Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-02-28 / 1. szám

2 S­Z­E­M­É­S­Z­E­T kedvéért úgyis a csarnokban van már az eszköz. Ezt Arit, és utána többen sokszorosan tettük is. Csak általánosítani nem lehet, így egyéb mi sem marad, mint a csarnok belsejében végezni a műveletet, mely a mozgó k­isrészt függetlenné tegye. Intraocularis operatiót, vagyis olyan iridotomiát kell kieszelni, mely biztosan, egyszerűen, kicsi sebzéssel sikerüljön, de a lencsét semmi esetre sértés veszélyébe ne hozza és fény­­diffuziót ne teremtsen.­ Történtek ezen alapon műtéteki tervezések, javaslatok és kísérletezések többféléi, csakhogy nem váltak be véglegesen, és általános elfogadásra nem találtak. Tanulmányozni azonban ezeket kell, hogy a már megtett igyekvések­ újabb eszmékre vezessenek. Felsorolom, a­miket megtudhattam. 1. Heurmann-Beer-Arlt szaruhártyai­degbe nőtt és meg­feszült k­isbe kétélű lándzsával beszúrtak, hogy a sebtátongás közbejöttével látást engedő hosszúkás rés támadjon, de a feszülés is apadjon.1 2 2. Graefe Albrecht hályogkivonás után néha­ beállott pupillaelcsukódást az irisbe döfött (plongé) késsel nyitott meg.3 4 3. Bowman a corneán kis nyílást tett és ezen tompa végű könycsőmetszőt csúsztatott be, hogy élével k­is-szárat a cornea lapjához szorítson és a hegből kivágjon. Egyenes látás­javítást akart elérni.1­4. Wecker kis cornea seben csípő-ollót (pince-oiseaux) vezetett be és k­is-szárat hegből kivágott. Iridotomia simplex nevet adott ezen eljárásnak.5 * 5. Scimlek Vilmos sarlóalakú, de a domború oldalon élesített kis eszközt (sphincterotomiát) vezetett be és vele hatféle módozatban a körizmot a heg széléhez nyomta és bevágta. „Sphincterotomia papillaris“ czímű ezen értekezésemet 1874-ben az Orvosi Hetilap „Szemészet“ melléklete 2—4. szá­maiban közöltem. Benne a műtételi feladatot, úgyszintén a fentebb elsorolt eljárásokat körülményesen fejtegettem.3 El­járásomat éveken át alkalmaztam, még 1890 ben is, mint alább táblázatban kimutatandóm. 6. Meyer Ede Parisban magánértesü­lés szerint (Arit) a corneán sebet ejtve, kampó alakú kis sarlóval ragadja meg és vágja el az iris szárakat. Hogy közölte-e, az irodalomból nincs tudomásom. 7. Kerschbaumer Frigyes Salzburgban Graefe-féle hályog­kést vezet az iris elé és a heg hátuljáról az iris­ szárakat, sőt a­mennyire lehet az iris lapját is, leszabdalja. Közölve van-e nyomtatásban, nem tudom. 8. Lang William Londonban kis synechiák esetében hosz­­szabb élű discissiós tűt szúr be és vele laposan vágja ki az irist a hegből. Nagy synechiák esetében kis nyílást készít, ezen lapos­ gombvégű kést tol be, melynek élével az irist a hegből kiszabadítja. Két kés kell tehát, melyből a hegyes a tompát egészen eltakarni képes. A két mozzanat között a csarnokvíznek nem szabad bővebben apadnia.­ Nagyon mele­gen ajánlja az iris kiszabadítást, sőt felette nyomatékos tapasz­talatot említ fel: háromszori iridectomia után már szabad iris nem maradt, és mégis „division of anterior synechiae“-t kellett ráadni, hogy a glaucomás feszülés megszűnjék.8­9. Ch. Abadie partialis staphylomák esetében keskeny késsel a cornea tiszta helyén hatol be, a kést egyenesen (nem ívszerűen) a túlsó oldalra vezetve kiszúr és a corneaszél felé a hegből lebenyt vág, mely lehetőleg a limbus corneaeben (még conjunctiva czafat belefogásával is) végződjék. Műtétét staphylotomiának nevezi a kést, néha az iris mögött vezeti és fősúlyt arra fektet, hogy ha már nem is a pupillaris szárak, de mindenesetre az iris széli része a hegből szabaduljon. Csak az én 1. sz. esetemhez 1883-ból valamiben hasonló. (Annales d’oculistique 93. kötet 1885.) Mindezen művi elbánások még kívánni valót hagynak. Egy mozzanatban csak az 1., 2., 5., 7. és 9. számúak végez­hetők. A 3., 4., 6. és 8. szám alattiak két mozzanatot kíván­nak és csarnokvíz megmaradása nélkül nem fejezhetők be, ezért már hátrább állanak, a lencsetok sérülése nem lévén eléggé kizárva. A 8. számú azonban mégis igen figyelemre méltó. Valamennyinél a közös hiány (kivéve a 9. sz.) az, hogy a szétválasztó eszköz szabad végével a csarnokban mozogva, lengőleg vezetve, érinti az iris­ szövetet és így szakítja meg folytonosságát. Csak a­midőn a feladat teljesítve van, lehet gyors eltávolítás által szabad végét esetleges kártevés ellen biztosítani. * ‘ * 1883 óta új eljárást gondoltam ki, mely a szaruhegbe húzódó k­is­ szárakat kiszabadítja; mindig a heges területre szo­rítkozó sebzéssel beéri; egy mozzanatban áll; az eszköz végét már kiszúrni és kártétel ellen biztosítani engedi, midőn a szét­­vágás még hátra van; cserben alig hagyhat; a­mennyi szük­séges, azt megteszi (leistet), és feleslegeset tenni önmagában megóv. „Sphincterolysis anterior“ elnevezés illeti meg leg­jobban, mert a sphincternek még használható mozgó részét függetleníti a hegesedéstől,­­ az odaforrt rész úgyis végleg beleveszett. Graefe-hályogkéssel a szaruhegesedés szélén a csarnokba szúrok (punctio), azután a késnek lapos tartásával, a heg­­közepe alá néző éllel, fokozatosan beljebbtolással, a két spkind­erszárt fél­körívben megkerülöm, a­nélkül, hogy a beszúrás pontját elhagynám, ez a kétkarú emeltyűként moz­gatott késnek nyugvó pontjául szolgál. Most a kés éle a heg legnagyobb átmérője mögött keresztben fekszik. Már csak megfelelő rövidítéssel a heg túlsó szélén az ellenszúrást (contra­­punctiót) kell megtenni, hogy a szárak átmetszése következ­­hessék. Eddig csarnokvíznek megtétele szükséges volt. Az ellenszúrás után a kés hegyes vége már a szemgolyón kívül van, tehát a csarnokban semmit sem sérthet. A kés éle pedig a sphincterszárakat felszedte és nyargaló­­ alakban, mintegy fel­hurkolva, a heg belső fele alá, a szaruszél irányában nézőleg, m­aga előtt eltolta. Csarnokvíz jelenlétele a továbbiakra feles­leges. Következik a legfontosabb művelet, bár ez már úgy van előkészítve, hogy különös ügyelet nélkül, mintegy magá­tól, teljesedik. Ugyanis már csak a kés élét kell laposan, a szél felé szelő alakban kihúzni, azaz a heg peripheriás felét lebenyalakban átvágni. Hamaros késvezetés ekkor ajánlatos, sőt gyengén rézsútos irány is követhető. Hogy ezzel az iris­­szárak is átvágódnak, elkerülhetetlen. íme, megvan a­mit akartam : az irisnek a hegbe nyúló szárai a hegesedés belső oldalán kiszabadultak. Az irisnek a hegbe boltosodó része levált, míg a laposan maradt rész nem sérült. A kés mindig laposan van tartva, hegye és vele ellen­tétesen nyelei­egalább félkörös, sokszor t­ kör vezetést szenved el. A késforgatás, az ellenszúrás, a kettő egyesítése, és tisztán a hegre szorítkozás különbözteti meg az enyémet a más hason­­czélú műtéteki ajánlatoktól. A késforgatás az arcz síkjában akadályozva lehetne az orr és a szemöldök által, midőn a hegesedés a corneán belül­relül, vagy belül-alul van. Ezt úgy javítjuk, hogy a megfogott szemgolyót a látótengely körül mintegy­­ körben elforgatjuk. A hozzáférhető irányba térítés könnyen sikerül. A heg­ helye még befolyással van a műtétes részleteire, a szerint a mint központi vagy széli. Legsimábban sikerülne a központi, csakhogy ilyen, krisbenövéssel, nem képződik . 1 Ha lencse nincsen (aphakia), akkor a Wecker t­r. (Páris) irido­tomia duplexje kitűnően kigondolt, páratlanul kímélő műtétei. 2 Ar­t, Die Krankheiten des Auges, 1858, II. p. 136. s Traité des operations etc. E. Mayer, Paris, 1871. 4 Report of the fourth internet, opht. congress. London, 1873. 1 Annales d’oculistique, 70. k. 1873. n Erről a külföld csak annyi tudomást vett, hogy a Nagel Michel­­féle Jahresbericht für Ophthal. 1874. 343. lapon néhány sorban tett említést. 1 London opthalmic hospital reports 1889 és 1890 deczemberi füzetek. 8 Mint az én 26-dik sz. esetem (Cseh Imre) is hasonlóan mutatja. — g ■ - -----—— ----7 1892 1. sz.

Next