Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1896-03-01 / 1. szám

4 ORVOSI NETILAPSZEM ESZET. 1896. 1. sz. ízben csak 1892. évi április hó 1-jén jelentkezett három hét óta tartó fájdalmai miatt. Ekkor már felül-belül a limbusnál félborsónyi tömött tapintató daganat emelkedett ki. Csarnok sekély, a fakó szivárványhártya elődomborodik, a szűk pupilla az elszürkült lencsére tapadt. Az enucleálás április 2-dikán történt s április 7-dikén távozott, de még ugyanazon év júliusában meghalt metastasisban. Az 1894-ben feldolgozott szemteke felét tölti ki az ideghártyát teljesen leválasztó daganat, mely nagyobb részt dúsan festékezett orsóalakú sejtekből áll, egyes helyeken degenerált részletekkel. c) V. M.-né, 37 éves nőt (a táblázatban 24-dik sz.) 1894. évi május 5-dikén vettük fel a szemklinikára. Látása hat hét óta fájdalom kíséretében romlott meg. A jobb szemen tág episcleralis erek, pupilla ad maximum tág, fényre nem reagál, kívül-alul libegő, szürke hártya ágazatosan oszló erekkel, belül feszes, sötétebb hólyag. A pupilla fordított képben még meglátható. Tensio -1- 1, fényérzés nincs. A szemet 1895-ben dolgoztam fel. A retinát leválasztó 5 mm. átmérőjű, széles kocsányi daganat a papilla belső oldalán foglal helyet, legnagyobb részt dúsan festékezett orsóalakú sejtekből áll s igen sok tág, vékonyfalú véreret tartalmaz. (2. ábra.) d) Sz. J. 45 éves férfit (a táblázatban a 27. sz.) 1895. évi április hó 22-dikén vettük fel a szemklinikára. Két év előtt megütötte volt jobb szemét, azóta látása lassan romlott, nyolc hó előtt másodízben is megütötte, amióta látása rohamosan csökkent. Fájdalmai csak április hóban keletkeztek. A szemen teljes retinaleválás kíséretében gyuladásos glaucoma tünetei voltak láthatók. Fényérzés nem volt. Az enucleálást 1895. évi április hó 23-dikán végeztük, 29-dikén távozott. A szemet 1895. év deczemberében dolgoztam fel. A retinát tölcséralakra leválasztó 10 mm. átmérőjű széles kocsányú gombaalakú daganat a papilla mellett székel. A sejtek igen kevéssé festékezettek, orsóalakúak. A daganat domborulatán vérzésektől környezett igen tág, vékonyfalú erek egész koszorúja foglal helyet. (3. ábra.) A közleti esetek a topographikus viszonyok illustrálásán kívül a lefolyás változatosságát is igazolják. A 2-dik esetben évekig tartott, a 3-dikban hetekig, míg a glaucomas roham megjelent; a 4-dik esetben a sérülések könnyen tévedésbe ejthettek volna, úgy hogy kétségtelen, miszerint a diagnosisban kizárólagosan az objectív tünetekre támaszkodhatunk. Elephantiasis palpebrarum. Grósz Emil dr. egyetemi magántanár, szemklinikai tanársegéded. A szemhéjak elephantiasisa a legritkább szembetegségek közé tartozik. A tankönyvek vagy meg sem emlékeznek róla, vagy csak futólag említik. Az elvétve közölt esetek pedig olyan különbözők, hogy alig sikerülhet ezekből egységes kórkép alkotása. Ezért a következőkben ismertetni szándékozom azon esetet, melyet az egyetemi szemklinikán hosszabb ideig volt alkalmunk észlelni. Minthogy az operatív beavatkozás sikerre vezetett, s a kimetszett darab histologikuis vizsgálatát is megejthettük, úgy gondolom, hogy e rövid közlés a kórkép tisztázásához hozzájárulhat. W. Gy., akkor 23 éves zenész, első ízben 1893. márczius5-dikén jelentkezett az egyetemi szemklinikán. Három év óta is ismételve állítólag orbánczban szenvedett volt, s ez idő óta szemhéjai mindinkább nagyobbodtak. Felvételkor azt találtuk, hogy felső szemhéjai nagy fokban megnagyobbodtak, zacskószerűen alácsüngenek s a szemrést is fedik, úgy hogy a beteg csak hátravetett fejjel a musculus frontalis maximalis igénybevételével képes a szemrésen át látni, sőt néha kénytelen szemhéját fel is emelni. A bőr rózsaszínű, az ujjbenyomatokat megtartja, az alapszövettel szorosan összefügg. Márczius 9-dikén a bal s márczius 16-dikán a jobb felső szemhéjat megoperálták. A szemhéjszéllel párhuzamos annak egész hosszára kiterjedő metszés két végpontját ívalakban összekötve a közbeeső bőrdarabot eltávolítottuk és a kocsonyás alapszövetből ékalakú darabot kipraeparáltunk. A sebszéleket csomós varrattal egyesítettük. Márczius 20-dikán külső körülményei által kényszerítve eltávozott. Ekkor a bal szemrés már jól nyílott, míg a jobb még véraláfutásos és duzzadt volt. Eltávozása után jobb szemhéján ismétlődő gyuladásai voltak, de csak 1895. szeptember 1-én jelentkezett újólag. Az 1. ábra mutatja állapotát. A bal szemrés teljesen jól nyílik s kosmetikus szempontból is kifogástalan, míg a jobb felső szemhéj (melyen eltávozása óta három gyuladásos rohama volt) még mindig megnagyobbodott s e mellett a látást is akadályozza. Szeptember 5-dikén a jobb szemet másodízben is megoperálták s 12-dikén a bal szemhez hasonló állapottal távozott. A kimetszett darabot az egyetemi szemklinika laboratóriumában dolgoztam fel s a 2-dik ábra egy haematoxilinnal s epsinnal festett metszet rajzát tünteti fel. A fűtőmégében hullámos, sejtszegény, kötőszöveti rostokból álló szövetet igen számos nyirk és vérér hálózza at Egyes helyeken apró sejtek halmaza ötlik szemünkbe. Az epidermis, hajtüszök s mirigyek nem mutatnak feltűnő elváltozást. Szóval a mikroskopikus lelet megfelel az elephantiasis Virchow által megállapított fogalmának. A nyirkerek helyenkint annyira tágultak s szaporodtak, hogy elephantiasis lymphongiectodesről is lehetne beszélni. Az irodalom- ban csak kevés hasonló esetet találunk. Paoli1, Carron du Villars 2, Graefe3, Horner*, Walzberg5, Teillais Wecker7, Van Duyse*, Fage9, Exoland10 és legutóbb Becker11 közöltek hasonló eseteket. 1 Beobachtungen und Bemerkungen im Gebiete der Ophthalmologie. 1838. t'zitálva Wecker Traité d'opht. I. JS8. 2 Annales d’oculistiquo 1854. 3 Klinische Monatsblätter für Augcnli. 1863. 4 Klinische Monatsblätter für Augenh. 1871. s U. o. 1879. 6 Archives d’ophthalmologio 1882. II. 42. 7 Traité d’ophthalmologie 1888. I. 88. 8 Annales d’oeulistique 1889. 102. 157. 8 Annales d’oeulistique 1892. 107. 276. 10 Annales de la policlinique de Bordeaux 1892. Nr. 9. Revue gén. d’opht. 1892. 0 Archiv für Ophthalmologie 41. 3. 1895. 2. ábra. 3. ábra.