Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-01-25 / 1. szám

•" ; -:;-V Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 4. számához. П. sz. Sebészeti Klinika Könyvtára Budapest, vili. Baross-u. 23-25 Telefon: 143-600, 1. SZálTl. Budapest, 1903. évi január 25 ; • :---*—;—, • ■ " SZ EMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Grósz Emil tnr.: A sympathias szemgyuladás. 1. 1. — Lippay Sándor dr.: Az orbita lágy részeinek sérüléséről. 8. 1. A szemészet egyetemi oktatása. 12. 1. — Irodalom-szemle. 14. 1. — Folyóiratok átnézete. 15. 1. — Vegyesek. 15. 1. Grósz Emil: A sympathias szemgyuladás.1 ívta Grósz Emii dr. egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. A sympathias szemgyuladás lényegét ma is homály fedi, pedig a szemészet tudományos művelőinek jó formán mind­egyike megkísértette annak eloszlatását. Összehalmozott anyag­ban nincs hiány ; a tárgy irodalma oly nagy, az adatok oly számosak, hogy áttekintésük máris alig lehetséges. S ha ennyi sikertelen kísérlet után, mégis ezen bántalom tanulmányozá­sára vállalkoztam, annak oka egy részt azon varázs, melyet a megfejtetlen problémákkal való foglalkozás a tudomány minden szenvedélyes munkására gyakorol, más részt a beteg­ség nagy gyakorlati jelentősége, mely az ipari munka fejlő­désével napról napra még tovább emelkedik. A kérdés tisz­tázása nem csak theoretikai érdekesség, hanem gyakorlati szükség, melyet az élet követel, s melyet a gyakorló orvosok még jobban éreznek, mint maguk a specialisták. Előre is jelzem, hogy évek munkája ellenére nem állít­hatom, hogy a kérdés minden részletét sikerült megfejtenem, de úgy hiszem, olyan pontra jutottam, melyről a továbbhala­dás útjai láthatók s ezek megjelölése, mások számára is hozzá­férhetővé tétele: kötelesség. Maga Pasteur jogosultnak, sőt szükségesnek tartja a lépésről lépésre meghódított új terüle­teknek a tudományos világ számára való megnyitását. Dőreség volna elzárkózva, féltékenyen őrizni a talált ősvényt. Az ilyen eljárás nem méltó a tudomány szeretetéhez. Nem szándékozom a tisztelt Orvosegyesület figyelmét azzal fárasztani, hogy vizsgálataim és megfigyeléseim egész anyagát előterjesszem, hanem megelégszem azzal, hogy meg­jelölve a kérdés jelen állását, kifejtem, hogy milyen ered­ményre vezetett ama három módszer, melyeket a kérdés tisz­tázására alkalmazni lehet s ezek alapján a sympathias szem- gyuladás pathogenesiséről elfoglalt álláspontomat megokolom. A bántalom kimerítő tárgyalására a közlés más formáját fogom választani. Az idők folyamán a sympathiás szemgyuladás fogalmát úgy összezavarták, hogy mindenekelőtt fejtegetéseink anyagát kell megjelölnünk. Az egyik szem bántalma és pedig legtöbbször sérülésből keletkező gyuladása által a másik szemen előidézett baj ér­demli meg a sympathias szembetegség elnevezést. Sokszoros tapasztalás bizonyítja, hogy áthatoló sebzések s operálások után keletkező vagy sorvadt szemtekékben újra éledő uvea gyuladások azok, melyek a másik szemet veszé­lyeztetik. Néha súlyos sebzések baj nélkül gyógyulnak, máskor jelentéktelennek látszó sérüléshez társul s a mi a leglesujtóbb a szemoperálások s különösen a szürke hályog extractiéja gyakrabban, mint azt általában hiszik, alkalmat adhatnak a végzetes baj kitörésére; évtizedekig békés vakszemek újból veszedelmesekké válhatnak, úgy hogy a sympathias szem­gyuladás a két oldali vakság aetiologiájában jelentékeny szerepet játszik. Maga a sympathiás szemgyuladás az esetek túlnyomó számában ugyancsak iridocyclitis alakjában jelentkezik és pedig egy súlyosabb, plastikus izzadmányban gazdag s egy 1 A budapesti kir. Orvosegyesület 1903. január 10-iki ülésén tartott előadás. enyhébb serosus formában, ritkábban fordul elő, mint papillo­retinitis s chorioretinitis, míg a sympathiásaknak leirt conjunc- tivitisek, keratitisek,- glauoma, cataracta, atrophia nervi optici nyilván nem sorolhatók ide. A sympathiás izgalom, mely a legkiilömbözőbb tünetekben : fájdalom, fénykerülés, amblyopia, látétérszükülés, könyezés, szemhéjgörcs, alkalmazkodási gyön- geség stb. nyilvánulhat Bonders s követői véleménye szerint teljesen elválasztandó a gyuladástól, a mennyiben annak keletkezési módja, jelentősége egészen más, mint utóbbié; mások viszont mindezen tüneteket prodromáknak tekintik, melyek rövidebb-hosszabb ideig, ha nem is rendszeresen, de elég gyakran megelőzhetik a gyuladást. Az időköz, mely az átterjedésre szükséges két héttől évtizedekig ingadozik. Az egyszer kitört gyuladás alig befolyásolható, a látás minden törekvésünk ellenére kevés kivétellel csakhamar tönkre megy. Ma is megdönthetetlenül áll Mackenzie 1 a hires glas- gowi szemésznek 60 év előtt tett ama kijelentése, hogy vala­hányszor sympathiás gyuladás kerül a szeme elé, még, ha a baj kezdetén van is, tudja, hogy egy betegséggel kell meg­küzdenie, mely enyhe kezdeti tünetek mellett is a szem leg­veszedelmesebb gyuladásai közé tartozik. S ha most azt kérdezzük, hogy mi az oka annak, hogy egyik szem baja a másik szem látását is tönkre teheti, melyik azaz út, melyen át a végzetes befolyás történik, erre eddig csak hypothesisek válaszolnak. Már Mackenzie,2 ki első Ízben adta a bántalom szabatos leírását, megjelölte az átterjedés valamennyi elképzelhető útját: vagy a vér és nyirokerek vagy a ciliaris idegek, vagy az optikusok közvetítik a bajt. Utóbbiak keresztezése olyan anatómiai összeköttetést nyújt, mely a közvetítésre kiválóan alkalmas s tényleg hosszú ideig az átterjedés legvalószínűbb útjának az optikusokat képzelték. Arit3 azonban nyilván klinikai megfigyelés alapján valószínűbbnek tartotta, hogy a ciliaris idegek a közvetítők. A midőn pedig Heinrich Müller arra utalt, hogy a sorvadt optikusok nem lehetnek alkalmasak a baj átvitelére, ellenben a sértetlen ciliaris idegek inkább vádolhatok, mindinkább szaporodtak azok, a kik ezen, a klinikai tényekkel inkább összeegyeztethető út mellett fog­laltak állást. Pagenstecher azon lelete, hogy az optikus sérüléses levá­lása után is átterjedt a gyuladás, újabb adat volt a ciliaris idegek szesepének megerősítésére. Hogy a ciliaris idegek a baj átvitelét mikép teljesítik, arról azon időben zava­rosak voltak a fogalmak, egészben véve reflex úton akar­ták magyarázni mindaddig, míg a gyuladás keletkezéséről alkotott nézetek tisztázódása meg nem ingatta ezen kétséges módot. Leber 4 már 1881-ben határozottan azon felfogást nyil­vánítja, hogy a gyuladás az optikusok mentén terjed át, ezen magyarázat legbuzgóbb védelmezője Deutschmann,s ki az ophthal­mia migratoria elnevezést is forgalomba hozta. 1 Traité pratique des maladies de l’oeil IV. ed. Traduit par Warlomont et Testelin. 1857. 2 Practical treatise on the diseases of the eye. London, II. 1835. 3 Die Krankheiten des Auges. Prag, 1853. II. 50. 4 Bemerkungen über die Entstehung der sympathischen Augen­erkrankungen. Archiv für Ophth. XXVII. I. 331. 5 Über die Ophthalmia Migratoria. Hamburg 1889. — Beiträge zur Augenheilkunde I. — Centralblatt für Augenheilkunde 1899.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék