Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-01-27 / 1. szám

désű fekélyesedést vont maga után. A fekélyesedés következményei csakhamar állottak be , midőn a beteget újból láttuk az iridokukli­­tis és lencsehomály már ki volt fejlődve. A kezelés most tehát már nem irányult egyébre minthogy ezen utóbb keletkezett bajokat megállapodásra s a szemük­ phleg­­menet visszafejlődésre bírjuk. Vérelvonás, hideg alkalmazása már nem volt helyén, mert idült folyamattal állottunk szemben, ezért egyrészt felszívókhoz, me­leg borogatás, higanyhoz fordultunk, kötés alá tettük a szemet, másrészt bőven nyújtottunk atropint, egyebet a teke mellső részén lefolyó bántalmak ellen nem tehettünk. A szép eredmény, melyet kezelésünkkel elértünk, ösztönzött arra, hogy esetünk közlésével egy újabb adattal járuljak a szemük­ gyuladásos bántalmak nem épen dúsgazdag statistikájához. Vizsgálatok a gerinczesek ideghártyájának fesze­­nyes epitheliumáról. Dr. Szabó György, szemészeti klinikai tanársegédtől. (Folytatás és vége.) Mivel összehasonlító vizsgálataimban kettőre tartottam szük­ségesnek mindenekfelett figyelni ú. m. a fascinnak a sejtalapban való topographicus fekvésére s a nyúlványoknak hosszúságára s illetőleg ezek csúcsa és a limitans ext. közti távolságra, — ezért gondosan ügyeltem rá, hogy csak minden eltolódás nélküli met­szetek szolgáljanak tanulmányozás tárgyáúl. Ily készítmények na­gyon ritkák, mert a beágyazó fehérnye legtöbbször betolakodik a chorioidea és retina közzé. Különösen szükséges ezen elővigyázat a világosban tartott állatoknál, mert a sejtek protoplasmás részével összeolvadt tojásfehérnye igen könnyen csalódásokra vezethet a sejthasis magasságának megítélésében. A világosban tartott galamb retinájából készült metszetek jobban sikerültek mint a sötéti galambéi, mert a sejtek magva sőt egy esetben még a neurokeratin kalapja is jól látható. A sejtba­sis a festenytől megüresedett, legfölebb kevés rögös szemcse ma­radt benne; a protoplasmának megfelelő szemcsés terület kissé szé­lesebb mint a sötétben tartott galambnál, de legszembetűnőbb a különbség a nyúlványok elrendeződésében. Finom metszeteken (4. rajz) a nyúlványok eleinte csak finom tűk alakjában jelentkeznek, aztán mindinkább szaporodva egy or­sóalakú vastagabb köteggé csoportosulnak, mely a színes golyók felé elvékonyul s vékony hegyes szálban végződik, de a golyókon csak ritkán hatol túl. Ezen nyalábok rendesen a sejt hosszúsági tengelyében feküsznek (rajz), máskor úgy tetszik mintha a sejt két oldalán haladnának, a sejt tengelyében pedig vékony szálak foglalnának helyet. Ily módon tehát a nyúlványok kötegsorozatot képeznek. Egy sejtnek egy vagy két nyaláb felel meg. A sejtek között ecsin által vörösre festett széles hézagok maradtak, melyek­ben csak itt-ott láthatók egyes nyúlványdarabok. Az 5. rajz már elüt az előbbitől, mert itt a nyúlványok kezdettől végig hosszú, egyforma szálakból állanak, a sejt egész széles­ségében egyenletesen vannak elhelyezve, mi által a sejt igen szabályos alakot nyer; végső finom szálakra egyenletesen oszolnak szét s a többi­nél előbbre hatoló finom fonalkák nem igen láthatók. A színes golyók csak alig fedvék. A sejtek között széles körök láthatók. A sejtek szélessége a kalap magasságában 0-004—­0-005 mm. A sejthasis­­ban nincs festeny. A 6. rajz (vörös folt) egy nagy fekete galamb retinájából Vett metszetet mutat. Feltűnő rajta a sejtek erős fes­­tenyzettsége és rendkívüli hosszúsága. (Összehasonlító táblázat 5.) Noha több hasonló praegnans készítmény nincs gyűjteményemben azt hiszem ez is eléggé bizonyítja, hogy a vörös folton a­ festeny­­sejtek jóval gazdagabbak fascinban mint a retina egyéb vidékén s hogy azok hosszúsága a retina vastagságával arányosan növekedik. A vörös folton a chorioidealis festeny is tömegesebb, s egyenletes fekete mezőt képez. Csarnokvízben vizsgált teljesen friss készítményeken a fes­­tenynyulványok egy egyenletes fekete mezőt képeznek mind sö­tétben mind világosban tartott galambnál,­­ a­melyből legfölebb igen kurta nyúlványokból álló erdő nyúlik ki, mely azonban vagy éppen nem, vagy csak félig fedi a színes golyócskákat. A körzetről vett tépetek nem sokat különböznek a centrálisaktól legfölebb ab­ban, hogy rajtuk a nyúlványok kifutó végei nem láthatók a­mi a körzet erős festenyzettségéből könnyen érthető. (7. és 8. rajz.) A körzetről a sejtek festenygazdagságán kívül azok különféle furcsa alakú eltolódásáról kell említést tenni. Noha már Michaelis1), Bruch2) és Wittich kimondta, hogy zápfog-, gyökér-, cserépzsindely­­alakú eltolódások technicai hiba miatt gyakoriak, Angeluccis) mégis úgy akarja a cserépzsindely alakú sejtrendet (»staffelförmige Ver­schiebung«) felfogni mint a­mely az oldalról beeső sugarak fel­dolgozására vagyis a retina körzete optikai tökéletlenségének ki­­egyenlítésére van berendezve. Hogy ez tévedés — úgy hiszem fölösleges — bizonyítgatni. A galambnál tehát annyi kétségtelenül constatálható, hogy a vörös folton — hol a retina vastagabb — a festenysejtek — a makroskopicus vizsgálattal megegyezőleg — jóval több fes­tényt tartalmaznak mint a centrum többi részein. — A nyúlványok hosz­­szúsága azonban teljesen egyforma sötétben és világosban tartott példányokon. Sötétben tartott tyúk. A tyúk retinája általában vastagabb mint a galambé. A festenysejtek viszonya a látósejtekhez épp olyan mint a galambnál mint ez a 9. rajzból megítélhető. A 10. rajz alapj­ukról leszakadt festenynyúlvány kötegeket ábrázol, melyeknek protoplasmája a chorioideán maradt. A készítmény műtermény ugyan, de mégis erősen bizonyít a mellett, hogy a sötéti tyúknál a festeny egy része a hasisban halmozódik fel, annyival inkább, mert hasonló metszeteken hasonlón festenyzett sejtalapot világosban tartott tyúknál nem láttam. A körzet a tyúknál is jóval festeny­­zettebb mint a centrum. Világosban tartott tyúk. A festenysejtek protoplasmatikus része egyenletes finoman szemcsés tömeget képez a chorioidea üvegle­meze és a festeny felső határa közti tér valamivel szélesebb, mint sötétben tartott tyúknál; a sejtek szélessége 0­ 005—0'068 mm. A festenynyúlványok elrendeződése egészben véve olyan mint a ga­lambnál. A 12. rajz (a retina felső részéből) feltűnik a sejtalap na­gyobb fokú megüresedése miatt. A nyúlványok azonban, melyek egy-egy sejtnek megfelelőleg 2—3 vékonyabb köteggé vannak ösz­­szecsapódva — nem haladnak túl a színes golyókon. Ez a ren­des. Néha keskenyebbek a sejtek, közökkel vannak egymástól elválasztva, a nyúlványok sűrű erdőben végződnek, melynek szá­lai némileg fedik a golyókat. Végre a 11. rajzon még jobban takarják a festenyszőrök a golyókat s épp ezért ezek — néha a szőrök alatt átcsillámlanak — a rajzból ki is ha­gyattak. E rajzot a többiekkel összemérve, észrevehető a különb­ség a nyúlványok csúcsa és a limit. ext. közti távolságot illetőleg. E rajz a retina felső részéből készült, a­mi némileg feljogosít azon föltevésre, hogy a tyúknál a retina felső részében előbbre nyúl­nak valamivel a festenynyulványok mint a centrum egyéb részein. Rendszerint azonban a tyúknál sincs lényeges különbség a festeny­nyulványok hosszúságában a sötéti és világosi példányok között, s a színes golyókon túl itt se látni festenyszőröket. A sejtek változó szélessége onnan van, hogy azok részarányos hatszöget képeznek — habár nem is olyan alakúak, mint a­hogy őket Bolly­ rajzolja — s különböző síkban vannak metszve. Friss készítményeken sincsen semmi különbség a sötétben és világosban tartott tyúk festenyes epitheliuma közt, a nyúlványok hosszúságát illetőleg (13. és 14. rajz). Sötétben tartott gyík. (15. rajz.) A gyík fascinja feltűnőleg fekete, feketébb mint a tyúké és galambé. A festénynyúlványok sokkal érzékenyebbek, törékenyek, a­mit abból lehet következtetni, hogy finom metszeteken mindig látni a látósejtek közt szétszórva apró festeny-törmelékeket oly helyeken, hova azok a festenynyulvá­nyok helyzeténél fogva csak mesterséges úton juthattak. A festeny­sejtek szorosan érintik egymást, hézagok köztök nem láthatók. A sejt felső részéről eddig mondottak a gyíkra is teljesen illenek. A * *) *) Michaelis: Ueber die Retina besonders über die macula lutea etc. Verhandlungen d. kais. Leopold-Carol. Akad. 19. Bd. Tab. XXXV. Fig. 9. és Fig. 10. *) - Bruch-: Untersuchungen z. Kenntniss d. körnigen Pigmentes d. Wirbelthiere 1844. 12. 1. »Isolirte, umgelegte Zellen haben mit ihren Wur­zeln und Fortsätzen eine rübenförmige Gestalt. Fig. 10. c. d.« 8) Ang-elucci: 1. c. 376, T. *) Boll: 1. c. 37. 1.

Next