Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-01-25 / 1. szám

4 OK­V­OSZ HETILAP SZEMESZE­­J 1903. 1. sz. eredménye, melyet a természet végzett s melyet Jenner meg­figyelt ; csakhogy az ilyen kísérlet figyelemmel kisérésére és értékesítésére sok, nagyon sok idő s éles, nagyon éles elme szükséges. Jenner 27 évig észlelt, míg következtetéseit levonta - ennyi idővel persze csak kevesen rendelkeznek. Szilárd meggyőződésem, hogy az egyoldalú munkásság eredményt nem adhat s a jövő feladata, hogy a klinikai s laboratóriumi mun­kásságot az eddiginél szorosabban egyesítse. Ez azon módszer, melynek alkalmazásától még leginkább várhatjuk a sympathiás gyuladás rejtélyének megfejtését is. * * * A mondottak után világos, hogy a klinikai megfigyelés­nek még mindig nagy szerep jut a baj tanulmányozásában. Az anyag nem kisebb, mint a kísérleti, s szigorú kritika itt is nagyon jogosult. Minthogy az egyetemi szemklinikán, a Szent István-, Rókus- és János-közkórházak szemosztályain az utolsó 15 év alatt 60 esetet volt alkalmam megfigyelni s több esetben a kórszövettani vizsgálatot végezni, míg a heidelbergi szemklinikán 10 év alatt csak 14 sympathiás gyuladásban szenvedő beteget ápoltak,­ elég gazdag anyag áll rendelkezé­semre, hogy túlnyomóan saját észleléseim s vizsgálataimra támaszkodhassam. Az első kérdés, melyet vizsgálat alá kell vennünk, hogy mely bántalmak okoznak sympathiás gyuladást? Graefe már 1866-ban megmondta, hogy erre felelni a legnehezebb kér­dések közé tartozik. Schirmer monographiájának megjelenése óta csak az van általánosan elfogadva, hogy az első­sorban megbetegedett szemben florid uveitisnek, és pedig főleg iridocyclitisnek kell lenni, de maga a gyuladás már sokféle úton jöhet létre. Leg­gyakoribb előidézője a súlyos sérülés. Arra azonban nem tudunk válaszolni, hogy a sebzések milyen arányában megy tönkre a másik szem is. Az egyetemi szemklinikán az utolsó 10 év alatt 630 súlyos sérülés között 6,2% sympathiás szem­­gyuladás fordult elő,1 2 3 * de e számban nincsenek azon esetek, melyeket sérülésből származott régi szemtekesorvadások okoztak, viszont valószínű, sőt bizonyos, hogy sok súlyos sérülés még utóbb, a betegnek a klinikáról való távozása után rontotta meg a másik szemet. Schnabel 181 sérülésre 1, Szili 150-re ugyancsak 1, Schweigger 480-ra 3 sympathiás gyuladást ész­lelt, míg Ohlemann 5%-ot mutatott ki. Az ellentmondás ért­hető : ott, hol sok alkalom van arra, hogy a sérült másutt is segítséget nyerhet, aránylag csekély százalékot mutat a statistika, viszont az egyetemi szemklinika évszázados nagy tekintélye s az ingyenes ápoltatás lehetősége gyakoribb vissza­térést eredményez. Ezek s más tényezők lehetetlenné teszik, hogy az előfordulás pontos arányszámát megállapíthassuk; annyi azonban bizonyos, hogy főleg az áthatoló sérülések és pedig a corneoscleralis határt érő sebzések veszedelmesek a másik szemre. Azon állítás, hogy a sérülés helye, nagysága, hogy marad-e a szemben idegen test vagy nem, mellékes " az uveitis "jelenléte az egyedüli döntő tényező: túlzás, mert ennek kitörésére bizonyára van befolyása annak is, hogy a sérülés a szemteke melyik részét érte. Eseteink között üveg­darab, gyújtótok, vasdarab, kő, szúrás, tompa ütés, mészsérü­lés egyaránt szerepel s a friss sérülések helye kivétel nélkül a limbus. Feltűnően nagy számmal szerepelnek a szarvdöfések. Az irodalomban csak 21 eset leírása található, míg az általunk észlelt esetek között hétszer fordul elő. Az ilyen módon sérült szemek közös sajátsága, hogy felül a limbussal párhuzamos sclerarepedés keletkezik, melyhez rendesen a szivárványhártya benövése s a lencse helyhagyása társul. Azon nem érdemes vitatkozni, hogy a conjunctiva teljesen sértetlen maradt-e vagy sem, mert hogy ilyen súlyos sérüléskor ectogen-infectiora elég alkalom van, az csak nem szorul bizonyításra. A sérülés ezen nemének tanulságos példája a következő: A 37 éves nő bal szemét 1900. szeptember 14-dikén tehene megdöfte, azóta e szemén nem lát. A sérülés után négy héttel az eddig jól látó jobb szemének látása is csökkent. A Rókus-kór­­házba 1900. október 17-dikén vettük fel, akkor a bal szemén felül a limbussal párhuzamosan íves szürkés sebhelyet, ennek megfelelően az irisben felül hiányt, a pupilla területében libegő hártyát találtunk. A jobb szem corneájának hátsó felszínén számos praecipitatum, pupilla széle több helyen letapadt, iris gyuladt. A bal szem enucb­álásába nem egyezett. Erélyes higany­­bedörzsöléseket, locálisan atropin-oldatot, meleg borogatást kapott. E­közben a jobb pupilla kitágult, a synechiák megszakadtak, de a szemfenéken papilloretinitis képe jelent meg. 1900. október 31-dikén a látás egy méterről való ujjak olvasására hanyatlott; a bedörzsölések folytatásával azonban újból s/26-ra javult. 