Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-01-27 / 1. szám

ható; a háttér olyan, mint a jobb szemen, csakhogy más nagyítási viszonyok alatt mutatkozik. — Látjuk tehát itt oly hályogképződés­­nek kezdetét, mely rendkívül hatalmas lencsepufffadással együtt jár. Ha a lencsetoknák spontán repedése egyáltalában a tehet­­ségek közzé tartozik, akkor az tartalmának túlfokozódott kóros gyarapodása mellett még a legjobban lesz érthető. Említésre méltó, hogy Zander és Geissler is (Die Verletzungen des Auges) a lencse­­állomány dagadása következtében létrejövő spontán tokrepedésnek lehetőségét elfogadták. És minthogy betegünknek jobb szemében a hályogképződés a legnagyobb valószínűséggel hasonló módon ment végbe mint a baloldaliban, talán megengedhetem magamnak a fel­tevést, hogy az említett kóresemény nála valahogy csakugyan meg­történt , főleg miután rajta oly tünemények folytak le, a­minek szándékosan végrehajtott discissio után is felmerülhettek volna. A jelenvolt hályog különleges minőségének köszönhető valószínűleg a folyamatnak szerencsés kimenetele is. —­­Atropin-oldatot becsep­penteni a beteg nem engedett. A jobb szemen pedig szerettem volna ezt tenni, a netalán jelenlevő synechiák kiderítése és a hályogmaradvány közelebb megtekintése czéljából; a bal szemnél szívesen mellőztem, félvén hogy hatása által a Fontana-féle űr elzá­ródhatnék.) Arczorbánczból keletkezett periorbititis egy esete : exophthalmus, cornea fekély, iridokyklitis és há­lyog-képződés. Gyógyulás. Közli Dr. Karafiáth M., egyetemi szemklinikai gyakornok. (Vége.) Igazolják-e ezen felfedezések Gráfé gyanúját, vagy általában csak a szemürben elterjedt gyuladási folyamat magában véve sze­repel-e indító ok gyanánt az egyelőre még függőben marad. — Gräfe nézete arczorbáncznál tett észleléseken alapul, melyek szerint a megvakulás a szemüri zsírszövetnek kis fokú, sőt néha ki sem mutatható kóros változásai mellett is beáll. De tekintetbe kell vennünk, hogy a szemüri megbetegedések összefüggése arczorbáncz­­czal oly aránytalanul gyakori más aethiologikus mozzanatokkal szem­ben, hogy nem csodálkozhatunk, ha épen arczorbáncz mellett észlelünk gyakran amblyopiát. Fronmüller is közölt idevágó 13 esetet, de ezek egyike sem ad felvilágosítást a látóideg kóros el­változásának természetéről­). Helyesen jegyzi meg Berlin »nem függhet-e a megvakulás a látóideg valamely részének megbetegedésétől, mely része épen helyi okoknál fogva különös sérülékenységgel bír«. És ezen bizo­nyos része az idegnek a foramen opticumban látszik helyet fog­lalni. Emellett szól Horner* 2­3) is, ki az amaurosis okának a látó­idegre a foramen opticumban gyakorolt nyomást tartja. Vélemé­nyét boncztani és górcsői leletekre alapítja, melyeket egy exopht­­halmust előidéző periostitis folytán meningitisben elhalt egyén lá­tóidegén talált. Az idegnek a foramen opticumban fekvő része összenyomott, dimensióiban megkisebbedett; saját szövetében sehol gyuladás nyoma található nem volt, de a külső és belső burka közötti laza kötőszövetben újonnan képződött, fejlődésük minden időszakát mutató sejtek egész tömege foglalt helyet. Ezen esetben az amaurosis függetlenül a meningitistől, jóval annak keletkezése előtt állott be, maga a periostitis pedig nem orbánczból eredt. Berlin mellett szól Samelsons­ közlése is, mely szerint orbita­lis lábfolyamattól független, amblyopia centrálissal járó retrobul­baris neuritisnél szintén a foramen opticumnak megfelelő ideg­részleten voltak legkifej­ezettebben észlelhetők a kóros elválto­zások. Hogy épen a foramen opticumban fekvő látóidegrészlet praedisponálhat kóros folyamatokra, az elvégre már a boncztani vi­szonyoktól is nyer támaszt. Ez az egyedüli hely, melyben az ideg szűk és szilárd falú csatorna által vétetik körül; szemük­ gyuladá­­soknál egyszer-másszor épen ezen szűk csontcsatorna képletei es­hetnek a folyamat alá, lobos infiltratio pedig a térviszonyokat itt felette kedvezőtlenekké teheti. Hogy pedig orbáncznál aránylag gyakrabban fordulhat elő ezen körülmény, azt nem csodálhatjuk mert épen az orbáncznál gyakran van diffus, a szemürnek mélyébe hatoló gyuladás. Még egy észlelést említek azon nézet