Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1882-02-26 / 1. szám

SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ g-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 1. SZ. Vasárnap, február 26-án. 1882 Tartalom : Juhász L. tr. Anophthalmus congenitus. (Vége.) — Tóth L. tr. A viszonylagos alkalmazkodási szélességek vizsgálata a belső egyenes izmok elégtelenségénél. — Csapodi dr. Halálos anaemiából eredő szembeli változások. — Csapodí dr. A Sympathikus szemgyuladás kortanához. — Mooren A. A Sympathikus látási zavarok kórszármazásáról. — Critchett Gy. A rokonszenvi szemlob gyógyításáról. — Schiveigger tnr. A strychnin gyógymódról, megjegyzésekkel a látás hysterikus zavarairól. — H. Schmidt-Rimpler tnr. A látóidegnek erő­művi ingerekre való visszahatása. — A szemészeti szakosztály munkálatai az 1881 -iki nemzetközi congressuson, Londonban. — Vegyesek. Melléklet: Kőmetszetű tábla Tóth L. tr. czikkéhez. Anophthalmus congenitus. Juhász Lajos tr., szemészeti tanársegédtől. (Vége.) A harmadik időszakból származó anophthalmusok száma minden esetre jelentékeny leend. Egyik legfontosabb mozzanat a szem fejlődésének történetében az elsődleges szemrés maga ide­jében történő, pontos záródása. Ha ez gátolva van, úgy a fej­lemezeknek a szemhólyagot körülzáró részei, melyek a szemrés egyesülése esetén, a retinához simulva, azt szoros gyűrűként vet­ték volna körül; most — a retina hiánya miatt a szemrés helyén hiányozván az alapszövet, melyhez hozzáfeküdjenek — szélesebb körben egyesülnek a rés körül és így a teke alsó részének ki- öblösödését okozzák. így képzelhetjük a szemgolyónak az elsődleges szemrés helyén létrejött kiszélesedését, mely, ha kisebb fokon marad, a coloboma oculi néven ismert rendellenességet okozza, mig ha a kiöblösödés nagy fokot ér el, talán egész gömbbé tágul ki, már akkor méltán tömlőnek lesz nevezhető. Hogy a szemrés záródá­sát minő tényezők akadályozhatják, azt már többen fejtegették, én ezúttal nem akarok e kérdés taglalásába bocsátkozni, csak egyedül Deutschmann1) állításáról kivánnék pár szóval megemlé­kezni, ki egy esetből kiindulva, minden colobomának lobos ere­detet vindicál, állítván, miszerint az elsődleges szemrést környező szövetekben támadt lob vonja körébe a retinát is és okozza az említett változásokat. Esetére nézve készséggel elismerem a lobos eredetet, de elhamarkodott Ítéletnek kell tartanom, ha ezt D. minden esetre kiterjeszteni akarja. Mert ha némelyek — mint ez pl. Wallmann eseteiben a leírásból valószínűnek látszik — ép choroideát találtak a szemrés késő záródásából eredő tágulat alapján, s ha esetünkben mi sem voltunk képesek a tömlő nyi- lása tájékán lobos változásokat kimutatni, ez ellene bizonyít ugyan Deutschman-nak ; de viszont nem bizonyít mellette, ha az ily colobomákat béllelő hártya nem bír is már az ép choroi- dea szövetével, mert a sejtek és festeny megritkulása, s a szer­kezet közeledése a kötőszövet felé létrejöhet lob nélkül, egysze­rűen a túlságos feszülés, kinyujtás folytán is. Az pedig egyálta­lában nem volna érthető, miért találjuk e változásokat mindig csak a szem alsó felében, holott hasonló lobgóczok mindenütt támadhatnak s a még alig képződött retinán, érhártyán és sclerán ugyanazon változásokat, — a szövetek elvéknyodását és következ­ményes kitágulását, — hozhatnák létre, mint épen az elsőd­leges szemrés helyén. Ha ily elvéknyulási s tágulási folyamatok teljesen kifejlett szemeken, későbbi korban előjöhetnek, még inkább várható ez a még fiatal szemtekén. Hogy épen a primär szemrés e lobok kedvencz helye (Prädilections-Stelle2) ez csak oly odavetett állítás, melynek miértjére ismét elmarad a felelet. Es így mégis valószínűbb, hogy az esetek többségében e colo- bomák egyszerűen az elzáródásnak — talán erőmüvi alapon nyugvó — késleltetéséből származtak. ') Klinisch. Monatsbl. f. Augenhk. 