1900. deczember 12-dikén beleegyezett az akkor már sorvadt bal szemének en­cbeálásába; erre a papilloretinitis képe is megjavult s 1901. január 27-dikén 5/1o visussal távozott. Márczius hóban a látás ismét 5/2-га hanyatlott, s a megismételt higanybedürzsölések sem javították. Újból csak 1902. január 13-dikán jelentkezett; a cornea hátsó lemezén még mindig vannak praecipitatumok, a pupilla széle körkörösen benőtt, az iris lapja elődomborodik, tensio emelkedett. Utóbbi tünet miatt a János-kórházban iridec­­tomiát végeztem, a készített coloboma kicsiny, de szabadszarú. Azóta a tensio normalis maradt, a látás 1902. szeptember havá­ban­­Vi5, a szem békés, a praecipitatumok nyomát 1—2 pigment­­rög jelzi, szemfenéken a papilla határai elmosódottak ugyan, de az erek normálisak. A sympathiás gyuladásnak kevésbbé elismert, de azért nagy jelentőségű forrása az operálások. Megbízható statistikai adatok szerzése majdnem lehetetlen; nemcsak azért, mivel az operateurök egy része, talán mondhatnám nagy része, nem szívesen közli beavatkozása ezen szörnyű eredményét, hanem azért is, mivel legtöbbször nem is látja viszont azon betegét, kinek egyik szemét siker nélkül operálta. Pedig szomorú, de való, hogy épen a hályogoperálás az, mely aránylag legtöbb­ször adhat alkalmat a sympathiás gyuladásra. Úgy mondják, hogy a reclinatio volt e tekintetben a legveszedelmesebb, mint­hogy­ azonban e műtéti módot ma már elhagyták, személyes tapasztalatom ez irányban nincs. A hályogextractio ilyen hatását soha nem ismerték vagy nem említették, de a­midőn Klein 1874-ben a heidelbergi gyűlésen ilyen esetekről referált, több felszólaló említette hasonló tapasztalatát s az elnöklő Knapp azon nagyjelentőségű megjegyzést tette, hogy ilyen viszonyok között kérdésessé válik, vájjon szabad-e az egyoldali hályogot operálni, a­mikor ezáltal a még jól látó szemet is veszélyeztetjük. Ez idő óta szaporodtak a vallomások, így Stefffant 167 hályogoperálása között 2% sympathiás gyuladást ért meg, az amerikai Agnew is ilyen arányszámot említ. Eversbusch'2 a müncheni klinikán már csak OT4°/0-ot látott, pedig veszteségeik száma igen nagy (1420 operálás 154 vesz­teség) ; az irodalomból máris 100 közölt esetet gyűjtöttek össze. Mindezen adatok megközelítőleg sem adnak fogalmat az előfordulás gyakoriságáról, de annyi bizonyos, hogy ha ezrekre menő hályogoperálásokról szóló kimutatásban egyetlen sym­pathiás gyuladás sem fordul elő, ez csak annyit jelent, hogy a baj akkor tört ki, a­mikor a beteg már az Operateur szeme elől eltűnt. S ez épen a nagy forgalmú szemklinikákon tör­ténik meg legkönnyebben. Azon 15 év alatt, melyre gyűjtött anyagunk vonatkozik az egyetemi szemklinikán’ 5564 hályog­operálás történt s ezek között egyetlen sympathiás ophthalmiát sem láttam s mégis meg vagyok róla győződve, hogy elő­fordulhatott akkor, a mikor a túlnyomóan vidéki betegek haza utaztak. Azon szomorú esetet, melynek sorsát évekig figyelemmel kisérhettük, nem ott operálták. Ez a következő: 55 éves nő jobb szemét 1895. május 7-dikén történt jelent­kezése előtt két évvel hályogja miatt másutt operálták volt. Az operálást gyuladás követte, mely hat hét múlva már a másik­ ­ Creniceanu az előző 12 évről az egyetemi szemklinikán ápolt ЗУ esetet közölt volt. A rokonszenvi szemlél és keletkezésének média. Szemészet 1886. 456., 1887. 1. 2 L. c. 3 Grósz Emil: Az orvos szakértői működése a szem sérülései alkalmával. Orvosi Hetilap, Szemészet 1900., 3. sz. 1 Der periphere Lappensclmitt. Archiv für Ophthalmologie. XXIX. 2 167. 2 Bericht Uber 1420 in der Münchener Augenklinik ausgeführten Staarentb indun gen. Archiv für Augenheilk, XIII, 482.

Next