Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-03-09 / 1. szám

78 értelmezésében mai nap oly kiváló nagy szerepre vergődöt. Dobrowolszkoy érdeme a kimutatás, hogy mind kis- mind nagy­fokú rövidlátás­­ok esetében alkalmazkodási görcs van jelen, mely atropin által megszüntethető. Ezen tényen alapszik a rövidlátásnak gyógyítása atropin által, mely tárgyat szerző saját tapasztalása nyomán a szóban levő kis füzetben taglal. Az értekezés két fejezetre oszlik. Az elsőben a kezdődő és haladó rövidlátás alanyi és tárgyilagos jeleivel foglalkozik, a második az atropin rendszeres alkalmazásával. Az alanyi tünetek közül említendők: csekély fényiszony, kellemetlen érzés a szemben, mely munkánál egész a fájdalomig szokott fokozódni. A tárgyilagos tünetek azonosak az alkalmazkodási görcs­nél előfordulókkal: a mellső sugáredények kissé fokozott belö­­veltsége, már csekély munka mellett, gyakran köthártyahurut­­tal együtt fellépő könyerés és nem ritkán folytonos pislogás. Sokkal jellemzetesebbek a kezdődő rövidlátásra nézve és egy­szersmind állandóbbak a szem belsejében, nevezetesen annak hátterében előforduló kórjelek, melyek közül a lázidegkorong megvörösödése és zavarossága leginkább figyelemre méltók. Ez főleg a korong orr felé fekvő felét illeti, melytől hosszabb tartama után a másik felére, de egyúttal a lázideg környékére is terjed, mely utóbbi esetben a lázidegkorong határai elmo­sódnak. A kórkép kezdetben tökéletesen hasonló a neuroretini­­séhez, és még hypermetropicus szemekben is előfordul, ha az illető egyének szemüveg nélkül dolgoznak. Szerző ezt egyenesen az alkalmazkodási izom megfeszítésétől származtatja le, mely által az érhártya és azzal együtt a vele e helyen szorosan ösz­­szefüggő reczeg mellfelé rongáltatik. Csak későbben csatlakoz­nak ehhez az ismert érhártyaváltozások, melyek mint érhártya­­csap ismeretesek. Mindaddig, míg ezek hiányoznak, a folyamat még megszüntethető, azoknak fellépése után ez már lehetetlen. Egy másik tünet, mely kezdődő rövidlátásnál ritkán hiányzik, a visszerek tágulata és az üterek észrevehető kanyarultsága, mi szintén fiatal hypermetropicusoknál szokott előfordulni. A kezdődő rövidlátás görcsi időszaka tehát már tetemes lebi szövetváltozásokkal jár, melyek a későbbi tülk­ edényhár­­tyaláb (Sclerofico-Chorioiditis, Graefe) kórképét előkészítik és megvetik alapját a másodlagos tágulati folyamatnak. Már a priori valószínű, hogy hasonló sorvadási folyamat fellép az alkalmazkodási izom görcse által feltételezett folytonos vonaglás következtében, minthogy Hensin és Velcicers ismeretes kísérle­téből tudjuk, hogy az érhártya az alkalmazkodás alatt igazi helyváltozásnak van alávetve, mihez még a fokozott vérbőség is járul, mely az alkalmazkodás alatt a búvárok által szintén kimutattatott. Szerző a tágulati időszakban előforduló tünetekre nem terjezkedik ki, minthogy értekezésében csupán a kezdődő rövidlátással foglalkozik. Azon kérdést pedig, váljon a tágulat illetőleg a sarló idomú szegély miért jelen meg rendesen a sárga folttáj felé, még mindeddig kielégítő módon értelmezett­nek vagy megoldottnak nem tekinti. A második fejezet az atropinnal való kezelésének ered­ményeit tünteti fel. Kezeltetett 53 egyén, illetőleg 101 szem, miután 5 egyénnél az egyik szem mint emmetropicus kezelés tárgyát nem képezi. Az eljárás abban állott, hogy 3—4 hét hosszáig naponta kétszer erősebb atropinoidat (1: 120) cseppen­­tetett a szembe, mi mellett az egyének munkától tartózkodnak és kék védüveget viselnek. Szerző megkülönbözteti a közvetlen eredményt a maradó eredménytől. Az előbbi akkor vétetett fel, mikor a kezelés meg­szüntetése után a láta szokott mekkoraságát és mozgékonysá­gát ismét visszanyerte. A 101 szem közül csak 15-ben nem mutatkozott a rövidlátás csökkenése a kezelés után, tehát az esetek 85,2%-ában a rövidlátás görcscsel volt szövődve, 14,8%­­ában nem. E számokból kiderül, hogy a rövidlátás eleinte az alkalmazkodási izom görcsével kezdődik, mely atropin által meg­szüntethető ; ezen görcsöt vagy a görcs egy bizonyos részét későbben tengelyhosszabbodás váltja fel. Minél tovább tartott a rövidlátás, minél magasabb fokú az, annál kisebb lesz a görcs­nek, annál nagyobb a tengelyhosszabbodásnak quotája. Szerző­i ezen viszonyt igen tanuságos graphicus módon mutatja ki. A rövidlátás fokát illetőleg 3 osztályt állíthatni fel; az elsőbe esnek a legkisebb foktól egész vi2-ig, a másodikba V6-ig menő esetek, a harmadikba azok, melyek V6-nál nagyob­bak. A kezelt szemek közül 60 tartozott az első osztályba, melyeknek csak 4 azaz 6,66 %-a nem mutatott görcsöt, mely a többi 93,34 %-ában jelen volt. 30 szem tartozott a második osztályhoz, ezek közül 8 azaz 26,6 % görcs nélkül, 73,4 % görcscsel. 