Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1872-02-18 / 1. szám

SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 7-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 1- SZám. Vasárnap, február 18-kán. 1872. Tartalom: Nehány adat a félbenhagyó szemlob ismeretéhez. Hirschler Ignáez tr-tól. — Visszapillantás a pesti szegény-gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1871. decz. hó 3l-ig kezelt szembetegségekre. V i d o r tr.-tól — Irodalom: Prof. A. von G r a e f’s klinische Vorträge, he­rausgegeben ven D. Hirs chberg (folytatás). Sajátságos alakú járványos szemlob. Landesberg tr.-tól. — Önálló (essetiel) tekesorv egy esete. Landesberg tr.-tól. Nehány adat a félbenhagyó szemlob ismeretéhez* **)). Hibschlek Ignácz tr-tól. Alig van szemészeti tankönyv, a melyben a félbenhagyó szemlobról említés nem tétetnék, de az ennek szentelt fejezet ren­desen oly rövid és — mondhatjuk — oly üres, hogy az olvasóban önként támad a gyanú, mi szerint a szerzőknek nincsen saját ta­pasztalatuk a dolog felett, és hogy inkább az egyiktől a másikra átszármoztatott traditionális hit, — mint tudományosan megálla­pított tény áll előttük. Ez minden esetre arra mutat, hogy a valódi álczás váltóláz szemlob alakjában nem tartozik mindennapi kór- észleletek sorába. A szóban levő baj lényegére, vagy inkább helyes definitio- jára nézve kétségben nem lehetünk. Miután a szemlob alakjában mutatkozó álczás váltólázról szólunk, az alatt azon szemlobeseteket értjük, hol az ismeretlen, de tudományosan felvett malaria-gerj nem az ismert lázroham tünetöszletét hozza létre, hanem szembántalmat kellő félbenhagyas- sal vagy a mint Staub*) nevezé helybeli váltólázat a szemen. (Locale Intermittens am Auge). Az imé.t említet iró e betegségre vonatkozó 1835-ben meg­jelent közleménye, melyre a későbbi könyvek mind hivatkoznak, nézeteinek némi elavultsága daczára még most is átolvasásra méltó. Ő helyesen megjegyzi, hogy az álczás váltóláznak a valódi kifejlett alakkal való azonosítását főleg azon hibás felfogás gátolta, miszerint a váltólázban mindig csak a lázas tüneteket —mind fő­dolgot — vették szemügyre, elhanyagolván az idegtüneteket, vala­mint a betegség alapját és keletkezési góczát. Ő az idegduczokat tekinti úgy a közönséges mint az álczás váltóláz kiindulási pont­jainak, és így szerinte a Gasserféle és a szemducz (ganglion oph­thalmicum) képezik a félbenhagyó szemlob keletkezési góczait. Az ezen duczokkal összeköttetésben álló idegszálak lefolyása szerint mutatkoznak a helybeli baj egyes tünetei, melyek nem mindig tisztán idegtünetek, mint zsába vagy hüdés, hanem a velük egyesí­tett sympaticus ágacskák által valódi lobot tünetekkel párosulvák. Ez utóbbi annyival inkább lényeges, mivel a ké­sőbbi szerzők többnyire csupán a félbanhagyó zsábát veszik fel mint álczás váltólázot a szemen, a szemlobokat egészen kizárván annak fogalmi keretéből. S t a u b egynehánv gyakorlati szempontból fontos átalános megjegyzését röviden ide iktatom. A typusnak változásait (élőbbé­*) Előadatott a k. budapesti orvos egylet 1871. dec. 2-án tartott rendes ülésében. **) Die krankhaften Affectionen des Auges und seiner benachbarten Gebilde mit regelmässig — intermittirendem Typus, insofern sie sich als topische, sogenannte larvirte Wechselfieber darstellen, oder als Symptom einer febris intermittens auftreten. Vom k. bayr. Physikus Dr. Staub. Zeit­schrift für die Ophthalmologie vom Prof. Dr. S. A. von Ammon V. Bandes IIP u. IV. Heft 1835. 