunkon, tartsunk erős vájt üveget szemünk elé és próbáljuk Jaeger nagy próbairatait vagy valamely könyv czímét 9 — 8"-ben olvasni, ez nem fog sikerülni, de igen, ha a tárgyat nagyon köze­lítjük, pedig nagy fokban túllátókká tettük magunkat az üveggel. Az ilyen eset kórisméje megtehető, ha -1- 3 vagy hasonló erejű üveget tartunk a szem elé, ezzel most kisebb próbairatok nagyobb távolban is felfognak ismertetni, ha H van jelen, mert a H nagy része javítatott, és a szóródási körök kisebbíttettek, míg ha csaku­gyan M volt jelen, a látás még roszabb lesz, mert az üveggel a M csak fokoztatott és a szóródási körök nőttek. Ha a túllátó szem használhatóságát kétszemi látásnál tekin­tetbe veszük, úgy találjuk, hogy a H-nak kisebb fokainál az al­kalmazkodás mind a két szemen képes lépést tartani a láttenge­lyek összetérítésével egész a közelpontig, az ily H kétszeri látásra képesítettnek (facultativ) neveztetik. A H-nak nagy fokainál a kö­­zelpont is a nemleges oldalon fekszik, tehát nem éri el a po-t sem, s akárminő tengely-összetérítés sem hozhatja az alkalmazkodást akár csak végtelenig, az ily H teljes (absolut) túllátásnak monda­tik, s sem két sem egyszemi látásra nem képes. A H-nak közép­fo­kainál azonban az alkalmazkodás viszonya az összetéréshez oly sajátságos, hogy bár az alkalmazkodás a szem előtti különféle távolokra ép­en innen képes, mégis minden külön tengely-össze­­térésnél az alkalmazkodás nem ér be anyira, hanem kiebb marad mint a tengelyek által rögzített távol, így ha 10"-ben áll a tárgy, akkor a két szem tengelyei ezen pontra irányíttatnak, de az alkal­mazkodás 12"-ben marad, vagy még távolabb, de azért a szemek képesek 10"-re alkalmazkodni, csakhogy e pont csak úgy érezik el, ha a tengelyek még közelebbi pontba irányzódnak. Miután pe­dig kétszeri látásra kettő kell, a láttengelyek keresztezése és az alkalmazkodás beállítása a rögzítendő pontra, világos, hogy e két tényező együtt nem haladása esetében tiszta kétszemi látás nem jöhet létre. Az ily­t viszonylagos túllátásnak (relative H) nevez­tetik. A relatív túllátók két hátrány közt küzdenek, vagy tenge­lyeiket térítik össze a tárgyra, de az alkalmazkodás kellő mértéke hiányzik és a tárgy képe zavart, vagy a tárgyra alkalmazkodnak.

Next