Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-02-22 / 1. szám
I 9 — — — — a szemek nagyobb érzékenységéről panaszkodik, mely érzékenység a viszgálást is némileg nehezíti; azon kívül leginkább az ellutítás az, mi végett újra orvoshoz fordult. Lábtünetek nem voltak soha jelen. Lebet ezen elfajulást a röghöz hasonlónak de mégis sok tekintetben ettől eltérőnek tekintvén, miután gyógyszerektől sikert nem várhatott, a beszűrődött részek eltávolítását látta egyedül czélra vezetőnek, mit több ülésben véghez is vitt. Bal szemben a tülkhártyarész fennt említett nagy ránczai metszettek ki csipesz és olló segítségével, azon kívül a belső tájon egy kis köthártyadarab távolíttatott el, mire az alatta és mellette fekvő kocsonyás tömeg a Daviel- féle kanállal kiüríttettek, mely eljárás a felső átmeneti részen ismételteti. Jobb szemben hasonló dolog történt a felső átmeneti részen, még a félholdszerű hártyának egy része távolíttatván el. E kis műtéteknél, melyekre különben semmi visszahatás nem következett be, a bujálkodó anyag vastagsága valamint sajátságos összállása még jobban tűnt elő mint a vizsgálat alkalmával. Némely helyen a kocsonyás anyag oly lágy vola, hogy kis nyomásra tömegesen folyt ki a sebből, másokon megint száraz, porhatag törékeny anyagnak mutatkozott, melyet a kanállal kellett kiüríteni. Midőn a beteg félévvel későbben elutazott, a bal szem állapota kielégítő volt, az eleintén kevésbé megbetegedett jobb szemen azonban új bujálkodás mutatkozott, mely vérzést is okozott. A porczhártya mindaddig épségben maradt. Csak a górcsői vizsgálat alatt derült ki a beszűrődött anyag szöveti minősége, mely kizárólagosan számos, fényes, különféle mekkoraságú, átlátszó híg allapállományban fekvő testekből állott, melyek iblany és kénsavra való visszhatásuk által amyloid testeknek bizonyultak be. Alakjuk igen különböző és változékony, nagyobb száma hengeralakú gömbölyödött véggel, mások kerekdedek, sokszögűek, vagy egészen idomtalanok. Mekkoraságuk változott 0,016 hossz, 0,012 mm. szélesség és 0,2 hossz, valamint 0,12 mm. széless. között. Friss készítményeken lehet erősebb nagyobbítással a hosszúkás testeken csíkozott rajzot, s némelyiken keskeny tengelykötelet észrevenni. Mint igen nevezetes említendő, hogy mindezen testek élesen határolt magtartalmú burokban fekszenek, mely minden tekintetben megegyezik a kötszövetgerendák úgynevezett eridothelhüvelykével. A legkisebb testek, melyeknek átmérete a magét csak 2—3 szár múlja felül, csupán egy magvat bírnak, a középső mekkoraságúak már kettőt mutatnak és a testek nagyobbodásával még a magvak száma is tetemesen növekszik. Az említett testek a köthártya kötszövetében, az edények külső burkában (adventitia) és még néhány idegszálakon is találtatott. A kórodai kép némileg hasonló volt a két esetéhez, melyet Oettingen és Kyber leírtak ; az elfajulás azonban nem fejlődött annyira mint ez utóbbiakban és a közhártyaszövet keretében maradt. A bajnak összefüggése a reggel (Trachoma) még több felvilágosítást kíván. Öttingen esetei ezen összefüggés mellett szólnak, míg Saemisch a bántaimat egészen másneműnek tekinti. Ha idővel bebizonyíttatnék, hogy a rög későbbi időszakban átmehet amyloid elfajulásba, akkor az itt közölt eset, melynek lefolyásában a rög tünetei nem léptek fel, még mindig oly módon volna értelmezhető, hogy a bántalom elejétől fogva amyloidszerűleg elfajult rög volt. Szerzőnek további kimerítő részléeit itt térszűke miatt mellőzvén, csupán végkövetkeztetéseit állítjuk 7 olvasó elé. 1. Az amyloidszerű elfajulás előfordul, mint tisztán helybeli bántalom a szemhéjak és a szemteke köthártyájában valamint a szemhéjporczban is. 2. Képez oly kórodai kórképet, mely a rögtől megkülönböztethető. Ha némely esetben a rög magasabb fokaiból fejlődött, úgy másokban mint olyan lép fel elsődlegesen. 3. A kórfolyamat amyloidtestek vagy amyloid gerendaszövet fejlődéséből, illetőleg új képződéséből áll, mely mindkettő magtartalmú protoplasmaticus burkokba be van zárva. A kórszövet továbbfejlődése ez utóbbiaktól látszik történni. 