Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-02-20 / 1. szám

1898. 1. sz. O­R­V­ORI HE­TILAP — SZE­M­ÉSZ­E­T. papillák is nyomulnak a szövetbe. A m. Riolani barázdáján túl (mely a felső szemhéj kifordításakor tűnik fel) a hám csak kétrétegű, belső köbalakú és külső hengeralakú sejtek­kel. De a fornixon az epithel megint többrétegű lesz és ilyen marad a szem te­ket kötőhártyán is és pedig többrétegű köve­zetsejtes felhám, melynél a sejtek egymás mellé vannak rakva és kevés ragasztó anyaggal vannak egymáshoz fűzve; a sejtek nagyok, laposak, egynemű sejttestűek és egy vagy két maggal bírnak. A substantia propria conjunctivae kötőszövetből áll, melyben a kötőhártya edényei haladnak; feltűnik e szövet hálószerű szerkezete által. Most áttérünk esetünk­­ ismertetésére. Fénusz Lajos, 46 éves takács 1897. január 18-ikán jelentkezett az ált. munkás betegsegélyző pénztár kórházában, előadva, hogy bal szemén egy év óta képződik egy sajátságos állapot, melyet ő maga is képes megszüntetni az által, hogy a képződményt leemeli, de ez újra nő. A cornea felső széle fölött a kötőhártyát 1­0­ cm. nyi területen elborítja fehér, sajátságos merevségű vékony lemez, mely beszáradt szappanhabhoz hasonlít, redőbe nem emelhető, hanem a­mely egész tömegében elsiklik a sclerán és keskeny ép rész által választatván el a szaruhártyától, erre részben reátolható. Kötő­hártya egyébként ép, cse­kély fokban lairatos. A szem átlátszó közegei tisz­ták, szemfenék ép, látó­. . . 5 képesség­e _ . Diagnosisunkat makro -­skopb­e a kötőhártya fel­hámjának elszarusodására tettük és „keratosis con­junctivae“ alatt vezettük be a protocollumba. Nagy részét kimetszve absolut alkoholban megkeményí­tettük, celloidinba ágyaz­tuk, mikrotommal metszet­tük, azután haematoxy­­linnal vagy pikrokarmin­­u­msóoldattal megfestettük. A vizsgált kóros kötő­hártyarészlet hámrétegén­­ több stratum különböztet­hető meg, melyek közül Zeiss obj. E. oc. III. az alsó sokszögletű és hólyagcsás maggal ellátott tüskés sejtek 2—3 rétegéből áll, melyek legalsóbb sejtjeiben néhány magoszlás látható (1. ábra 4). E fölött egy egész hatá­rozottan kifejlődött szemcsés réteg (3) élénken látható kerato­­hyalin szemcsékkel (2) következik, mely mindenütt egy sejtcsoportból áll. Ezt vékony szaruréteg fedi be (1). Tehát a­mint a praeparatumon látni méltóztatnak, itt a kötőhártya elszarúsodásával van dolgunk. A kötőhártyán előfordul elszarúsodás azon köralaknál, melyet xerosisnak hívunk és fontos feladatunk keresetünket éppen a xerosistól elkülöníteni. Xerosis alatt, a­mint minden szemészeti tankönyvben olvasható, a kötőhártyának azon állapotát értjük, melyben a kötőhártya száraz. Felülete ezen helyeken zsírosan fénylő, fehéres és vagy epidermisszerű, vagy olyan, mintha beszáradt habbal volna fedve. A kötőhártya itt vastagabb, kevésbbé haj­lékony és merev redőkbe rakódik. A köny ezen helyeken le­fut, a­nélkül, hogy megnedvesednének e helyek. Súlyos ese­tekben a könyelválasztás el is apad. A szaruhártyán is fellép­h­et e folyamat, mikor is a szaruhártya felülete bágyadt, fény­telen, száraz, megrepedezik, szövete megzavarodik és átlátszó­ságát elveszti (xerosis corneae). Oka e bajnak vagy helybeli vagy általános. Helybeli ok: a) A kötőhártya heges elfajulása, a­mi elő­fordul trachoma végkimenetelénél, pemphigusnál, diphtheritis­­nél, égetések, etetések, különösen edző szerek huzamos alkal­mazása után. b) A kötőhártyának hiányos befekezése esetében a kötő­hártya kiszárad a levegőn ; ectropiumnál, lagophthalmusnál fordul elő. Amott a szemhéji kötőhártya, em­itt a szemtekei