Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1887-01-30 / 1. szám

SZEMESZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 5-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 1. sz. ■ - “t Vasárnap, január 30-ikán. 1887 Tartalom: Dr. Szili A. A Béguelin-féle észlelés magyarázata. — Creniceanu Gy. dr. Schulek V. egyet, tanár szemklinikájából. A rokonszenvi szemlob és keletkezésének módja. (Vége.) — Klinikai közlemények I. Löcher er T. dr. A cocáin használatához. II. Csapodi /. dr. Inhártya fekélye. — Csapodi I. dr. A heidelbergi szemész-társaság 1886. évi gyűlésének tárgyalásai. — Szemelvények. — Vegyesek. A Béguelin-féle észlelés magyarázata. Dr. Szili Adolf magántanártól. Midőn IV. Henrik és az alenponi herczeg néhány nappal a Bertalan-éj előtt a Louvre-ban sakkozott, egyszerre mindkettőjük szeme előtt piros foltok, »vérfoltok« merültek föl. Ennek a tör­téneti adomának titkát Béguelin vélte megoldani azáltal, hogy élettani tüneményre vezette vissza, melyet mindenki saját szemén könnyen megfigyelhet. 1770-ben a berlini akadémiának bejelentette, hogyha olvasás közben a nap szemünkbe süt, az olvasmány lapja pedig árnyék­ban van, akkor a nyomtatványnak fekete betűi piros színűeknek tűnnek föl. too évvel későbben (1877-ben) Chevreul Béguelin- nek ama megfigyelését többféle kísérlettel megvizsgálta és tudo­mányosan megmagyarázni igyekezett.1) De a magyarázat már jóval azelőtt is megvolt. Régen tud­juk, hogy egy oldalról erősen megsugárzott szem előtt egy fehér lap zöldes színűnek tűnik föl, míg a másik, árnyékban tartott szem előtt a fehér lap egyidejűleg pirosas színben mutatkozik.2 3) A megsugárzott szemnek zöldlátása és a megnemsugárzott szem­nek vöröslátása legjobban megfigyelhető, ha egyidejűleg meg­kíséreljük, mert ellentétként határozottabban tűnik föl. Ha az ismert régi kísérlet szerint fekete alapon levő fehér tárgyról kettős képeket tartunk szét, pl. szándékos divergenczia útján, vagy pedig azáltal, hogy az egyik szemet ujjal félretoljuk, vagy végre még jobban úgy, hogy függőleges irányban eltérítő hasábüveget tartunk az egyik szem elé, akkor az oldalt meg­sugárzott szemnek megfelelő kép zöldes, az árnyékba eső szemnek megfelelő kép pedig pirosas. Még egy más, igen egyszerű kísérletet ajánlottam én a megsugárzott szem zöldlátásának és az árnyékban tartott szem piroslátásának feltüntetésére.s) Fehér lapra nézünk, az egyik szem­mel szabadon, a másik szemmel egy keskeny csövön pl. stethos- kopon keresztül; ha ily módon az oldalt megsugárzott szemnek látkörét korlátoljuk, akkor a cső nyílásának megfelelőleg kerek halványzöldes foltot látunk halványvöröses-fehér alapon; ha pedig a másik szemünkkel nézünk a csövön keresztül, akkor világos- vöröses foltot látunk halványzöldes-fehér mezőben. Ha mind a két szemmel egyszerre egy-egy keskeny csövön keresztül nézünk, akkor az oldalt megsugárzott szem zöldes, az árnyékban tartott szem. pedig vöröses foltot lát. A csövek alkalmas állításával a két színes mezőt részben egymásra lehet vetíteni és akkor a kö­zösen fedett részen a két szín csakugyan semlegesíti egymást. A megsugárzott szemnek zöldlátása a reczehártya vöröset érző elemeinek kimerültségéből magyarázható. Ugyanis a sclerán és choroideán át a szembe szűrődő fénysugarak az ideghártyát vörös belső fénynyel árasztják el, és ez okból a vöröset érző elemek színérzésre elfáradnak; a fehér lapról visszaverődő fény most az ideghártyának csak azon energiáit költi túlnyomólag, 2) Compt. rend. LXXXIV. 895. 1 2) A Smith-Brücke-féle kísérlet. Helmholtz. Physiologische Optik. 409. lap. 3) Szili A. Erythropsia. Szemészét 1885. I. I. 1. ; és »Central­blatt. für. prakt. Augenheilkunde.« Februári füzet. melyek a zöld színnek érzését közvetítik. De a reczehártyának azon a helyén, a melyre a sötét tárgynak képe esik, a mely tehát kívülről aránylag gyengébb ingerlést tapasztal, a szemnek reális ! vörös belső fénye annál jobban fogja magát éreztetni, mennél sötétebb a reczehártyán keletkező kép. Ugyanannak a szövegnek folytatásaként Helmholtz művében (410. 1.), melyet csak saját kísérletemmel bővítve és némileg körülírva előadtam, a következőket olvassuk: »Tekintsünk ilyen feltételek alatt pl. egy nyomtatványra, akkor a fekete betűk szép vörös színben tűnnek föl előttünk, a fehér papiros pedig zöldesnek.« Ebben a mondatban az előbbiek után a Béguelin-féle megfigyelés már régen (Chevreul előtt) volt megmagyarázva. Idézett dolgo­zatomban is, midőn a szóban forgó tüneményt érveléseim körébe vontam, ehhez a magyarázathoz híven ragaszkodtam. Újabb időben Dr. Hilbert R., miután ugyanazt a tüne­ményt, mely előtte még eddigelé ismeretlen volt, véletlenül saját szemén tapasztalta vala, újra kísérleti tanulmány alá vette s ennek alapján róla olyféle magyarázatot adott, mely az épen előadottal összhangzásban nincsen.l) Azt írja, hogy áttekintve az irodalmat, arra akadt ugyan, hogy a vörös látásnak ez a neme már ismere­tes, de hogy senki még oly kisérleteket nem tett mint ő, és hogy ennélfogva a tüneménynek egyedül igaz magyarázatát eddig még senki sem találta meg. Hilbert ennek kapcsán ellenem for- dúl, és kísérleteiről azt gondolja, hogy azok az én nézetemet is, melyet eredetinek tekint, megczáfolják. Két okból szükséges itt az antikritika. Először, mert egy oly előkelő folyóirat mint Pflüger archívuma hozza ezt az új magyarázatát egy régi, úgyszólván klassikus kísérletnek; másodszor, mert érdekes kideríteni, minő tévedésnek áldozatává lett Hilbert, midőn kísérleteiben bizonyítékot talált ezen magyarázat számára. Hilbert állítja, hogy a sclerán keresztül megvilágított szem belsejében a vörös szín a szem hátterére vetített képhez hozzávegyül. Kísérlet: Oldalról megsugárzott szemmel fekete betűn kívül még pirosat, sárgát, zöldet és kéket tekintett meg elébb fehér alapon, majd pedig ugyanabban a sorrendben sárga, zöld, kék és fekete alapon; és nevezetesen azt találta, hogy a piros mindig piros marad (csak kék és sárga alapon barna-vörös); a sárga mindig sárga; a zöld túlnyomólag sárga-zölddé halványúl el; a kék szín mindig (és ez a legfontosabb, mert itt a szín­keveredés legjobban mutatkozik) ibolyaszinüvé válik. Hilbert szerint tehát ebben a kísérletben a piros, zöld és kék épen úgy viselkedik mint a régi Lambert-i&z színvegyítési kísérletben a tükröző üveglemezzel, ha az egyik félalap pirosra festett lapot mutat. Az oldalról megsugárzott szemben a belső fénynek az érhártya vérétől kölcsönzött vörös színe a vörös lap fényét pótolja. Jól megfontolva az együttjáró színellentét (Simultan-Contrast) ama fölötte érdekes tüneményeit, melyeket oldalról megsugárzott szemmel, a mint fentebb leírtam, észlelünk, mi Hilbertnek kisér­’) Zur Physiologie der Retina. Pßüger's Archiv XXXVII. köt. 124. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék