Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-01-27 / 1. szám

grm­. ungv. emollienst készítsen. Az ily zsírral rendelt higanyt, vagy ennek vegyületeit a zsírsavak megtámadják, az utóbbiakat felbontják és zsírsavas higany képződik. Az ungventum emoll. vizzel könnyen összekeveredik. Erről meggyőződhetünk könnyen : tegyünk talán io grmn. ungventum emoll.-t egy kis pohárba, tegyünk hozzá 8 kio grm. vizet és keverjük gyorsan üveg, vagy fa pálczikával, ekkor a víz lassan eltűnik, összekeveredett az ungventum emolli­­enssel és kapunk szép fehér massát. Vaselinát hasztalan kevertem, ráztam így az a vízzel nem keveredett összel). Ezek után térjünk át annak fejtegetésére, miért csíp, miért­­ okoz óra hosszáig fájdalmat és könyezést az ungv. emollienssel ké­­­­szült sárgakenőcs? 1. A benne foglalt zsírsavak erősen és hosszú ideig izgatják a conjunctivát és a corneát; régibb kenőcsnél a zsírsavas­ higany is teszi azt. 2. Az ungv. emoll. rázás, dörzsölés, vagy kavarás által köny­­nyen keveredik (és ez által mintegy hígul) a vizzel, úgy hogy másságénál a bőven ömlő könyek a hydr. oxyd. flav. szemcséit belőle mintegy kimossák. Ez utóbbiak a kötőhártya redőibe és­­ egyenetlenségeibe befészkelik magukat és mindaddig izgatnak, mig egy nyálka­czafat nem ragad hozzájuk s miután a beteg az irritált szemét dörzsölni, vagy törölgetni szokta, ezen mozgásnál a nyálka­­czafat is eltolatik, magával ragadván a szemcsét is, mire a bőven képződött könyek mindkettőt a belzugba, vagy más helyre sodor­ják, a honnan aztán a beteg képes azt letörölni. Volt betegem a kit csak ily kísérlet czéljából massiroztam nagv. emollienssel ké­szült sárgakenőcscsel; mindig maradtak vissza szemcsék, melyeket, ha szabad szemmel nem, nagyítóval mindenkor megtaláltam. De az intelligens beteg maga is figyelmeztetett, hogy melyik helyen ke­ressem. De a tisztelt olvasó ne gondolja, hogy a kenőcs rosszul volt eldörzsölve, ezért irritált; a kenőcsben hiba nem volt, mikrosz­­­kóppal vizsgáltam. Vaselinával készült sárgakenőcsnél ezt sohasem tapasztaltam, mit csak úgy magyarázhatok, hogy a vaselina erősen beburkolja a sárgapor szemcséit, másságénál azok nagy része szabaddá lesz, érint­kezik a conjunctivával és a corneával, erősen irritál, de csakhamar jön egy darab vaselina tömeg, dörzsölésnél a szemcsét körülveszi, az irrítatiónál képződött könyár a vaselinát s vele a sárgapor szem­csét is kimossa s az irrítatiónak vége szakad. Ezekből látjuk, hogy az ungv. emolliensnek a vaselina felett nincs egy előnye sem. Mert az is kétséges, hogy az ungv. emol­­liensben a por elosztása finnmabb lenne. A vaselina előnyei tehát ezek: 1. közömbös vegyhatású min­dig; 2. a benne foglalt ható­anyag nincs reá semmi hatással; 3. nem romlik el hónapokig sem; 4. a vele készült kenőcs a beteg-­­­nek fájdalmakat nem okoz; 5. a kenőcs gyógyító hatása, ha nem jobb, úgy mindenesetre olyan, mint az ungv. emollienssel készülté. 6. olcsóbb. Ennyi előnynél ajánló, hogy szemkenőcsöknél mindig a vase­linát használjuk. Agyhályognak önkénytes felszívódása. Dr. Szn.­ ADOI.F-től. A ritkaságok közzé tartozik, hogy szürke hályogtól a láta területe külső beavatkozás nélkül annyira megszabaduljon, hogy valóban látásra alkalmas fénytörést szolgáltasson. Az­ ilyen viszo­nyokat többnyire a magára hagyott hályognak későbbi átváltozásai hozzák létre, melyek azonban többé-kevésbbé tökéletlenek és mú­­lékonyak is szoktak lenni. A hályog visszafejlődésének ilyen típusos menetétől a következő eset annyira elüt, meg azonkívül a spontán visszanyert látóképesség tökély foka által annyira kitűnik, hogy leírásra méltónak tartom. Dr. F. kollega, fővárosi orvos hivatalos állásban, jelenleg 65 éves. Kitűnően látott a távolba. 16 év előtt kezdett olvasásnál gyenge -f­­üvegeket használni. 8 év előtt jobb szemét, mert gyen­gülni érezte, szemorvos által megvizsgáltatta, ki szürke hályog kép­ződését kórismezte. Körülbelül 3­­/a év előtt a hályogot érettnek nyilvánították.­­ A bal szem akkor még tökéletesen ép volt, a távolba élesen látott, olvasásnál +22 (régi sz.) használt. 