11 szem a harmadik osztályban, melyek közül 4, azaz 36,3 % görcs nélkül, 63,7 görcccsel. Az első osztálybeliek közül 9 volt olyan, melyekben a kezelés után a rövidlátás helyett tullátás mutatkozott. Az illető rövidlátási fokok 714 és 770 közt ingadoztak, a kezelés által nyilvánvalóvá (manifest) vált túllátás 1/ao és l/10 között. Kétsé­get nem szenved, hogy ezen eredetileg hypermetropicus szemek kezelés nélkül állandó rövidlátást nyertek volna. Továbbá ugyan az első osztálybeliek közül 11 szem a kezelés után emmetro­picus lett, összesen tehát 20 esetben 101 közül a rövidllátás a kezelés után tökéletesen megszűnt, 66 esetben kisebbedett, és csak 15-ben maradt változatlanul. Ezen közvetlen eredmények után ítélve nem kételkedhetni abban, hogy a nem világra hozott rövidlátás legtöbb eseteiben alkalmazkodási görcs van jelen, mely atropinra engedni képes. Ennyit a közvetlen eredmé­nyekről. Sokkal fontosabb természetesen a maradó eredmény, mely­nek kutatása azonban a dolog természeténél fogva nagyobb nehézségekre akad, minthogy az orvosnak rendesen nincs alkalma arra, hogy az illető egyéneket hosszabb idő eltelte után újra vizsgálhassa. Onnan van, hogy szerző — a­hol csak lehetséges volt — a végleges kutatást 4—8 hétig a kezelés után tette meg, mi alig­ha­nem nagyon rövid idő volt a kérdés megoldására. De voltak oly esetek is, melyekben a végleges nyomozás sokkal későbben, nevezetesen egy eset, melyben az 9 hó eltelte után történt. A 101 szem közül csak 31 került végleges nyomozásra, ezek kö­zül találtatott maradó eredmény 56 szemben. Két szemben a maradó eredmény még nagyobb volt a közvetlen eredménynél, 23 szem­ben ugyanazonos évvel, 17 szemben a rövidlátás épen oly foka volt jelen mint a kezelés e­tt, végre­­ szemben a kezelés da­czára nagyobbodott. Maradó javulás kimutatható volt 69%-ban, megállapodás (mi magában véve szintén javulás) 20, %-ban, haladó rövidlátás 9,9 °/C-ban. A szerző méltán figyelmeztet arra, hogy csalatkoznék az, ki az atropinban oly gyógyszert képzel magának a rövidlátás ellen, mint milyen a kínai váltóláz ellen; a rövidlátással úgy leszünk, mint a tüdősorvadással. Addig, míg emezt gyógyíthat­­lannak tekintették, épen a legkitűnőbb orvosok voltak azok, a­kik a gyógyult eseteket erős gyanúval nézték; mi­óta pedig tudva van, hogy a betegség nem elejétől fogva specificus gümő­­természetű, maguk az orvosok hisznek gyógyíthatásában, minek folytán ideje korán fognak határozott rendszabályokhoz. Hason­­lólag fog a rövidlátók azon száma naponta növekedni, kik biz­tos eredmény reményében szívesen készek lesznek a kezeléssel járó csekély áldozatra, ha maguk a szakemberek valahára hatá­rozottan fognak nyilatkozni a rövidlátás gyógyíthatása mellett. Még akkor is, ha a fiatal rövidlátó kéntelen volna, magát évenként egy ily pár hétig tartó atropin-kúrának alávetni, az előny még mindig sokkal felülmúlná a kellemetlenséget. Ha ily eljárással sikerülne, egy 12 éves fiúnál jelenlevő m.­y20-at egész 18-ik évéig ezen fokon megtartani, a­helyett hogy ezen időben Vio­­ra felment volna, az már magában lényeges előny lenne, tekintve a számos megvakulási eseteket, melyeket a na­­gyobbfokú rövidlátóknál észlelni alkalmunk van. De az atropin­­kúra azonkívül még azon előnyt is nyújtja, hogy az illető egyén a kezelés alkalmával maga nyer meggyőződést arról, hogy igazán tőle függ rövidlátásának gátat vetni vagy nem. Miután kéntelen belátni és bevallani, hogy rövidlátása a szem nyugalma és a szemdiaeta megtartása folytán csökkent, a kúra után is sokkal nagyobb gondot fog a káros befolyások elhárítására fordítani, mint mikor neki a dologról csak beszél­nek. Természetes különben, hogy addig míg az oskolákban, és átalában, a kellő világításról, valamint a többi hygienikus rendszabályokról nem gondoskodnak, addig az atropinomra is elégtelen palliatívszernek fog bebizonyulni.

Next