Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1879-02-23 / 1. szám

által, de nem is nyújtatik hosszabbra , hogy az atropint ellenzék azon vádja, mely szerint ez izgatja néha a szemet, áll az eserinről is, illetőleg egyikről sem, hanem tisztán a szarubántalmaknál — lett légyen bármi alkalmazva — sokszor beálló ingadozásoknak tudandó be. Nyomozásaim fő eredménye pedig az volt, hogy a szarubántalmak ellen tulajdonképen mind a két szer fölösleges. Az atropint fölöslegessé teszi már azon egyszerű tény is, hogy a vele homlokegyenest ellenkező hatású eserin alkalmaztathatott hetekig, sőt hónapokig a szem megkárosítása nélkül; az eserint pedig azon tapasztalat, mely szerint a kórfolyamatot nem rövidíti meg. Észleléseim ezen eredménye engem meg sem is lephetett, mert már évek óta tapasztaltam volt, hogy a szarubántalmak ellen mindenkor alkalmazásba vett atropin a betegség első időszaká­ban semmi effektust sem mutatott a látára, s hozzászoktam az atropin első hatásának nyilvánítását csakis prognostice értékesí­­teni, az az, ha látatágulást kezdek észrevenni, ebből mindig azt következtettem, hogy a betegség vége felé közeledik. A dolgok ilyetén állásánál mi volt természetesb, mint az, hogy megszaba­dulva mintegy az atropin mindenhatósága alól, eljöttnek láttam az időt úgy az egyik, mint a másik szer javalatainak szabályo­zásához hozzájárulni, s véget vetni azon pongyolaságnak, mely az atropinnal­ kezelésnél már jó ideje uralkodott. A két szernek igen feltűnő, kétségbevonhatlan erőművi hatása kell, hogy alapját ké­pezze a javalatoknak ; s így megint mi természetesb, mint az, hogy oly szarubántalmak, melyek a corneának a szélezethez kö­zelebb eső megrepedését helyezik kilátásba, az eserint tartsuk azon szernek, mely a szaruszövet lassankénti elmállása alatt, ha bejut a mellső csarnokba, képes lesz a szivárványhártya zárizmá­nak erélyes összehúzása által az előesést vagy végkép megakadá­lyozni, vagy a lehető legkisebb mértékre szorítani. Szaruközponti átfúró fekély jelenlétében ellenkezőleg az atropin lesz azon szer, melytől, erőművi hatásánál fogva, hasonló eredményre szá­mot tartani jogosulva leszünk. Említett közleményemben felállított számos javalatom, me­lyek az eseriinek csakis erőművi hatásán alapszanak, s majd pro­­philaktikus, majd prognostikus, részben diagnostikus értékűeknek vannak odaállítva, tehát amint látható, jó távol maradtak a szer túlbecslésétől H. tr. ur azon állítása által, mely szerint az eserin synechiákat, resp­­iritist hoz az esetek nagy részében létre, ha­lomra dőlnek. A szivárványláb oly betegsége a szemnek, melyet senki sem vehet nyugodtan lelkiismeretére, s ha ezen állítás szi­lárd alappal bir, ki fogja merhetni, teszem mydriasisnál, kezdődő lencseficzamnál stb.. alkalmazni azt? Pedig ezt magam is, kivált mydriasisnál, számos esetben tettem hetekig folytatólag a nélkül, hogy iritist avagy ennek hátramaradni szokott következményét, t. i. synechiákat észleltem volna. 45 esetemben egyetlen egyszer sem volt alkalmam iritis létrejövetelét látni, jóllehet ezen esetek­ben az esetmn a kísérletek szabatosságának kedvéért nemcsak hogy heteken sőt hónapokon át, de egyszersmind naponkint 2—3­, sőt négyszer is be lett csepegtetve. Ha H. Jr. úr állítá­sának támogatására más észlelőknek az övéhez hasonló nyilatko­zatait idézi, úgy ebben én csak azon tényt látom, hogy az illető szaktárs urak igenis láttak az eserin alkalmazása után iritist és úgy, mint maga H. tr. ur is, de hogy e folyamat közvetlen oki viszonyban áll az eserinnel, még bebizonyítva nem látom. H. tr. ur egy glaucoma és egy hályog esetében látta a kérdéses folya­matot kifejlődni. A­mi az első esetet illeti, bizonyára tudja szerző úr, hogy nemcsak az iridectomia után, hanem ezt megelőzőleg is észlelhetni a glaucomatosus nagy láta széleit a tokhoz tapadva­), tehát lábfolyamatot a szivárványhártyában, mely az igaz, a bel­­nyomás alábbhagyásával ép úgy szokott szűnni, mint a vele ha­­sonkútforrású szaruhomály. Vannak azonban esetek, s számuk nem csekély, hol a végzett iridectomia után a belnyomás csak rövid időre enged és csakhamar előbbi fokára hág, az irisre nézve még azon igen kelletlen körülmény is hozzászegődvén a bajhoz, hogy immár nincs mellső csarnok, s az irisre nehezülő nyomás még fokozottabb. A körülmények ilyetén voltánál nem csoda, ha az úgyis lappangóban lehetett sob beáll, ily esetekről minden sze­mésznek van tudomása az eserin előtti időkből, s ha H. tr. úr az általa észlelt esetben a láta gyors szűkületét vonatkoztatta talán az eserin hatására, úgy feledni látszik azon épülettani axi­ómát, mely szerint a csarnokvíz kieresztésekor mindig szűkül a láza. A hályogesetre vonatkozólag, hol az iridectomia után szin­tén beállott iritis, szerinte valószínűleg az eserin folytán, a fenn­­tebb mondottakon kívül még csak azt jegyzem meg, hogy ott a szivárványhártya egyik szára a seb felé — bizonyosan magába a sebbe — lévén húzva, ez a hegedést késleltető, minek természe­tes következménye a csarnokvíz folytonos kiszivárgása, ennek pe­dig az, hogy az kris itt is kelleténél tovább volt rendellenes nyo­másnak kitéve, s így magyarázható igen könyen a számos syne­­chiát hátrahagyó láb Mellesleg még azon szerény kérdést is koc­káztatom e helyt, mióta lett az iri­dectomia hályogot érlelő műtét? Nekem eddig csak egy ilyetélű műeljárásról volt tudomá­som, s ez a Graefe Albrecht által gyakorolt tok metszés, mely után rövid idővel szokta volt végezni a hályogkifejtést. De H. tr. úr nem éri be ezekkel, hanem még egy oly esetre is hivatkozik, melyet én kezeltem és mint olyat mutatok be szaktársaimnak, melynél az esetin megtette a tőle várt hatást. Igen heves Ophth.­blenn­ volt mindkét szemben, az egyikben si­került a megrepedt és 31­ a napig csarnokot nem mutató szemben meggátolni a szivárványt előeséstől, a másikban a gombostű mek­­koraságú iszom nem nagyobbodott és a látószél ebben sem nyo­matott ki. Az áttörési kapu közelében mindkét oldalt igen kes­keny hátsó synechia támadt. Ezeknek létrejövetelét azon körülményből magyaráztam én, hogy éppen ezen helyeken áll legkésőbben vissza a csarnok, mert éppen itt tart legtovább a lassan kint min­den irányban meggyűlő csarnokvíz kiszivárg­ása, tehát legtovább a nyomás a szivárványhártyára. A szemek teljesen meggyógyultak, de H. tr. úr még­sem tartja kielégítőnek az eredményt, s itt is az eserint vádolja azzal, hogy iritist idézett elő. Én nem tulaj­­donképeni iritisnek, hanem egyszerűen azon körülménynek tulaj­donítom az odatapadást, hogy éppen ezen részlete volt a szivár­ványhártyának fölötte hosszas nyomás alatt. Így értelmeztem én a dolgot, mert a szivárványláknak vannak a synechiákon kívül még más igen fontos jelenségei is, melyeket a betegen éppen nem észleltem. Hogy az eserin káros voltát H. tr. úr a leghathatósb érvvel bizonyítsa, házi nyu­lak szemein tett kísérleteket. Nem ok nélkül mondom, hogy „káros voltát“ bizonyítsa, mert hát mi más czélja lehetett akkor, midőn az eserint az élő szembe magába locsolta be? Ezen befecskendezések után, mint mondja, mindig szaru­­szivárványláb támadt. Igen természetes, és én csak azon tudok csodálkozni, hogy a pilocarpin befecskendezése, mint mondja, egészen ártalmatlan volt. Az efféle kísérletekhez én érdemlegesen hozzá nem szólok, mert magam nem szoktam végezni, de, mint az ily kísérletek szorgalmas olvasója, hozzászoktam ahhoz, hogy az igaz fürkész határozott kérdést vet fel, s erre keresi a választ, megmutatva egyszersmind a nyomozás útját, az ezen útban netán felmerülő akadályokat, a fonák következtetések, hibaforrások kike­rülési módját, szóval mindent akként egyenget, hogy az olvasót ha nem is győzi meg mindig a kísérletből levont tétel helyessé­géről, de meggyőzi munkálkodásának komolyságáról. Miféle kérdést vetett fel H. tr. úr, midőn eserint fecsken­dezett a szem mellső csarnokába ? Azt, hogy összehúzza-e a lázát ? Erre nem volt szükség, ezt egyszerű becsepegtetés is elég világosan mutatja, sőt sokkal meggyőzőbben, mert itt csakis az esem­né az effectus, holott a csarnok megnyitásakor a víz kifo­lyása egymaga is elégséges a pupilla szűkítésére. — Hogy bántja-e a szivárványhártyát az eserin? És ha igen, mit lehet ebből a sze­mészeti gyógyeljárásra következtetni ? Semmit, elég nem olvastam és nem hallottam, hogy valakinek eszébe jutott volna, a csar­nokba locsolgatni gyógyszert. Különben feledi EL tr. úr, hogy sem az irisre, sem a szaruhártyára nem lehet közönyös dolog, ha bármi folyadék által és hacsak néhány másodperc­ig tartó nyo­másfokozódás alá helyeztetik is, de nemcsak a nyomás emelése valamely zárt téren, hane­m annak rögtöni kisebbülése, mint a­minek a csarnokvíz és a befecskendezett folyadék kiürülésekor okvetlen be kell következnie, sem lehet valami különösen üdvös dolog a szemre. Kizárta, kizárhatta ezen ítéletzavaró eshetősége­­ t­ Épen most van kezelésem alatt egy 7­2 éves beteg, kinél heveny glaucoma ellen néhány hét előtt tridectomiát végeztem, s hol a műtét előtt a kitágult látószél külső részlete a tokhoz volt tapadva.

Next