34g. L zést és éslekedést) valamint s kettőzött alakokat (Duplicitaet und Duplication) a félbenhagyó szemlobra nézve igen nngy ritkaság­nak tartja. Leggyakaribb a mindennapi typns, a harmadnapi és a negyednapí sokkal ritkább Az ismétlődésre való hajlam alig létezik. Miután a baj egyéni tulajdonságokból keletkezik, nem lehet szó járványos vagy helyi (edemisch) megjelenéséről, de va­lamennyi Staub által észlelt eset oly időben for­dult elő, melyben a változás járványos volt. A fiatalabb egyének mind már előbb szenvedtek volt görvélyes szem­lobokban, miért is hiszi, hogy ez hajlandóvá teszi az illetőket e ritka bántalomra. Staub kilencz esetet észlelt, melyeket említett czikkében körülményesen közöl. 0 ezeket 3 különféle osztályba sorozza, e sze­rint amint a) vagy mint tisztán ideges bántalmak jelentek meg, vagy b) a résztvevő edényidégek által vértórlódási tünetekkel párosnlnak, vagy végre c) a baj már gyuladásban szenvedő sze­men lép fel. Mindegyik osztály 2 szakaszra oszlik, a szerint, mint a baj csupán a szemen mutatkozik vagy valódi váltóláz kíséreté­ben jelen meg. Az első osztályba tartozik négy zsába eset, melynek kettője váltóláz nélkül lépett fel az ismert félbenhagyó felsőszemgödörzsába alakjában, a másik kettő váltóláz kíséretében. Azon kívül említ- tetik egy sajátságos felső szemhéj hüdés váltóláz nélkül. Bennün­ket sokkal inkább érdekel itt a második osztály, mert ebből kiderül. miszerint Staub álczás váltólázat valódi szemlob alakjában egyszer sem észlelt, és csupán más észleletek alap­ján állítja, hogy az nem tulajdonképeni lob, hanem mulé- kony vérbőség (Congestion), s „hogy az alakra nézve egyszerű köthártyalobot (Taraxis) mutat. Ő különösen kizárja a szaruhártya bántalmazottságát, melyre én a későbben említendő tapasztalatom alapján épen súlyt fektetni hajlandó vagyok. Staub óta egész a legújabb időkig alig közöltetett jelenté­kenyebb adat a félbenhagyó szemlob tárgyához. Mackenzie híres tankönyvének negyedik (franczia) kiadásában jelenti ugyan, hogy ő már most inkább hajlandó a szembeli váltóláz elismerésére, mint a korábbi kiadások idejében, és közöl is 3 esetet, de a fran­czia kiadók (Testelin és Warlomont) jegyzet alatt azt mondják, hogy a szerző jobban tette volna, hogyha eredeti tagadó véleményénél marad, miután saját nézetük szerint az eddig közzé­tett esetpk mind félbenhagyó zsábára vonatkoznak. A maga idejében országszerte híres nagyváradi szemorvos G r os s Frigyes 1857-ben kiadott munkájában*) szentel ugyan egy rövid fejezetet a szóban levó bajnak, de tartalma nem olyan, hogy belőle részletes adatokat meríthetnénk. Az általa rajzolt kórkép tökéletesen ugyanazonos az ismert félbenhagyó szemgödör­feletti zsábáéval, mely a reggeli órákban fellép és egész estig tart. Éjjel a betegek jól vannak. Feltűnő csak ez, hogy ő gyakrabban észlelte a harmadnapos rohamot, mint a mindennapost, mig tud­*) Die Augenkrankheiten der grossen Ebenen Ungarns, lm Anftragd der hohen k. k. Statthalterei-Abtheilung Grossvardein, mitgetheilt von Dr. Friedrich Gross. Grossvardein 1857

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék