Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-08-04 / 4. szám
SZEMÉSZET Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 32-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 4. SZám. Vasárnap, augusztus 11-kén, 1872. Tartalom: Nehány adat az érhártya ujképleteinek felismeréséhez. Dr. Hirschler Ignácz tr.-tól. — Kórodai esetek. Közli Schulek Vilmos tr., ny. r. szemésztanár Kolozsvárit. (Folytatás.) — Visszapillantás a pesti szegény-gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1871. deczember hó 31-ig kezelt szembetegségekre. Vidor tr.-tól. (Folytatás.) — Lapszemle: Az egészen kis gyermekek látása Cuignet tr.-tól. Néhány adat az érhártya ujképleteinek felismeréséhez. *) Db. Hirschler IGNÁcz-tól. Az érhártyában székelő ujképleteket kórismét tekintetből lehet, de kell is, két osztályba sorozni, melyek egyikében az érhártya sugár részében fejlődő dagok, másikában az érhártya hátsó részéből kiinduló újképletek foglalnak helyet. Míg az első sorban levők rendesen elég korán ismerhetők fel, a másik sorbeliek kórismérése sokféle nehézségekbe szokott ütközni. A sarcoma, melyről itt szó van, az első időszakban többnyire nem okoz fájdalmat, tehát nem ébreszti fel a beteg figyelmét, és a szem működését sem zavarja meg jelentékeny módon az első időben, ha székhelye csak némileg távol esik a szemtengely hátsó sarkától. Tovább fejlődésével a recteg rendesen leválik az érhártyától savós izzadmány által, mely szövemény hosszabb időre tökéletesen, álcázni szokta a tulajdonképi korállapotot, nevezetesen addig, míg a belnyomás nagyobbodásával az orvos nem lesz figyelmes azon ellentétre, mely a reczegleválás és a szemteke feltűnő feszültsége között létezik — ellentét azért, mivel a reczegleválás rendszerint a szemteke puhaságát és haladó sorvadását szokta maga után vonni. Ha a belnyomás később növekedve valódi glaucomát idéz elő, amennyiben a szemteke kőkeménysége mellett lobos tünetek lépnek fel, egyszersmind a víznedv zavaros lesz, a szivárványhártya előrenyomul, és erős sugárzsába gyötri a beteget , s mindezen tünetek mellett jelen van reczegleválás , akkor az orvos jogosan teheti fel, hogy a reczeg nem változtatta helyét egyszerű savós izzadmány folytán, hanem hogy ez utóbbi a maga részéről egy újképlet jelenlétéről volt feltételezve. Egy közelebb észlelt eset rajzolása legjobban fogja illustrálni a kórismére nézve fennálló kérdéseket és nehézségeket. S. 1. 28 éves kereskedősegéd i. é. május 7-én a reggeli betegrendelési óra végén jelenkezett nálam, mikor már menőközben valók. Miután arczkifejezése nagy fájdalmat sejtetett, még az ajtó mellett néztem meg bal szemét, melyet épen fájdalmassága miatt zsebkendőjével fedve tartott. Rajta már az első megpillantásnál a heveny glaucomának minden külső jele látható volt. A szemhéjak kissé duzzadtak, a szemhéjrés szűkebb, a szemteke belövelt, a szaru fénytelen, a csarnok sekély, a láta rendesnél tágabb, széle vékony, szabálytalan, fényre mozdulatlan, a közegek zavarosak, a szerateke kemény. A fájdalom a felső szemgödörszéltől kiindulván, kisugárzik az illető félfejre egész a nyakszirttásig. A beteg röviden említi, hogy már négy nap óta minden éjszakán nagy kint szenvedett, mely azonban reggel mindeddig meg szokott szűnni. Csak ma a fájdalom folyton tart és minden perczben növekszik. Miután észrevettem, hogy a beteg szem meglehetősen kancsalit