Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-02-08 / 1. szám

SZEMÉSZET. Melléklet az ORVOSI HETILAP 1­6-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 1. SZ. Vasárnap, február 8-ikán. 1885. Tartalom : Dr. Szili A. Erythropsia. — Dr. Creniceanu Gy. A szürke hályog megérési idejéről. — Ottava I. dr. Az atropin mint veszedelmes szem­orvosság. — Dr. Feuer . A trachoma­ endemia Torontálban. (Vége). — Klinikai közlemények. Ottawa I dr. Veleszületett iris coloboma. Irideremia, ektopia lentissel mindkét szemen. Torok diphth­eritis után támadt alkalmazkodási bénulás esete. Dr. Creniceanu Gy. Utólagos megjegyzés a blepharospasmus idiopathicus műtéti gyógyításához. — Könyvism­ertetés. F. v. Ar­t. Zur Lehre vom Glaucom. — Szemel­vények. Erythropsia. Dr. Szit.­ Adolf magántanártól. 1882. április 26-ikán egy 54 éves gyenge alkatú majom munkásnak, Link Józsefnek, bal szemét, mely 3­4 hó óta szürke hályogban vak volt, megoperáltam. A fixatio előtt a szemteke a nélkül hogy észrevettem volna némileg tengelye körül forgott, mi­nélfogva a képezett coloboma fel- és befelé volt irányítva, úgy hogy most a szemrésnek rendes nyílásánál a körülbelül 7 mm. széles coloboma lapnak */3 része fedetlen marad. A műtét maga, valamint a gyógyfolyamat teljesen rendesek voltak. 17 nap múlva + 12 D-val V6/36 ; sten­­likkal, a­­f­­üveget függélyes tengelye körül befelé forgatva, v6/12 ; a másik szemen kezdődő hályog, Hm. 0.75 I), és V®/12 (?) van. Négy héttel későbben (időközben a beteg nappal soká tar­tózkodott szabad ég alatt és az utolsó 8 napon már a hályogszem­üveget használta) egyszerre reggel, rövid séta után a napos ud­varban, mire a szobába visszatért, vöröslátás lépett fel, mely a szabadban ugyan ismét eltűnt, de a szobában azonnal újra jelen volt. Az operált szem előtt minden »vérvörös« színben mutatko­zott. 14 napig ez a vöröslátás naponta lépett fel az említett körül­mények között, későbben 1­3 napi szünetekkel még 8 hétig tar­tott. Ha jelen volt, akkor többnyire a lefekvésig tartott. Szürke szemüveg némelykor elhárította ; stenop­­likkal is sikerült egyszer elfojtani, sőt ekkor egész nap nem tért többé vissza , de a baj akkor egyáltalában már nem volt oly állandó mint kezdetben. Egyszer még nagy tehernek felemelése után állott be. Szeptember haváig a beteg csak nappali szolgálatot tett. A legelső éjjeli szol­gálat után, de szintén csak miután a beteg már aludt és megint egy ideig a szabadban tartózkodott volt, a vöröslátás újra fellépett. Ekkor éjfélig tartott, aztán eltűnt, hogy ebben az esztendőben többé fel se lépjen. Idáig ez az eset semmi lényeges dologban nem tér el a már eddig közöltektől. Az utóbbiakat a legújabb időben Pflüger gyűj­tötte össze, hozzáfűzve még négy új esetet saját tapasztalásából­). Kettőnél ezek közt a vöröslátás oly szemeket lepett meg, a­melyekben a lencserendszer jelen volt. Az egyik eset egy irritabi­lis egyént illetett, kinek bal látája idült szivárványláb miatt atro­pin által tágítva volt. Daczára annak, hogy a beteg egész nap félhomályban tartózkodott, este­felé az ablakon kinézve az eget úgy látta, mintha vörösszínű tenger volna. A tünemény múlékony volt és csak a tágult látású szemre szorítkozott. A másik eset egy öreg hegyjárót illetett, kinél a vöröslátás késő este hold- és lám­pafénynél lépett fel, miután szemei egész nap igen bő világosság­nak voltak kitéve (noha nem nagyobbnak mint már azelőtt is sokszor). Ezek az esetek Mayerhausen esetéhez (Erythropsia atro­­pinbecseppentés után — mikrophthalmus, veleszületett lencseho­mályok* 2­3) valamint Steinheim esetéhez­) csatlakoznak. Az utóbbi­nál a vöröslátás egy 60 éves igen ideges asszonyt illetett, kinek szemei coloboma chorioideae et iridis és már jó soká lencsehomá­lyok mellett , mégis csak olyan körülmények közt voltak mint évekkel azelőtt és azután«. Én is hasonló esetről referálhatok. 