3 év előtt egyszer ebéd után, minden feltűnő ok nélkül, igen fájdalmas (hányással és émelygéssel összekötött) lobos roham lepte meg a jobb hályogos szemén. Beteg 4 majd 8 pióczát raka­tott a halántékra és hideg borogatásokat a szemére, mire ez némi­leg megnyugodott. Midőn azonban hatod napra a fájdalom új erő­vel lépett fel, szemorvossal tanácskozott, ki heveny glaucomás állapotot kórismézett és a szivárványhártya-csonkítást ajánlotta­­. Beteg azonban arra határozta el magát, hogy még egyszer hideg borogatásokat és morphiumot kísérel meg: a harmadik roham csakugyan nem jött létre. A szem csak 6 hétnek eltelte után lett ugyan egészen fáj­dalommentes és halvány, de nemsokára rá a beteg még azt is észrevette, hogy vele újra látni kezd. A felvilágosodás lassan, de folyton fokozódott, míg végre a múlt télen azon eredményhez ve­zetett, a­melyet a következő leletben leírok. Ép kinézésű szem; mély mellcsarnok; a szürkéskék szivár­ványhártya erősen rezeg; a szűk láta kerek és jól reagál. Benne áteső és oldalagos világosságban néhány finom, többnyire függélyes irányú szürke sávocska. Lefelé (a vizsgáló álla felé) irányított tekintetnél, a pupillának egy keskeny vízszintes sectora­ként, szürke, vele rezgő tömeg merül föl a szivárványhártya mögött; a vizsgáló mellére irányított tekintetnél körülbelül a fél láta, a beteg saját térdjére irányított tekintetnél az egész láta a hályogmaradvány által el van zárva. Minden egyéb irányban a látából a szemtükör­rel szép vörös fény verődik vissza. Háttér középszerűen majdnem egyenletesen feszenyzett, kissé szélesbedett kötőszövetgyűrű. Hai 1 D, V5/9, olvas +15 D-vel Sn 6­5-öt kényelmes távolságból. Ha magyarázni akarnám azt, a­mi ezen szemmel történt, kénytelen vagyok első­sorban spontán lencsetok-repedésre gondolni. Kissé kényes ugyan­ezen kórisme mellett az, hogy az annak idejé­ben egy fölötte megbízható szemész által glaucomára kimondott kórisme minden további észrevétel nélkül lett felállítva. Meg azon­kívül az irodalom is ilyforma észlelésekben, melyek spontán tok­repedésre vonatkoznak, nagyon szegény. Saját ismereteim nem ter­jednek tovább mint Ulrich-nak közleményére*) * 2) és az ott saját ese­tén kívül felhozott pár analógiára; továbbá még egy esetre, melyet Arit 1881-ben a heidelbergi szemészegyesületnek bemutatott 3). Egyéb biztosíték arra nézve, hogy vájjon spontán tokrepedés elő­fordulhat-e, rendelkezésemre nincsen. De saját esetemnél két fontos körülményt találok, a­melyről azt hiszem, hogy feltevésemet támogatja. Az egyiket már említet­tem, az ama lassankinti hályogfogyás, mely a heveny glaucomás állapottal beköszöntött. Nagyon is figyelemreméltó, hogy minő bé­késen magától elmúlt ez a glaucoma. Elsődleges glaucoma nem tűnt volna el úgy, de a belnyomásnak olynemű gyarapodása sem, mely egyszerű (tokrepedés nélküli) hályogfic­amnak következménye lett volna. A másik körülmény, mely visszakövetkeztetésemnek támpontul szolgál, az a másik szemnek eddig még fel nem említett sorsa. Ez a szem, mint már említettem, régebben jó lázerővel bírt és messzelátó volt. Körülbelül 16 hónap előtt a beteg legelőször vette észre, hogy evvel a bal szemével igen távoleső tárgyakat kettősen lát; már a múlt tél kezdet­én a látás feltűnően rosszabbult, külö­nösen a távolba,­­ de a közelben is a szokott szemüveg nem elégítette ki többé, és erősebb convex-üvegek sem tettek jobb szol­gálatot , sőt végre kiderült, hogy betegünk épen szemüveg nélkül még legjobban tud olvasni és hogy a távolba való látásra concav üvegek kellenek. Jelenleg a 65 éves úr tekintetbe nem véve a jobbik aphakiás szemét, mely elegendő optikai igazítás mellett sok­kal jobb látásra képes mint a bal, egy orrszorítót hord — 4 D-vel (V6/3 D, szabadon olvas 6-8 Sn-t 10—15 cmnyi távolságban). Ezen szemnek mellcsarnoka nem feltűnően szűk, a láta a jobb szemével egyenlő. Áteső világításnál finom cataracta corticalis posterior lát­ *) Említsük még azt is, hogy a vaselinából 10 gr. hét krajczár, az ungr. emoll.-ből 9 (városi gyógyszertár). *) Dr. Blau István úrnak, ki akkor két ízben látta a betegnek szemét, szíves közléséért nagyon le vagyok kötelezve. 2) Ruptur der Linienkapsel. Klinische Monatsbl. f. Augenhlk. XX. (1882) 230. 1. 3) Centralbl. f. pr. Augenhlk. 1882. márcziusi füzet, 80. 1.

Next