kifelé, mi egyszerű heveny glaucománál nem szokott előfordulni, megjegyeztem a betegnek, hogy ezen szem talán már régen nem látott kellő módon. Erre ő elbeszéli, hogy csakugyan múlt héten véletlenül rájött, miszerint bal szeme mit sem lát. Felesége ugyanis nálam tanácsot kért lázakadályai miatt, mire hazajővén csodálkozását fejezte ki a felett, hogy egyik szeme sokkal roszabbul lát a másiknál. Férje akkor maga szemeit erre nézve megpróbálván, nagy meglepetésére azt vette észre, hogy bal szeme tökéletesen vak, mely felfedezését annyira meglepte, hogy jobb szemét betartván ismételten kérdezte nejét, váljon nyitva áll-e bal szeme vagy sem. De ő tovább nem törődött megvakult szemével, míg pár nap múlva az éjjeli fájdalom be nem állott. Bővebb nyomozásra szabad idő nem lévén, felkértem a jelenlevő Torday Jr. barátomat, hogy a betegnek házánál szunyal-befecskendezést csináljon a fájdalom ideiglenes csillapítására. Másnap meglátogattam a beteget, magammal hozván a szivárványmetszésre szükséges műszereket, azonban szemtükörrel megvizsgálva a beteg szemet, a közegek nagy zavarosságának daczára meggyőződtem a reczeg tökéletes leválásáról, miért is a szivárványcsonkítástól egyelőre elálltam, az eset szorosabb nyomozása és észlelése szándékával. Több mint valószínű volt most előttem, hogy a reczeg mögött új képlet van jelen, mely alattomosan fejlődve a körjelek egész sorozatát előidézte: mórt, kitérő kancsalságot, reczeg leválást és végre másodlagos heveny glaucomát. A beteget azonnal arra figyelmeztettem, hogy a szivárványcsonkítás, melyet a fájdalom megszüntetése érdekében terveztem, aligha fog megfelelni a várakozásnak, miután oly kórállapot van jelen, mely még a nevezett műtét után is tovább fog fejlődni, miért is a szemteke eltávolítását kell az egyetlen észszerű eljárásnak tekintenem. A fájdalom különben, a tegnapi szunyai-befecskendezésre elállván, látogatásom idejében még nem jelenkezett újra, miért is testi nyugalmat és újabb befecskendezést rendeltem azon esetre, hogyha a fájdalom este felé visszatérne. " Vissza is tért az, és pedig minden nap, de nem egyforma fokban, egy nap erősebben, másnap enyhébben, a szunyát majd belsőleg adagolva majd bőr alatti befecskendezésben tette némileg tűrhetővé azt. A beteg egyrészről a szem kiirtásától irtózván, consitiumot kért, mely máj. 14-én Siklósy Jr. úrral meg is tartatott. A nevezett t. ügytárs úr szintén meggyőződött a szöveményes tényálladékról, azonban szigorú ellenjavaslatot a szivárványcsonkítás ellen nem talált. Május 15-én vittem végbe a szivárványcsonkítást felfelé, mely műtétet csupán a beteg óhajtására elővett kísérletnek tekintettem, és pedig olyannak, mely czélhoz nem vezetend. A műtét a betegnek roppant érzékenysége folytán némi nehézséggel találkozott, amennyiben csak a legnagyobb erőszakkal bírtam a szemteket annyira lefelé húzni, hogy a lándzsával a tülkhártya illető helyén (a felső szaruszél mellett) hatolhattam be. Miután a szivárvány közvetlenül a szaru mögött feküdt, nem ürült ki semmi víznedv, vagy legalább oly kevés, hogy nem vettük észre, de a szivárvány sem esett elő, daczára hogy a seb jó 2''nyi hosszú és szabatos meredekségű volt. Midőn a szivárványt csipeszszel megfogtam és ollóval lemetszettem, a beteg oly iszonyúan jajgatott, hogy a szomszéd 4 *) Előadatott a budapesti k. orvosegylet i. é. június hó 15-én tartott rendes gyűlésében.