Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1896-03-01 / 1. szám

Melléklet az »Orvosi Hetilap* 9. számához. 1, SZ. Budapest, 1896. éul márczlus 1. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. Tartalom: Issekutz László dr.: Echinococcus retrobulbaris. — Issekutz László dr.: Blepharospasmus idiopathikus operált esete. — Grósz Emil dr.: Az uvea sarcom áj áról 29 eset alapján. — Grósz Emil dr.: Elephantiasis palpebrarum. — Vas Sándor dr.: Cysticercus subcon­junctivalis bulbi. —- Grósz Emil dr.: Carcinoma tarsi. — Irodalmi szemle. — Vegyesek. Echinococcus retrobulbaris. Issekutz László dr.-tól Aradon. A rendkívül ritkán előforduló dolgok felé még a jó és gondosan körültekintő észlelő figyelme sem hajlik, gondolat köre egy ismertebb, gyakoribb megfigyelés tárgyát képező dolog körül mozog, különösen akkor, ha a baj klinikai meg­jelenése az ismertebb és gyakoriabb kóresetekével közös vagy nagyon hasonló jellegzőt mutat. így érthető az meg, hogy a körülmények, viszonyok változatlan volta mellett egyes igen ritka esetek publicálása hasonlók felismerését vonja maga után. így volt ez például a szembeli cysticercussal, milyen a 80-as évek eleje óta többszörösen lett közölve, holott azelőtt Magyar- országon legalább az üvegtestben nem észlelték. Nem sok a közölt esetek száma (talán 8—10), mert a baj egyáltalán ritka, de első ismertetése óta talán az ablatio retinae és hozzá ha­sonló kórkép gondosabb elbírálás alá jut. Nem hasonló az eset a retrobulbaris echinococcusnál, mert első közlésem óta, mely egyszersmind az országban az első észlelt esetet képezte, már 5 év telt el a nélkül, hogy a magyar orvosi irodalom egy másikkal gazdagodott volna. Nem tudjuk ugyan, hogy az orvosi irodalommal aktiv nem foglal­kozó kartársaink nem észleltek-e hasonló esetet ? de a nyil­vánosságra nem hozottakat nem létezőknek kell tekintenünk akkor, midőn valaminek statisztikájával foglalkozunk s egyes kórkép előfordulásának gyakoriságára következtetni akarunk. Ily úton haladva, minden habozás nélkül a baj ritka voltára kell következtetnünk, mivel egyébként összhangzásban van a világirodalomból merített statisztika is, melynek tanúsága szerint Jean Petit első közlése óta (1774) napjainkig alig tesz ki az észlelt esetek száma 50-et. 5 év letelte után ismét én lehetek szerencsés Vas Sán­dor dr. barátommal egyetemben, hogy a második, az elsővel nem teljesen megegyező, echinococcus retribui harisról adjak számot s így a mindinkább virágzásnak induló magyar orvosi casuistikánkat egy ritka bajnak a közlésével gazdagítsam. Fölösleges ismétlést végeznék akkor, ha a retrobulbaris echinococcussal bővebben foglalkoznék, mert 1890-ben1 tett közlésem óta, a mikor rövid foglalatban az összes tapasztala­tokról beszámoltam, alig néhány idevágó esettel gazdagodott az irodalom s ezek is az esetek leírására szorítkoznak, de új dolgot nem nyújtanak. Jelen alkalommal tehát az észlelt eset leírását kísérlem meg, melyet az aradi „orvos-gyógyszerész“ - egyesületben Vas Sándor dr. mutatott be s ismertetett a ki­vett cysta falából készített jellegző praeparatum demon­strálásával. R. M. 12 éves, szt.-leányfalvi illetőségű szolgagyermek, 1894. október havában Glogováczon, hol lovak mellé volt fogadva, gazdája véletlenségből ostorral jobb szemét megütötte, mi egy napi mérsékelt fájást okozott, azután minden látható nyom nélkül teljesen elmúlt. Ezen kórelőzményi adatot azért említem fel, mert a gyermek szülei a később leírandó bajt az ostorütés következményének hajlandók tulajdonítani. 