4. A köthártya amyloid bujálkodásának szövete ezek szerint mind alkatára mind fejlődésére nézve némely analógiát nyújt a rendes kötszövettel. (Archiv f. Ophth. XIX. kötet I rész 163—189.) * * * Toldalék gyanánt említem, hogy közelebb szintén sajátságos köthártyadagot láttam, melynek külseje valamint keletkezési módja azon gyanút gerjesztették bennem, hogy szintén amyloid elfajulással volna dolgom , a górcsői vizsgálat azonban másnemű szövetelemeket mutatott ki. Az 5 éves, szepes vármegyében lakó fiú születése óta legjobb egészségnek örvendett. A fogzás alatt jelen volt jelentéktelen hasmenésen kívül minden gyermekbetegségtől ment maradt, mindig jól volt táplálva és ha nem is feltűnően piros, még kevésbé halvány, vagy vérszegény arczszínt mutatott. Augusztus közepén hosszabb utazásról haza jővén, a jobb álkapocs alatti valamint a megfelő nyakmirigyek gyorsan megdagadtak, miért a háziorvos kellő étrend mellett iblanyt rendelt mind belső , mind külsőleg A szemet akkor nem vizsgálta meg mivel semmi feltűnő nem mutatkozott rajta; egy héttel később azonban a jobb szemtekén kisfokú vizenyő keletkezvén, megnézte a köthártyát és a „rögös dagot majdnem mostani egész terjedelmében találta.“ Ezek a háziorvos saját szavai, melyeket írásban nekem közölt. Miután több hétig folytatott helybeli kezelése részint pokolkőoldattal, részint gáliczkővel nem csak nem segített, hanem a dag még nagyobbodni látszott, Pestre küldte a fiút, hogy szakember keze alá jusson. A kissé sápadt de különben jól táplált és jól fejlődött fiú már távolról tűnik fel a nagy mirigydag által, mely a jobb álkapocs alatti tájt elfoglalja. A jobb felső szemhéj rendellenességet nem mutat, az alsó azonban már kívülről duzzadtnak és sötétebb színűnek mutatkozik. Mikor az alsó szemhéjat némileg elhúzzuk a szemtekétől, megjelenik a szóban levő dag, mely az átmeneti részt egész terjedelmében egy zugtól a másikig elfoglalja; körülbelül 4''-nyi magas, alapján vastagabb, szabad szélén ékszerűen keskenyebbedvén. felülete meglehetősen sima, elszórt sárga kerekded góczokat mutat A dag első pillantásra igazán nagyon hasonlít a röghöz, de nagyon is különbözik attól, ha közelebbről megvizsgáljuk. Nem áll ugyan egyes dudorokból, melyek alapjukkal összeforrtak, nem is mutat oly kocsonyás, félig áttetsző szövetet, mint a rög, hanem összeálló képletet, mely a köthártyaalatti kötszövetből emelkedvén, s ezt maga előtt hajtván, legkiemelkedőbb részén áttört oly annyira, hogy kakastaréjszerű szabad széle egyenetlen, barázdásan rovátkolt, a köthártyaszövet jellemét semmi képen magán nem viseli. Úgy látszik, hogy maga a köthártya szövet is lényegesen részesül a kórfolyamatban, mivel az alatta székelő daggal szoros összeköttetésben van, és felületén sehogy sem lehet a határt felismerni, melyen a köthártya végződnék és a dagszövet venné kezdetét. A dag tapintásra szilárd összeállást kíslel némi ruganyossággal. A többi közhártyarészek épek egy kis tér kivételével a külső zug mellett, hol több kocsonyás dudor csoportot képez. Izgatottság alig van, a nyákelválasztás csekély. Miután a szülők a dag véres eltávolításától némileg irtóztak, szívesen elhatároztam magamat exspectatív eljárásra, mely mégsem volt tökéletes, amennyiben a dagot naponta hígított mákonyfestvénnyel érintettem. Ezen eljárás mellett, (melyet belsőleg vasillany kísért) a dag felső, illetőleg hátsó felületén sajátságos változás jött létre. Keletkeztek ugyanis fehér csikók rajta melyek egymással összefüggésben állván, a külső zugtól kezdve továbbterjedtek, a mivel az egész képletnek lassú de észrevehető zsugorodása járt. Mennyire fejlődött vissza a képlet azóta, nem tudom, minthogy elutazása óta tudósítást nem nyertem. Eltávozása előtt a dag szabad szélének egy darabát lemetszettem, hogy górcsős vizsgálat rajta megtörténjék. Scheuthauer tanár szíves volt a vizsgálatot megtenni és úgy nyilatkozott, hogy a darab apró, kerekded, gyenge magvaktól tökéletesen kitöltött protoplasmákból állott, kis fokban rostozott kötszövettel valamint csekély számú véredényekkel. Ez egyike azon határozatlan új képleteknek, melyek ép úgy a szemcsésdagot (Granulationsgeschwülste) mint a kissejtű húsdagok, sőt a lymphomák sorához is közel állnak, helybelileg ismétlődhetnek ugyan, de roszindulattal nem bírnak. H. 10