kötőhártya szárad ki, epidermisszerű rétegek képződnek, melyek a mélyebb rétegeket a további kiszáradástól meg­óvják. Általános megbetegedések közül a) a könnyű alak előfordul lesoványodott, rosszul táplált felnőtt egyéneknél (Bitot), rende­sen hemeralopia kíséretében Apró, kása- egész kenderszemnyi háromszögletes, beszáradt szigetek képződnek a szemreket kötőhártyán a szemrés irányában (Cohn). b) A súlyos alak gyermekeknél fordul elő, kik súlyos általános megbetegedésben pusztulnak el, rendesen keratomala­­ciával kapcsolatban. A xerosis a szemrés irányában lép fel a bulbaris kötőhártyán, de átterjed a szaruhártyára is, mely genyesen szétesik. Táplálkozási zavarként fogandó fel e fo­lyamat. Xerosis parenchymatosát is különböztetünk meg, a­melyek helybeli folyamatokkal szövődnek, míg a x. epithelialis csak az epithelt éri általános megbetegedésnél. Némelyek x. part­iál­ist (s. glabra) és x. totálist (s. quammosa) különböztetnek meg. A xerosisnál a szövettani elváltozás főként az epitheliumra vonatkozik. A legfelső sejtrétegek elszarusodottak, az utánuk következő sejtek elacidincseppeket tartalmaznak. Ezért az epi­thelium megvastagodott, fehér, zavaros, epidermisszerű. Azon­kívül a Meibom-rairigyek faggyúszerű váladéka is bevonja és ezért a köny nem tapad rajta és ez az oka a szárazságnak is, mely a beteget is kínozza. Leber szerint, ha szappannal e helyeket beecseteljük, akkor a zsírtól megszabadulva m­egned­­vesednek e helyek. A kötőhártya Bock és Wedl szerint atro­­phiás, az egyébként laza nyakhártya­ alatti kötőszövet merev, rostos kötőszövet által van helyettesítve. Regm­i­nd, Colomiatti, Kuschbert, Neisser kimutattak itt egy bacillust, de az még bebizonyítva nincs, hogy ez volna a kór­okozó. Bock és Wedl coccusokat találtak, de ezt Kuschbert tagadja. Utóbbi időben, bár kerestünk, sajnos, nem észleltünk xerosis conjunctivaet, ennek semmiféle alakját sem úgy, hogy legnagyobb sajnálatunkra ebből górcsövi készítményt nem ké­szíthettünk, de az atlaszokban is alig találjuk nyomát. A Wedl­­féle „Atlas der pathologischen Histologie des Auges“ III. táblá­ján a 22. ábra atrophia tarsi in xerophthalmo és a 30. ábra atrophia strati muscularis canaliculi lacrym­alis in xerophthalmo és az V. tábláján a 43. ábra xerosis corneae mutatnak elszarú­­sodott hámsejteket. De ha e rajzokat megtekintjük, lehetetlen őket a mi praeparatumunkkal összetéveszteni. A­míg a kera­tosis praeparatumában az elszarúsodott hámsejtek sűrűn és szorosan egymás felett fekvő rétegeket képeznek, addig xero­sisnál, a­mint a leírás is mondja, „Wulst“-okat képeznek, „igen merevek és szakadékonyak“. Kiemelik mindenütt az elacidin­­cseppeket (Fuchs) és a zsírcseppeket (Wedl), a­melyeknek praeparatumainkban semmi nyomuk. Továbbá a Wedl-féle canaliculus lacrym­alis „mit verhornten, zusammengeballten Epitheszellen verstopft“. De a makroskopiás kórkép is elüt. A parenchymás vagyis a kötőhártya heges alakjainál fellépő xerosisnál az egész szem a trachoma, pemphigus, etető szerek stb. által zsugorodott. Ese­tünkben ennek semmi nyoma. Hasonlókép ki van zárva ese­tünkben a kötőhártyának kiszáradása hiányos befedezés miatt. Általános kór mellett fellépő könnyű Bitot-féle alak ellen szól először a helye t. i. nem a szemrés irányában foglal helyet és a characteristikus hemeralopia hiánya; a súlyos keratoma­­laciás alak ellen pedig az egyén kora és a szaruhártya ép­­ volta.­ ­ Az eset bemutattatott a budapesti kir. orvosegyesület 1897. nov. 13-dikán tartott XXII. rendes ülésén. A hozzáfűzött vitát lásd „Orvosi Hetilap” 1897. évi 47. számában.

Next