1894. év karácsony táján jobb szeme fájni kezdett, mely rövid idő alatt annyira fokozódott, hogy a szolgálatból ki kellett lépnie. A fájdalmak folyton meglevő, hasogató, kopogó jellegűek voltak, melyek az egész jobboldali fej félre elter­1 L. Szemészet 1890. évf. 2. sz. „Echinococcus retrobulbaris“. jedtek, de fő fészke a szemgödör mélyében volt. Daczára a beteget folyton gyötrő fájdalmaknak, folyó év lnisvétig a fájós oldalon a szemen semmi rendellenesség sem volt észlelhető, csakis a látás lassú fokonkénti romlása jelezte a bajt. llusvétkor felső szemhéja duzzadni kezdett s a jobb szemteke előfelé dülledt, mihez csakhamar az alsó szemhéj hasonló duzzadása csatlakozott. A gyermek arczát eléktelenítő jelzett változások mellett a fájdalmasság is fokozódott, úgy, liogy az éjjel-nappal meglevő gyötrelmek miatt erősen lefogyott, étvágyát elvesztette, szóval most már egy súlyos beteg be­nyomását tette Bajától szabadulandó 1895. julius hó 14-én, anyjával együtt délutáni rendelő órámra jött, midőn a következő kór­képet találtam:1 A jobboldali felső szemhéj egész terjedelmében erősen dagadt, mely a külső félen galambtojás-nagyságot ért el. A bőr felette mérsékelten vörös, feszes, sima volt. Az egész daganat felett a tapintás puha vizenyős beszűrődés érzetet keltett a nélkül, hogy valahol összeállóbb, tömött lobos góczra lehetett volna találni. Az erősen kidagadt s megnyúlt;'szemhéj mozdu­latlanul csüngött a kitolakodó szemtekét fedve. Az alsó szemhéj is hasonló vizenyős kidagadást mutatott, csakhogy a szemteke^nyomása következtében erősen lefelé volt nyomva. Az áttetsző, halavány vörös, tágult vérerektől áthúzott, vizenyősen duzzadt, alsó átmeneti redő kolbászszerűen csüngött előre s lefelé, a szemhéjszélt mintegy beborítva, egészen a járom csont alsó szóiéig. A szemteke nagy fokban le- és befelé az orrhegy irá­nyában volt kitolva, úgy hogy ha a protrusiót számokban kifejezve 2'5 ctm.-re tehetjük. A tekei conjunctiva vörös, vizenyősen fellazult, a cornea ép, csarnok rendes, pupilla tág és mozdulatlan volt. Az erősen protrudált szemtekét némileg vissza lehetett nyomni, midőn tapintó érzékünk az orbita hátsó-külső részében székelő puha terime-nagyobbodást érzett, de hullámzást a bulbus közvetítésével nem lehetett átérezni. Zörej, susogás, vagy lüktetés nem volt észlelhető. Tensio kissé fokozott. Nem volt meg tehát hátul azon merev, kemény test benyomását tevő ellenállás, mely orbitalis daganatokra oly jellegző. Hang­súlyoznom kell még azon tényt is, hogy a szemteke hátra vagy kifelé nyomása alkalmával a beteg fokozódó fájdalmas­ságot nem érzett. Tükri kép a következő volt: A törő közegek tiszták, a papilla igen erősen, gomb- szerűen kidagadt, piszkos vörös borús s minden határ nélkül ment át a hasonló borús retinába. A vénák tágultak, kanyar­gók, az artériák szűkültek. Az edények a kijöveteli helytől igen nagy ívszerű hajlással buktak le a környező retina felé. Vérzés nem volt. A beteg jobb szemével csak szem előtt látott kézmozgást. Bal szem teljesen ép v: 5/6 E. Egy igen lassan fejlődő, csak spontán fájdalmak által nyilatkozó orbitalis megbetegedéssel állottunk szemben, minek kórelőzménveiil mit sem tudunk, illetve nincs támpont, mely a betegség természetére vonatkozólag útmutatóul szolgálna. A beteg által említett még október hónapban elszenvedett s egy napi kellemetlenséget okozó ostorcsapást a husvétkor kifejlő­dött bajjal oki összefüggésbe nem hozhatjuk. A gyermek, daczára annak, hogy jelentkezésekor le volt fogyva, minden 1 Megelőzőleg orvosnál nem voltak, csak házi szereket használtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék