Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-03-27 / 1. szám

11 — 1 —­­ hogy újból másoknak adjanak helyet Ezen kívül az egyenlítő táján pár hóval a halál bekövetkezése előtt kiterjedt vérömlenyek támad­tak az érhártyában is. A fent jelzett lázerő mind­végig meg­maradt. A szemtekék 24 órával a halál után kivétetvén öt héten át Müller-féle folyadékban tartattak. A vizsgálat a jobb szem­ben vérömleny által okozott reczegsorvadást, lefolyt ér- és szivár­­ványhártyalobot, üvegtest szétroncsolását állapíta meg. Bal szem­­b­e­n az üvegtest nem folyós, benne az életben észlelt homályos részek nem találtatnak. A reczeg nem fekszik egész simán az ér­hártyán. Az idegrost-, idegdúcz, és pálizikaréteg mindenütt meg­van. A belső magcsaréteg helyenkint feltűnőleg széles, úgy hogy a magcsák itt az idegdúcz, sőt az idegrost rétegbe nyúlnak Ezen helyek szomszédságában és a magcsaréteg elemei között eper­szerű vértekecsgomolyok találhatók, melyek a rendes vértekecsek­­hez teljesen hasonlítanak. A nagyobb ürerek külborka megvastago­dott. A reczeg kötszövetváza főleg az idegdombcsa közelében vize­nyős, magában az idegdombcsában magasadús. Az érhártya föl­tárna majd­nem rendes; véredényei általában igen teltek ; a veres és fehér vértekecsek arányszáma megfelel az életben találtnak. A gyurmában, kivált a külső rétegekben számos szabadon fekvő vér­­tekecscsomók, melyekben részben kevéssé megváltozott, részben már teljesen eltöpörödött vérsejtek találtattak. Ezek szerint ezen szemben és a reszegben támadt vérömle­nyek voltak a kötszövetbeli lobos izgatottság, majd magcsaburálko­­dás kútforrásai. Az érhártyabeli kóros elváltozások hasonlólag ezen kóroki mozzanatra vezethetők vissza, mely azonban később támadt. Fehérvérű egyéneknél elég gyakran észleletnek időről időre ismétlődő kisebb-nagyobb vérkiömlések a test különböző részein. Ilyen esetben a jobb szemben azonnal oly nagy fokú volt, hogy az az üvegtestbe nyomult, s a szemteke összeállását észrevehetőig növelte. A reszeg szintén meg lett bántalmazva, de az így létre­jött szemürbeli nyomás folytán az valószínűleg sorvadásba ment át, és egy helyen teljesen megsemmisült.­­Végül Saemish következőket jegyez meg: Liebreich által különös köralak gyanánt felállított Retinitis leucamica­e szerint mint R. apoplectica jelzendő, de melynél a vérömlenyek szemtüköri képére a fehér vértekecsek lényeges befolyást gyakorolnak.­­ A re­czegben szemtükörrel látott fehér foltok meg­­felenek a reczegben talált, valószínűleg legnagyobb­részt fehér vértekecsekből álló csomócskáknak.­Hogy az érhártyabeli kóros megváltozások ily szemek meg­betegedésénél főszerepet játszanak, az észleltek nyo­mán kétségen kívül áll. Th. L­e­b­e­r egy, Traube osztályán kifejezett fehérvérűség­ben elhalt egyénnek szemeit vizsgálván, azokban a R. leucaemica következő jellemző tüneteit találta. A szemtekéknek csak hátsó félrésze vézethetvén ki azokban a reczeg (a frissen megnyitott szemben) az idegdombosától egészen a fogazott tájig, főleg pedig környi részeiben egyáltalában gyenge fehéres elhomályosodást mu­tatott, s a fogazottáj környékén kisebb nagyobb sárgásfehér színű foltokkal és vérömlenyekkel volt megrakva. A foltok mindenike egy veres vérömlenyes udvarral bir, némelyik közepe is gyengén veresre festett. A nagyobb foltok és kerekded vérömlenyek felüle­tén egy kiemelkedés vehető észre, mely metszéseknél még nyilvánvalóbb lesz. A foltok az egyenlítő és fogazottár között sűrűn voltak csoportosulva, ellenben az idegdombcsa felé mind gyérebbek és kissebbek lettek. Különben a sárgafolt táján is találtatott mind­két szemben néhány igen kis foltocska. Az idegdombcsa határai némileg elmosódvak, közelében a reszeg néhány véredénye telt, erősen kitágult és kanyarulatos. Fel­tűnő azon sajátságos halvány téglavörös szín, melyet ezen edények­nek a bennök tartalmazott vér kölcsönöz. Az idegdombcsa közelében találni néhány kiváló fehérszínű sugár alakú csikolatot, az edények hosszában elhelyezkedve. Átmetszéseknél a reczeg belső felszínén látható kiemelkedé­sek az érhártya felé nem nyúlnak ki, s azok fehér és veres vérteke­csek tömörüléséből képeződvén a reczeg rendes alkatrészeit többé kevésbé széttolják. A reczeg véredényeinek falaiban rendellenesség sehol se található. Ellenben magában az idegdombosában és legkö­zelebbi szomszédságában az edények helyenkint egy, szorosan egy­máshoz illeszkedett nyirksejtek által képezett rétegtől vannak kö­rülfoglalva, s ez fejti meg valószínűleg a szemteke megnyitásakor az idegdombcső közelében észlelt fehér sugaras edénycsikolatokat. Az edényekben tartalmazott vér fehér vértekecsekben felül­múlja a vereseket. Az érhártya szövete épen nincs megváltozva, festenyfélháma rendes, csak edényei mutatnak határozott vértorlódást. Azon kérdés fölvételénél váljon csak történetesen szövődik-e a reczeglob a fehérvérűséggel és csupán a vérnek különös összeté­tele szolgáltatja-e a szem hátterének sajátságos fehéres elszínese­­dését, vagy pedig a reczeglob szorosabb kóroki viszonyban áll a vérmegbetegedéssel ? L e b e­r a részegben talált fehér foltoknak és vérömlenyeknek kiváló fontosságot tulajdonít. Ezen foltok nem minden esetben találtattak ugyan, de az nem zárja ki a lehetőséget, hogy azok szerfelett környi fekvésük miatt a szemtükörrel nem voltak hozzáférhetők. Az is lehetséges, hogy ezen foltok csak a betegség későbbi időszakában jelennek meg, és hogy az őket meg­előző időszakban csupán vérbősége és könnyű homályosodása a szö­vetnek, a vérnek és szemfenéknek jellemző elszínesedése volna jelen. L e b e­r a kórisme megállapítására különösen fontosnak véli : 1. A fehér foltok és vérömlenyek kerekded alakját, 2. legalább a nagyobb foltcsoportok kiemel­kedéseit. Ezen két sajátság egybevetve a szövettani szerkezettel inkább a mellett látszik bizonyítani, hogy itt több apró fehérvérvegyi dagcsoportról van szó, minőket W i­r c b o­w más szervekben is talált, mint egyszerű leucomatosus vérömlenyről, vagy közönséges lobgóczokról. Közönséges vérömleny ellen szól a kifejezett kerekded alak, mely inkább egy lassú, időszakos létrejövetelre, mint edény­repedés folytam rögtön támadásra mutat. 3. jellemző tünet volna a fehér foltok körüli vér­ömlenyes veres udvar. Végül fontos még a góczok elhelyezkedése a szem hátterében és azok előszeretete a környi rész, sőt a sárgafolttáj iránt is, úgy hogy ezen tulajdonsága a foltoknak mint 4-ik ismeret volna felveendő. Dr. Tor­day 12 - Mlatyképezés szarufekélynél. .. Közli Torday Ferencz tr. D. Magdolna, 46 éves, divatárusnő, 1868. junius 16-án mutatta be magát először Hirschler tr.-nál — kinek szívességé­ből közlöm ez esetet. — Akkor a bal szaruhártya kiterjedt, tömött heges központi homályán, ugyancsak ezen szem látózárján kívül a szemhéjak köthártyája mindkét szemben idült szemcsés lábfola­­matnak szolgált székhelyül, a­mely folyamat a felső szemhéja­kon belterjesebb volt, mint az alsókon, erősebb a jobb szemben mint a balban. Beteg bajának keletkezését egy év előtte viszi vissza, midőn jobb szemében közhártyatakar támadt, mely nyolcz nap múlva a bal szemet is körébe vonta. — Baja ellen ekkor hat h­­apon át folytonosan orvos által gyógykezeltetett. — Különösen kiemeli, hogy a takár megszűnte után jó ideig igen heves idegzsába által gyötörtetett a jobb izemgödör alatti tájon, mely villám iram al­kalmazása után teljesen megszűnt. Különben egészséges, iagas, erős testalkatú. Hólyagos himlőn kívül súlyosabb betegséget nem állott ki. A fent érintett idő óta beteg szorgalmasan megjelent H. tr. rendelő óráiban. A szemcsés bujálkodások ellen a köthártyák kén­savas rézéteg segeczeivel érintettek, majd ismételve ajánlatba lett hozva a bal szemben malátaképezés, miután a jelenlevő mennyiségi fényérzés a műtéttől meglehetős látező visszanyerését helyezte kilátásba. Ez azonban a beteg kedvezőtlen anyagi hely­zete miatt (sötét nedves pinczében lakott többed magával) a jövő­nek tartatott fenn. A közhártyabujálkodás ezen kezelés mellett a bal szemben mintegy három hónap alatt majdnem teljesen megsemmisült, a jobban is tetemesen kissebbedett és kevesbedett, de itt a felső átmeneti redőben időről időre új rohamokban tört ki a bántalom, midőn a szaruhártya felső félrésze többé-kevésbé szaruposztó által

Next