1­1 /a év előtt egy 1­7 éves nagy fokban rövidlátó (szőke, kékszemű) leány többször jött hoz­zám , jobban mint akárminő más szemüveggel, melyet látszerészek­­nél talált, egy kis pohárkának homorúra csiszolt alján keresztül tudott nézni, mely pohárkát a czélból mindig magával hordott. Fénytörő ereje 230-nak felelt meg. Schw. 36-ot látta vele 6 m.-nyi távolságra. Mindkét szemben nagy conus és chorioretinitis centra­lis volt. A szemhátteret lefesteni akartam és azért jobb szemébe atropint cseppentettem. Másnap reggel a beteg azt beszélte nekem, hogy tegnap a napos utczákon tett hosszas út után, otthon egy­szerre mindent vérvörös színben látott. A tünemény több perczig tartott és az atropinozott szemre szorítkozott. Ma is a kórházba való belépte után a vöröslátás rövid időre újra mutatkozott, de már eltűnt volt mielőtt még a leány a rendelőszobában elémbe került. Kísérleteim, megsugárzás által mesterségesen az erythrop­­siát nála előidézni, nem sikerültek; talán azért, mert nem volt elég bátorságom, a nagyon is kímélendő szemeket kielégítően izgatni. Purtscherrel egyetértve azt hiszem, hogy a vöröslátás sokkal gyakoriabb mint felteszik. Mindenekelőtt meg kell fontolni, hogy a hályogműtöttek legtöbbje nemsokára látókörünkből eltűnik, hogy azok közül sokan a bajnak csekélyebb fokait, a­minek valószínűleg szintén előfordulnak, mint valami a körülményekhez mért kellemet­lenséget panasz nélkül elviselik. Nem­rég pl. egyenes kérdésemre egy fél szemén aphaktástól azt hallottam, hogy kezdetben bizonyos ideig este a lámpát mindig vérvörös fényben látta. Hányszor nem történik, hogy betegeinknek bizonyos panaszai rendkívüli de mu­lékony és következés nélküli érzések fölött, kiváltképen ha abban a pillanatban nem tudjuk megmagyarázni, jóformán meg se hall­gatjuk és nemsokára elfelejtjük, a melyeknek azonban jelentőséget tulajdonítunk mihelyest figyelmünk felkeltve van. így tartom em­lékezetemben egy különben teljesen egészséges hölgynek nyilat­kozatát, melylyel hozzám fordult midőn szembeteg sógorát látogat­tam , azt beszélte, hogy előtte való napon, midőn egy fényesen kivilágított árucsarnokból az utczára az esteli félhomályba lépett, pár pillanatra mindent izzóvörös fényben látott. Daczára, hogy annak a ténynek megismertetése, miszerint erythropsia nemcsak lencsenélküli szemeknél fordul elő, a rejtélyes jelenségnek tágabb tért tűz ki, mégis a kérdésnek megoldásától és oly távol vagyunk mint annak előtte. A­ki meg akarja rajta kísérleni éles eszét, az mindig belebotlik ugyanabba az egy ellent­mondásba, a­mely e között a kórtani jelenség között és egy ismert élettani jelenség között fennáll, a­mely utóbbinál azonban csak­ugyan szintén valamiképen vöröset látnak. Ha napos időben pl. kocsin járva olvasok, többnyire a fekete betűket nemsokára ru­binvörös színben látom; nem szükséges arra, hogy napsugarak közvetlen érintsék szememet, mint Chevreul azt saját szemei számára ugyanennek a tüneménynek előidézéséhez követelik). Ez a vörös­látás, a melylyel Béguelin már jóval 100 esztendő előtt egy tör­ 1) Universitäts-Augenklinik in Bern. Bericht über das Jahr 1883. Dalp 1885. 49. 1. 2) Wiener med. Presse 1882. 42. sz. 3) Centralbl. f. pr. Aughlk. 1884. 44. 1. ') Compt. rend. LXX. Nagel, Jahresbericht. XIII. kötet. 99. 1. I

Next