Szemészet, 1918 (54. évfolyam, Rendkívüli szám)

1918-06-16 / Rendkívüli szám

— éppen úgy, mint összes tanártársaim — haladéktalanul átvettem, a tanszék segédszemélyzete közül bevonultak: Waldmann Iván dr., Rados Endre dr., Gelencsér Miksa dr. tanár­segédek, Davidovics József dr., Erdős Ödön dr., Kövér Andor dr., Csapodi István dr., Herman Imre dr. gyakornokok, később még Bartók Imre dr. gyakornok. A klinika ágyszámát 80-ról 100-ra emeltem s 60-at katonák számára tartottam fenn, mig 40 ágy a polgári betegek ellátására szolgált. Mint az első háború év dékánjának, nekem jutott a feladat, hogy a klinikáknak a hadvezetőséghez való viszonyát tisztázzam. A cs. és kir. hadügyministerium 1914 augusztus hó 14.-én 4244/1914. szám alatt kelt átiratában kijelentette, hogy a klinikákat „a hadsereg klinikai tartalék­kórházainak“ tekinti. A klinikákra kivezényelt ügyeletes tisztek viszonya is szabályozva lett, amennyiben a budapesti cs. és kir. katonai parancsnokság átirata szerint az ügyeletes tisztek feladata a zsold és fegyelemre terjed s nem érinti a klinikai igazgatók hatáskörét. A később kiadott szabályzat­ is elismerte a klinikák különleges helyzetét. A katonai hatóságok azt is kijelentették, hogy a klinikai igazgatók által kiállított bizonyítványokat alapul elfogadják.­ Az első sebesültek Budapestre 1914 augusztusban érkeztek, de kezdetben a klinikákra nem szállítottak. A vöröskereszt-kórházakban s a katonai helyőrségi kórházakban nyertek elhelyezést, csak a­mikor ezek megteltek, került sor a klinikákra. Ekkor azonban a szállítás­i elhelyezés nem szakmák szerint történt, úgy hogy a szemklinikára is igen számos sebészeti és belbeteg került. E helyzeten úgy igyekeztem segíteni, hogy körlevelet intéztem a budapesti katonai, vöröskereszt- és honvédségi hadi­kórházakhoz, melyben azt javasoltam, hogy kicserélés útján igyekezzünk a betegeket a megfelelő speciális osztályra juttatni. Ez actio sikerét nagy­ban elősegítette, sőt biztosította Ő cs. és kir. Fensége Auguszta főherczeg­­asszony támogatása, aki fáradhatatlan buzgósággal és a legnagyobb szakértelemmel gondoskodott a betegek helyes elosztásáról. Voltak idők, amidőn ez nagy nehézségbe ütközött. A kárpáti nehéz harczok idején nem egyszer naponta 3000 sebesült beteg érkezett Budapestre. A háború hosszú tartama alatt a szállítás, irányítás, elhelyezés gyökeres változáson ment át. A legutóbbi időben az a rendszer, hogy a harc­tér betegjei és sebesültjei közül mennél kevesebben jussanak az ország belsejébe. Az a törekvés, hogy a sebesültek és betegek lehetőleg még a hadtápterületen fölállított kórházakban kapják vissza egészségüket s váljanak újból szolgálatképesekké, így lassan kint kevesebb s kevesebb frissen sérült jut Budapestre, de annál több az utókezelést igénylők száma. Amióta pedig javaslatomra a cs. és kir. katonai parancsnokság 700 ágyas külön szemkórházat állított fel Budapesten (IX., Gróf Haller­­utcza 7/9) a katonai szembetegek elhelyezésére a két egyetemi szem­klinikán s a főváros többi katonai szemosztályain, (XVI., XVII., számú ) Szolgálati szabályzat a nemkatonai egészségügyi intézetek részére. Cs. és kir. katonai parancsnokság, Budapest, 13948/15 M. A. számhoz. 3 Cs. és kir. hadügyministerium 1917. évi április hó 20-án Abt. 14, No. 6963 szám. M. kir. honvédelmi minister 1917. évi márczius hó 6.-án 3277/eln. 6 — 1917 szám alatt.

Next