Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1875-02-28 / 1. szám

9 10 módját ajánlja, mely szerint nem a vak folt, hanem a sárga folt képezné a megmérendő láttér középpontját Förster eljárása mellett szól leginkább az, hogy a látidegdombcsa a részegfelület­­nek boncztani közepét képezvén, a láttér két egyenlő félre osz­lik, ha amazt vesszük mérési centrumnak, míg ellenben a külső láttérfél nagyobb lesz a belső fél rovására, ha a rögzített pont mérési központul szolgál. Ahhoz járul még az is, hogy a kórtani elváltozások többnyire a látidegdombosa közül találkozván, azok­nak távolsági viszonyaira nézve jobban lehetünk tájékozva, ha a mérés szintén a háttér azon pontjából indul ki, mely a boncztani és egyszersmind úgyszólván szemtükrözési központnak megfelel. Ezen elismert előnyök ellenében, a­melyek Förster eljá­rását a szakemberekkel átalánosan megkedveltették, Schön fel­sorolja a hátrányokat, melyek vele összekötve vannak, neveze­­sen: 1. Számos bántalmaknál (Neuritis, Retinitis pigmentosa stb.) a láttér a rögzített pont körül oly mértékben van körkörösen meg­­szű­külve, hogy a vak folt már nem is esik a fennálló láttér ha­táraiba. 2. Központi homálynál (Scotoma centrale), mely gyakran szabatos mérést még megengedne, ez azáltal nehez­íttetik, hogy a vak folt a homály határain kívül fekszik. 3. A perimeter csak két ablak világítása mellett haszna­vehető, és még akkor is a kis golyónak nyele árnyékot vet; a má­sik mód mellett egy negyedkor elégséges és a mozgatható golyó felesleges. Különben van még egy sokkal lényegesebb hiba Förster eljárásában, melyet Schön nem is említ, és ez abban áll, hogy a mérési központot nem szabatos, hanem csupán átlagos számítás nyomán határozzuk meg, miután Sándolt kimutatta, hogy a láttani hátsó sark (fovea) és a vak folt közti távol igen külön­böző a szemekben, részint a fénytörési, részint más egyéni szem­alkati viszonyok szerint, és hogy ezen különbség 10 V2 és 19 fok között ingadozik. Förster 15 fokot vett átlagos számnak, ért­hető e szerint, hogy körülbelül 5 fokú hib­a csúszhat be a számí­tásba, mely a méréseknél úgy sem kerülhető kisebb hibákhoz csat­lakozva már tetemes csalódást eredményezhet. Haltenhoff e tárgy­ról szólván­), a rögzítő pontot már azért is egyátalában alkalma­sabbnak tartja mérési központra, mivel két szemmeli látásnál ezen pontban kereszteződnek az egymásnak megfelelő délkörök. A­ki a Förster féle készülékkel naponta méréseket visz végbe, még az említetteken kívül, más alsóbbrendű tökéletlensége­ket tudna felemlíteni, melyeknek kikerülését kiki a maga módja szerint kénytelen és csakugyan képes is eszközölni. Részemről mindjárt elejétől lemondtam a kerékhajtás használásáról a próba­tárgy tovamozgatására, sokkal kényelmesebbnek és biztosabbnak tartván, ha a próbatárgyat csipeszbe rögzítve kezemmel tolom a félkör hosszán át. Átmegyek sokkal fontosabb tárgyakra, melyekkel szerző be­hatóan foglalkozik, és melyeknek ép oly szellemdús mint józan taglalása könyvét oly igazán érdekessé teszi. Mindenek előtt em­lítendő a szinérzésekre vonatkozó elmélete, mely nem épen új, melynek a kórtünetekre való alkalmaztatása azonban mintegy vörös fonal gyanánt vonul az egész könyvön át, és lényegesen jel­­lemzi kórodai álláspontját. Azon kérdésre, váljon miért terjed a kéknek érzése körül­belül 10 fokig a háttér határától, míg a vörösnek érzése már előbb, a zöldé még előbb megszűnik, és váljon hónán erednek az egyes színek árnylatai, melyek a központ telített szín és a körzet szürkéje között találtatnak, szerző úgy válaszol, hogy a reszeg legfogékonyabb a kék, kevésbé fogékony a vörös és leg­kevésbé fogékony a zöld szín iránt, miből következik, hogy ugyan­azon ingermennyiség mellett a kéknek érzése lesz legélénkebb, a vörösé gyengébb, leggyengébb a zöldé. Ezen fejtevény a Young- H­elm­holtz-féle színelmélettel igen jól összefér. A három kü­lönféle rost nem léteznék ugyanis e szerint az egész recsegben, mind a háromra nézve csökkene az ingerlékenység a körzet felé, az ingergörbék azonban nagyon különböznének egymástól az egyes színekre nézve; a zöld görbéje legelső apadna, utána a vörösé, utolsó helyen a kék görbéje. A körzeten szín nem jöhet létre, hanem csupán szürke árnyalat, mivel ott a kéknek ordi­­nátusai túl nem haladják a többi színekét. Hasonló módon értel­mezhető a sárga színérzés a zöld és vörös színtér körzetén. Schön ezen elméletre alapítja saját eljárását a reczeg kör­zeti részeinek látképességi fokát illető nyomozásában Ugyanis, ha, a­mint felteszi, a reczeg ingerlékenysége különböző a külön­féle szinsugarakra nézve, ezen összes ingerlékenységnek minden csökkenése mutatkozni fog az egyes szinérzés területének szűkü­lésében. A kéknek érzése pl. bénított reczegen nem fog annyira terjedni a körzet felé, mint egészséges reczegen, minthogy a re­­czegnek szinérző elemei - jóllehet nem azonosak a térérző (raumempfindend) elemekkel — mégis azokhoz hasonló módon és hasonló kóros befolyások által betegednek meg. Jogosan kö­vetkeztethetünk eszerint a reczeg körzeti látképességére átalában azon látképesség csökkenéséből, melyet az egyes színekre nézve a láttér körzeti részeiben feltalálunk. Ezen eljárás tagadhatlanul előnyösebb, mint valamennyi más vizsgálási mód, melylyel a körzeti látképességet kipuhatolni szoktuk, minthogy eredménye mindig számokban kimutatható és főképen azért, mivel csak­ugyan a körzeti színvakság sok láttompulati esetben az első kórtünet, mely már akkor feltalálható, mikor a középponti lát­­élesség még csak igen kis fokban vagy épen nem csökkent. Schön e kutatást a nevezett három színnel festett kis pa­pírdarabokkal viszi végbe. A négyszögnek mindegyik oldala 2 centim, hosszú. Minden egyes színnek megfelel egy-egy élet­tani körzeti határ, melynek visszahúzódása (szűkülése) határo­zottan rá­mutat a látnépesség bizonyos csökkenési fokára, a kü­lönféle színek nem lévén egyéb különböző, de ismert mennyiségű ingereknél, melyek a reszegre behatnak. A fehér a legnagyobb inger, aztán következik a kék, majd a vörös és végre a zöld. Szerző 15 esetet közöl, melyben vagy haladó sorvadás szűkebb értelemben (Atropha progressiva) vagy lájidegláb utáni sorvadás je­len van, és a talált szinérzés határainak elemezése útján mutatja meg a szabatos módot, mely szerint a vakságig vezető kórfolya­mat elejétől fogva a szinérzés rendellenségében jelleztetik. Több esetben mindkét szemen, némelyekben az egyik szemen a háttér határai rendesek, miután azonban a színérzés tetemes hiányokat külölt, a jóslat roszul hangzott. A zöldnek tökéletes hiányzása (hosszabb időn át ismételt nyomozá­soknál) és a többi színhatárak szűkülése min­dig jogosít rész jóslatra, illetőleg haladó fo­lyamat felvételére. Mindazon esetben, hol a vörös hiányzik, a zöld sem érez­tetik, de nem megfordítva. A­hol a zöld tökéletesen hiányzik, ott a vörös nem lehet tökéletes ; midőn csupán a kék áll fenn , ez nem lehet oly élénk és nem bir oly tág térrel mint rendes állapotban. Hogy a sárga még éreztessék, mikor a kék már hiány­zik, amint azt Galezowsky állítja, tévedés. A szinvakság mindig kíséri a lázidegsorvadást és szükségképen fokonként a tö­kéletességig fejlődik, jóllehet egyes esetekben a gyors lefolyás e fejlődés észlelését meghiúsítja. A lázidegsorvadásnál észlelt szinvakságot gyakran azonos­nak vélték a (vele született) Daltonismussal, a­mi azon téves fel­fogáson alapszik, miszerint a sorvadásnál az egyik vagy a másik alapszínérzés eszközlő idegelem egyedül bántalmazva volna. Ilyen feltevés már a priori elesik azon esetekben, melyekben a sor­vadás sábfolyamat következménye, midőn a hegesen összehúzódott kötszövet valamennyi idegrostot egyaránt összenyom, pedig az ezek­ben észlelt színvakság tünetek tökéletesen azonosak a tiszta ha­ladó sorvadásnál előfordulókkal. Mindkét nemű sorvadásai­nál valamennyi idegrost ingerlékenysége egyaránt csökkenve van, és azért mind színérzés, mind körzeti és központi láz­­élesség kell hogy alább szálljon, csak hogy ez utóbbi nem tart mindig lépést az előbbiekkel. Ha a csökkenés­­­­, akkor a zöldérzés, mely a legnagyobb ingerlékenységi fokra szorul, alább fog hagyni; ha a csökkenés e­g y, akkor fog a vörösnek határa szűkülésnek indulni, ha egyszersmind a kör­ *) Annales d.oonlistique LXXI1. 177 1.

Next