mellett, hogy nem specifikus tényező befolyásának kell tulajdonítani az orbáncznál ke­letkezett amaurosist. Ugyanis gyakran vakultak meg szemek a felső fogak carieséből kiindult szemük­ phlegmonénál, annélkü­l, hogy utóbbi orbánczos jellegű lett volna­). Itt a fogcariese és az amau­­rosisnak együttessége feltűnő, és még sincs okunk itt specifikus tényezőket keresni, mert tegyük ezt éppen az orbáncznál, a­hol sokkal közelebb álló magyarázatot találunk. Tillmans-vál található egy esete faulchinson-nak szintén kétessé teszi ezen specificum befolyását. H. esetében az arczorbáncz mindkét szemre ment át, a beteg delirált, a lefolyás súlyos volt és 6 hét múlva a jobb sze­men látó idegsorvadás teljes amaurosissal fejlődött ki, míg a bal szem megmenekült. Mindkét szem tehát látszólag egyenlően volt megtámadva és csak az egyik szemre hatott volna a veszélyes specificum, míg a másikon nyomokat sem hagyott hátra? Végül megemlítem még a prognosisra nézve legkedvezőtle­nebb szövődményeket az agy és burkainak részéről. A szemüki csonthártya gyuladása különösen a szemür felső falán, boncztani viszonyoknál fogva könnyen vonhatja a körfolyamat keretébe a koponyáik­ tartalmát is. A szemük­ zsír és sejtszövet gyuladása az idegburkok útján az agyburkokra terjedhet; a vena ophthalmicában thrombus képződésre adhat alkalmat, mely tova ter­jedhet az agy venosus sinusaiba; meningitis, agytályog stb. fejezik be a gyuladási folyamat lánczolatát. Bayer*) közöl egy ily esetet, melynél arczorbáncz következ­tében két oldali phlegmone-orbitalis, és ennek a vénák mentében való tovaterjedése folytán halálos meningitis keletkezett. Hornernek fentebb említett esetében — mely nem volt or­bánczos eredetű — csonthártyagyuladás a szemür felső falának cariesét s ennek kapcsán meningitist hozott létre. A gyógykezelést illetőleg a csonthártyagyuladás és phlegmo­­nera vonatkozó ismert általános szabályok érvényesítendők. Gräfe*) e pontra nézve következő tanácsod ad: »ha heveny csonthártyagyuladás okozza a tekének nagyfokú protrusióját, akkor az mindig suppurativ természetű s ilyenkor kedvezőtlen kimenetek miatt —­ mint minő a szeműri csontfalak kiterjedt cariese, nem szabad haboznunk a genyüreg megnyitásával, illetőleg a szeműr mélyébe ejtendő próbabeszúrásokkal. Ha ellenben a zsír- és sejt­szövetnek genuin infiltratiója van jelen, nemcsak tanácsos bekövet­kezendő szétoszlás reményében elhalasztani a megnyitást, hanem megengedhető a várás ha biztosan bebizonyult is, hogy a genyedés már beállott, mivel ily módon legczélszerűbben választhatjuk majd a megnyitás helyét, akár a kötőhártyatasak, akár a bőrfelü­let felől.« Hogy éles eszközzel járván a szem közvetlen szomszédságában kellő elővigyázattal legyünk, az magától érthető. Erre vonatkozó példákat találunk Berlin munkájában Scott-tól ki egyik nagyobb szemük­ verőeret metszett át és Rénaul-tól ki a szemtekét szúrta meg. —­ Ezért vezessük a kést úgy hogy lapja az orbicularis izom rostjaival párhuzamos legyen, hegye és éle pedig ne a szemteke felé irányuljon, mert a beteg valamely mozdulatával legkönnyebben sérthetnék meg legdrágább szervét. Gräfe tanácsát követve inkább megfelelő borogatások, fel­­szívók alkalmazása által, főleg pedig nyomókötéssel igyekezzünk a lábtermények eloszlására és felszívódására hatni. A nyomó kötés kettősen ajánlható, mivel észszerűen alkalmazva jelenlevő lagoph­­thalmusnál a corneát káros külbehatások ellen védi, másrészt leg­erélyesebben hat az exophthalmus visszaterelésére. Helyi vérelvonástól sokan, mint pl. Berlin is nem nyerték a várt eredményt. Klein és mások ellenkezőleg nyilatkoznak. Minden­esetre az egyes esetekben más-más javallat forogván fenn, a vér­elvonás sem fogja mindenütt az óhajtott eredményt nyújtani. Igen heves, nagyfokú gyuladásos tünetek mellett megkísérthetjük a *) Berlin : Krankheiten der Orbita. Gräfe-Sämisch : Handb. d. prakt. Augenhlk. 1880. VI. k. XI. f. 528. 1. 2) Horner: 1. c. 71. h 3) Samelson: Gräfe A. f. O. 1882. XXVIII. k. I. f. *) Schwendt: Ueber Orbitalphlegmone mit consecutiver Erblindung. Inaug. Diss. Basel. 1882. rtf. C. f. A. 1882. 516. lap. 2) Bayer: 1. c. 3) Gräfe: KI. M. f. A. I. 50. 1.

Next