1881. 2) Beiträge znr Ophthalmologie. 1881. 153. 1. Haab. De jött légyen e hiányos záródás és tágulat bármily okból létre, könnyen elképzelhető, mily káros befolyással van ez a fejlődő tekére. Régen ismert tény nevezetesen, hogy a microph- thalmusok igen nagy része ez okból származtatható le. A ke­zeim közt levő irodalomból összeállított 58l) eset közül, melyek azonban nem képviselik az összes ismert microphthalmusokat, nem kevesebb mint 26-ra nézve kimutathatónak vélem, miszerint ere­detüket az elsődleges szemrés hiányos vagy késő záródásának köszönik. Az említett számból 14 microphthalmus mutatott egy­szerű colobomát, mely legtöbb esetben az irisen kívül a choroi- deara is kiterjedt s a scleralis burok kisebb-nagyohb kitágulásá­val járt. Ha a szemnek így kiszélesedett feneke a tekével tág és nyilt összeköttetésben marad s a mellett túlságos méreteket ölt, jóval fölülmúlhatja nagyságban a tekét, mely ilyenkor csak mint kicsiny függelék ül a hólyag tetején és többé-kevésbbé, egészen a fölismerhetlenségig eltorzul. Ilyen elváltozásokból áll­hatott elő Arit microphthalmusa, hol még a tekének maradvá­nyai megkülönböztethetők voltak, Wallmann egyik esete, mely­nél már csak a hólyagnak kis diverticuluma képviselte a tekét, sőt — azt hiszem — a leszármaztatás e módja ráillik Manz egyik esetére is, melyben hasonló hólyaggal nyilt összeköttetés­ben állott, illetőleg üregébe domború felületével benyúlt a teké­nek kicsiny, zsír- és kötőszövetből, edények és choroidealis ele­mekből álló maradéka, míg a sclera megszakítás nélkül a hólyag falába ment át. Manz ugyan —■ egy másik észleletére támaszkodva, mely­nél a inicrophth. okáúl egy, a látóideg közelében, a sclera le­mezei közt székelő cystát födözött fel, — ezen esetre nézve is azt hiszi, miszerint scleralis tömlő okozta a szem elnyomorodá- sát; de ezen föltevésnek némileg ellene szól a lelet, a mennyi­ben ily származás esetén a kis tekének érhártyával és a sclera belső lemezével kellene körülvéve lennie, Manz pedig nem volt képes, legalább nem a kis szemteke egész kerületén fölfedezni a tömlőnek eme belső falát. Ennek hiányában föltehető volna, hogy talán a szem ürege felé néző belső fal vékonyabb volt és usuráltatott, vagy (Manz szerint is) a tömlő a suprachoroideaban keletkezett ; de akkor viszont nem volna annak excentricus növése értelmezhető. Azt várhatnék ugyanis, hogy ha a tömlő a sclera külső rétegeiben támad, úgy kifelé púposítja az inhártyát, de ha a choroidea ') I. Ammons Zeitschr. f. Ophthalm. I. és II. kötetében Weller, Pönitz, Escher, beding egy-egy Schön, Wutzer, Fischer 2—2, Gescheidt 5 esettel van képviselve. 2. Himly. Krankh. u. Missbild, az előbbieken kívül Himly W., Ce- rutti, Jäger, Himly K., Arnold és Seilernek egy-egy esetét ismerteti. 3. Gräfes Arch. f. Ophth. 2., 3., 22. és 26. kötetében Gräfe, Helm­holtz, Hischberg egy-egy, Manz 2 esetet közöl. 4. Zehender. Monatbl. f. Augenheilk. 74., 77. és 79. folyamában Jakobi 2, Talkó 5 esetet ismertet. 5. Jahresbericht üb. d. Ophth. I., 3-, 4-, 6-, 8. és 9. kötetében Wil­son 1, Zehender I, Harlan 6, Krükov 2, Lindner, Rother, Berthold, Wurst egy-egy esete van említve. 6. Szemészet 1878 4. sz. Imre J. közöl egy esetet. 7. Hirschberg. Ctrbl. f. Augenhkd. 1880. Rava 5 esetét hozza. 8. Manz. Gräfe-Säm. Hdbch d. Auetnheilk. 2. B. Cap. VI. ezeken kívül Wilde és Arit egy-egy s Wallmann 3 esetét említi. I T

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék