Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-01-29 / 1. szám

A valamivel sekélyebb csarnok vize zavaros, alján 1 mm.-nyi sötét­vörös hyphaema van. A pupilla a rendesnél tágabb, függőleges irányban elnyúlt. Mivel azonban többféle szerrel gyógyították volt, a tágulást esetleg szintén használt atropin hatásának tulajdonítot­ták. Az iris elzöldült, szálazata csak a külső részén maradt jól megkülönböztethető, a belső fele mintegy egybe olvad s valamivel előbbre domborodik. A pupilla területében szürkés hártya látszik. Egyelőre ópiumos homlokkenőcsöt és langyos bőrvizes borogatást rendeltünk. Egy hét múlva azt vettük észre, hogy az elülső csar­nok egészen sekéllyé vált, az iris előre domborodott, a szem kissé kidülledt, feszülése nagyobbodott, bár nem annyira kemény volt, mint inkább az egész szemteke hátranyomásakor volt tömött hús­­szerű tapintatú. Április 16-ikán a szemtekét kifejtettük (enukleál­­tuk), a szemgödör lágy részeiben kóros képződményt nem talál­tunk. A gyógyulás baj nélkül történt, úgy hogy egy hét múlva a beteget haza küldhették. A fölvágott szemtekében a sárgafolt táján az érhártyában borsószemnyi daganat székelt, mely mikroskóp­­pal vizsgálva bő vértartalmú, nem nagyon pigmentes sarcomá­nak bizonyult. Z. K. Antalné 55 éves tisztviselőné meghűlés után jobb­oldali fejfájást és szemgyuladást kapott, melynek következtében már a hatodik héten semmit sem látott. Mikor 1887. évi novem­ber 14-ikén kórházunkba jött, baja tízhetes volt. Jobb szeme élénk kötőhártyai és ciliáris belöveltségtől vörös. Kívül alul egy majd­nem kis mogyorónyi kiemelkedés van, mely a kötőhártya erezeté­nek összenyomásakor sárgás színben látszik ki a kötőhártya alól, nyomásra nem fájdalmas. E scleritis-es csomó egészen kiveszi formájából a szemtekét. Az elülső csarnok mély, aljában 2 mm.-nyi sötétvörös hyphaema van, mely részben a szaruhártyára és irisre is fölkapaszkodik. A szivárványhártya fakósárgás, szálazata nem látszik, a pupillát izzadmányréteg takarja, mely az iris külső-fölső részére is folytatódik. Ennek az izzadmányos területnek a belső szélénél pirosabb vérréteg húzódik végig az irisen egész a hyphae­­máig. A csarnok széli részein az iris hátrahúzódik. A szem a rendesnél lágyabb tapintatú. Fényérzése nincs. Ópiumos homlok­kenőcsöt, atropint és meleg borvizes borogatást rendeltünk, a halántékára öt nadályt tétettünk, s belsőleg jódkálit adtunk. Az izzadmány ezután lassanként fogyott, a hyphaema egy hét alatt fölszivódott s csak az irisen maradtak még vércsíkok. Ezután a kisebbedő scleritis-es csomót megvagdalták, mire gyorsan eloszlott. Dec­ember 5-ikén történt elbocsátásakor a szemteke rendes alakú volt, izzadmány és vér nem volt a csarnokban, a pupillát hártya zárta el, a sorvadásos szivárványhártyában egyes sötétszínű rögök látszottak. A szem lágyabb maradt. Röviden összefoglalva az utóbbi eseteket, még a következő­ket jegyezhetjük meg. Az 5-ik esetben a sympathicus megbetege­dés igen rossz természetű alakját jelentette a gyuladásos szivárvány­hártya bő vérzése. E vérzés különben oly bőséges volt, hogy csak műtétek után, sebrepedéskor szokott ennyi vér ömleni a csarnokba. Az önkéntes vérzések közül csak a Mooren esetében látott teleangiedtasia járt ily fokú vérzéssel. Rossz természetű plasticus iritisnek bizonyult a 7-ik eset is, mert a vérzést is előidéző gyuladás a szem atrophiáját okozta. A szem ellágyulása talán közrehatott a vérömlés keletkeztetésére. Ellenben a 4-ik esetben a vérzés annyira mellékes jelentőségű volt az iritis mellett, hogy vagy valami vérzésre való egyéni haj­landóságból kell származtatni, vagy pedig abból, hogy az iritist kezdő nagy hyperaemia járt vérzéssel, úgy mint Becker mondja, s a kezdeti időszakban kiömlött vér nem szívódott föl. A 6-ik esetet érdekessé teszi, hogy a neoplasma iritis hae­morrhagica alakjában indult fejlődésnek s csak a másodlagos glau­­koma bekövetkezése derítette föl a tulajdonképpeni diagnosist. *) Adatok a látószervekben levő cysticercus tanához. Közli: Ottawa I. dr. tanársegéd. Az ember egészségének megrontói között számot képeznek a férgek is. A szemorvosokat különösen a tenia soliumnak embryója, a cysticercus cellulosae érdekli: ez szokott a szem és ennek mellékszerveiben előfordulni. A tenia mediocanellata petéje, ha az ember testébe jutott, ott nem fejlődik tovább s ezért ennek cysticercusát az ember látószerveiben soha sem észlelték. A cysticercus a szem és annak szomszédos részeibe csak a véredények útján juthat: a tenia soliumnak a petéje, ha a gyo­morba (talán a belekbe is) bejutott, ennek nedve a pete falát leáztatja, az megreped és a mozogni képes embryo befúrja magát a gyomor falába s addig keres a míg egy véredénybe jut. A vér­áram magával ragadja a míg az valahol a testben megakad s kedvező helyre jutva tovább fejlődik s cysticercus lesz belőle, vagy ellenkező esetben elpusztul. Ilyen véletlen módon juthat a szembe is. A petét, a melyből cysticercus lesz az illető egyén vagy a saját testében, vagy más egyénben élő tém­ából szerezheti. Az első eset ellen nagyon sok kifogást tettek, pedig részemről azt hiszem, hogy sokkal gyakoriabb, mint az utóbbi. Általam észlelt 6 eset­ben négy egyénnek volt tém­ája; az ötödik, izraelita asszony, minden felvilágosítást megtagadott, mert ő soha nyers húst nem evett. Az irodalomban közzétett esetek nagy perczentjében a beteg tenias volt. Az olyan viták a­minők Jany, Burchard és Colin H. között folytak, meddők és senkinek és semminek sem használnak. A fent említett kifogások nem is indokolhatók. Hány eset van az irodalomban feljegyezve, hogy a betegek teljesen érett tenia­­proglottisokat hánytak ki, s ez volt az első intő a további vizs­­gálásra. A proglottis már a hányási erőlködéseknél megrepedhet, s a szabaddá lett embryók eláraszthatják az egész testet, s magá­tól érthető, hogy a szem sem képezhet kivételt. Csak így magya­rázhatók azon esetek, a­hol a bőr alatti kötőszövetet száz és száz cysticercus lepte el, vagy az egész organismus tele volt velük. Mert az alig képzelhető, hogy valaki egész proglotu­sokat nyelt volna el, ezt értelmetlen egyén, vagy gyermek tehetné csak. Önmagát fertőzheti a teniás egyén úgy is, hogy emészthet­­len tárgyat nyelt le (pl. szamócza-magvakat) és ez a beleiben élő, tenia soliumnak érett proglott­sát megrepeszti, s a szabaddá lett pete, illetőleg embryók befúrják magukat a bél falába és lesz belőlük cysticercus. Vagy úgy is lehetséges a fertőzés, hogy a teniás egyén anyját tisztogatja és érett pete ragad ujjára, és ez valami úton-módon a szájába, illetőleg a gyomrába jutott. A második esetben a tenia petéjét a beteg más egyén belé­ben élő taniából kapta. Itt is több módja lehet az infectio útjá­nak. A nyers hússal való táplálkozást tartják veszedelmesnek ; a húsban rejtőzhetik el a tenia petéje. Vagy pedig a teniás egyén bélsara érett proglott­ssal a trágyadombra jut, a nagyon szívós életű pete vár míg innen életére alkalmas húsú állat, vagy ember testébe jut, pl. sertés vagy kutya megeszi, vagy pedig trágyalével öntözik a kerti növényeket, s a növényre került tenia petét a növénynyel együtt ember vagy állat megeszi, és cysticercus lesz belőle. E tekintetben a fejes­ saláta és endivia áll rossz hírben. Ezek elsorolása után belátható, hogy a teniás ember, de állat is saját egyéniségére, de másra is veszedelmes, mint Hirsch­berg berlini szemorvos mondja: »Bandwurm im Hause ist ebenso gefährlich, wie Bandwurm im Leibe.« Cysticercust találtak az agyban, az izmokban, a csontok­ban stb. A szemre vonatkozólag, annak minden részében már talál­tak cysticercust. Az első pontos észlelés és leírás Semmeringtől származik; ő 1830-ik évben a mellső csarnokban látott cysticer­cust s ezt később Schott dr. a cornea lebenyes sebén át horgos csípővel kihúzta. Ez volt az első cysticercus extractio, a melyre Sch. oly büszke volt, hogy pecsétgyűrűjébe, mint jelvényt cysti­cercus alakot vésetett. Hogy Semmering előtt is volt már cysti­cercus a szemben, az kétségtelen, de az észlelt esetek leírása hiányos és bizonytalan, azon időben még hitték a generatio aequi­­vocat. Erre vonatkozólag igen érdekes Gescheidt közleménye az 1843-ik évből­ ismerteti és némi bírálattal látja el a legrégibb időktől megjelent és e tárgyra vonatkozó munkákat. *) A már idézetteken kívül fölhasznált művek : Jahresberichte f. O. 1883. (Ulrich). — 1879. (Sabatier). — Archiv f. A. 1869. (Hirschberg és Steinlein). — U. o. (Knapp). — Klinische Monatsbl. 1883. (Waldhauer). — Graefe Archiv f. O. II. 2. (Graefe), XXIX. I. (Schäfer), XXI. I. (Laqueur). — Rabini tanítmánya a szem­­betegségekről. io

Next