Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1872-08-04 / 4. szám

SZEMÉSZET Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 32-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 4. SZám. Vasárnap, augusztus 11-kén, 1872. Tartalom: Nehány adat az érhártya ujképleteinek felismeréséhez. Dr. Hirschler Ignác­z tr.-tól. — Kórodai esetek. Közli Schulek Vilmos tr., ny. r. szemésztanár Kolozsvárit. (Folytatás.) — Visszapillantás a pesti szegény-gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1871. deczember hó 31-ig kezelt szembetegségekre. Vidor tr.-tól. (Folytatás.) — Lapszemle: Az egészen kis gyermekek látása Cuignet tr.-tól. Néhány adat az érhártya ujképleteinek felismeréséhez. *) Db. Hirschler IGNÁcz-tól. Az érhártyában székelő ujképleteket kórismét tekintetből lehet, de kell is, két osztályba sorozni, melyek egyikében az ér­hártya sugár részében fejlődő dagok, másikában az érhártya hátsó részéből kiinduló újképletek foglalnak helyet. Míg az első sorban levők rendesen elég korán ismerhetők fel, a másik sor­beliek kórismérése sokféle nehézségekbe szokott ütközni. A sar­coma, melyről itt szó van, az első időszakban többnyire nem okoz fájdalmat, tehát nem ébreszti fel a beteg figyelmét, és a szem működését sem zavarja meg jelentékeny módon az első időben, ha székhelye csak némileg távol esik a szemtengely hátsó sarkától. Tovább fejlődésével a recteg rendesen leválik az ér­hártyától savós izzadmány által, mely szövemény hosszabb időre tökéletesen, álc­ázni szokta a tulajdonképi korállapotot, nevezetesen addig, míg a belnyomás nagyobbodásával az orvos nem lesz figyelmes azon ellentétre, mely a reczegleválás és a szemteke fel­tűnő feszültsége között létezik — ellentét azért, mivel a reczeg­leválás rendszerint a szemteke puhaságát és haladó sorvadását szokta maga után vonni. Ha a belnyomás később növekedve valódi glaucomát idéz elő, a­mennyiben a szemteke kőkeménysége mellett lobos tünetek lépnek fel, egyszersmind a víznedv zavaros lesz, a szivárványhártya előrenyomul, és erős sugárzsába gyötri a beteget , s mind­ezen tünetek mellett jelen van reczegleválás , akkor az orvos jogosan teheti fel, hogy a reczeg nem változtatta helyét egyszerű savós izzadmány folytán, hanem hogy ez utóbbi a maga részéről egy új­­képlet jelenlétéről volt feltételezve. Egy közelebb észlelt eset rajzolása legjobban fogja illustrálni a kórismére nézve fennálló kérdéseket és nehézségeket. S. 1­. 28 éves kereskedősegéd i. é. május 7-én a reggeli betegrendelési óra végén jelenkezett nálam, mikor már menő­közben valók. Miután arczkifejezése nagy fájdalmat sejtetett, még az ajtó mellett néztem meg bal szemét, melyet épen fájdalmassága miatt zsebkendőjével fedve tartott. Rajta már az első meg­pillantásnál a heveny glaucomának minden külső jele látható volt. A szemhéjak kissé duzzadtak, a szemhéjrés szűkebb, a szemteke belövelt, a szaru fénytelen, a csarnok sekély, a láta rendesnél tágabb, széle vékony, szabálytalan, fényre mozdulatlan, a közegek zavarosak, a szerateke kemény. A fájdalom a felső szemgödörszéltől kiindulván, kisugárzik az illető félfejre egész a nyakszirttásig. A beteg röviden említi, hogy már négy nap óta minden éjszakán nagy kint szenvedett, mely azonban reggel mindeddig meg szokott szűnni. Csak ma a fájdalom folyton tart és minden perczben növekszik. Miután észrevettem, hogy a beteg szem meglehetősen kancsalit kifelé, mi egyszerű heveny glaucománál nem szokott előfordulni, megjegyez­tem a betegnek, hogy ezen szem talán már régen nem látott kellő módon. Erre ő elbeszéli, hogy csakugyan múlt héten véletlenül rá­jött, miszerint bal szeme mit sem lát. Felesége ugyanis nálam tanácsot kért lázakadályai miatt, mire hazajővén csodálko­zását fejezte ki a felett, hogy egyik szeme sokkal roszabbul lát a másiknál. Férje akkor maga szemeit erre nézve megpróbálván, nagy meglepetésére azt vette észre, hogy bal szeme tökéletesen vak, mely felfedezés­ét annyira meglepte, hogy jobb szemét be­tartván ismételten kérdezte nejét, váljon nyitva áll-e bal szeme vagy sem. De ő tovább nem törődött megvakult szemével, míg pár nap múlva az éjjeli fájdalom be nem állott. Bővebb nyomo­zásra szabad idő nem lévén, felkértem a jelenlevő Torday Jr. barátomat, hogy a betegnek házánál szunyal-befecskendezést csi­náljon a fájdalom ideiglenes csillapítására. Más­nap meglátogattam a beteget, magammal hozván a szivárványmetszésre szükséges műszereket, azonban szemtükörrel megvizsgálva a beteg szemet, a közegek nagy zavarosságának daczára meggyőződtem a reczeg tökéletes leválásáról, miért is a szivárványcsonkítástól egyelőre elálltam, az eset szorosabb nyo­mozása és észlelése szándékával. Több mint valószínű volt most előttem, hogy a reczeg mögött új képlet van jelen, mely alattomosan fejlődve a körjelek egész sorozatát előidézte: mórt, kitérő kancsal­ságot, reczeg­ leválást és végre másodlagos heveny glaucomát. A beteget azonnal arra figyelmeztettem, hogy a szivárványcson­­kítás, melyet a fájdalom megszüntetése érdekében terveztem, aligha fog megfelelni a várakozásnak, miután oly kórállapot van jelen, mely még a nevezett műtét után is tovább fog fejlődni, miért is a szemteke eltávolítását kell az egyetlen észszerű eljárás­nak tekintenem. A fájdalom különben, a tegnapi szunyai-befecskendezésre elállván, látogatásom idejében még nem jelenkezett újra, miért is testi nyugalmat és újabb befecskendezést rendeltem azon esetre, hogyha a fájdalom este felé visszatérne. " Vissza is tért az, és pedig minden nap, de nem egyforma fokban, egy nap erősebben, más­nap enyhébben, a szunyát majd belsőleg adagolva majd bőr alatti befecskendezésben tette némileg tűrhetővé azt. A beteg egyrészről a szem kiirtásától irtózván, consitiumot kért, mely máj. 14-én Siklósy Jr. úrral meg is tartatott. A nevezett t. ügytárs úr szintén meggyőződött a szöveményes tényálladékról, azonban szigorú ellenjavaslatot a szivárványcsonkítás ellen nem talált. Május 15-én vittem végbe a szivárványcsonkítást felfelé, mely műtétet csupán a beteg óhajtására elővett kísérletnek tekintettem, és pedig olyannak, mely czélhoz nem vezetend. A műtét a betegnek roppant érzékenysége folytán némi nehéz­séggel találkozott, a­mennyiben csak a legnagyobb erőszakkal bírtam a szemteket annyira lefelé húzni, hogy a lándzsával a tülkhártya illető helyén (a felső szaruszél mellett) hatolhattam be. Miután a szivárvány közvetlenül a szaru mögött feküdt, nem ürült ki semmi víznedv, vagy legalább oly kevés, hogy nem vettük észre, de a szivárvány sem esett elő, daczára hogy a seb jó 2''nyi hosszú és szabatos meredekségű volt. Midőn a szivárványt csipeszszel megfogtam és ollóval lemet­szettem, a beteg oly iszonyúan jajgatott­, hogy a szomszéd 4 *) Előadatott a budapesti k. orvosegylet i. é. június hó 15-én tar­tott rendes gyűlésében.

Next