Szemészet, 1919 (55. évfolyam, 1. szám)
1919-03-23 / 1. szám
észlelhetünk tudnillik, hogy világos helyiségből sötétbe való belépés első pillanatában ugyan rosszul látunk, de 1-2 perc múlva már teljesen jól tudunk tájékozódni, valamint az a tény, hogy a szervezet szabályozó folyamatai általában egyenletesebbek, gyorsabbak szoktak lenni, mindez ellene szólnak szerinte Piper eredményeinek. Piper eredményeit közelebbről vizsgálva, csakhamar megtalálható ezen ellentmondás oka. Az ideghártya érzékenysége a sötétbe való belépéstől számított 2 perez után már 2-szeresre emelkedik, míg 30 pereznyi adaptatio után elért érték megkétszereződéséhez 15 pereznyi adaptatio szükséges. Piper tehát az adaptatiós görbe felrajzolásában követ el hibát, amennyiben az ideghártya érzékenységének mértékét hibás alapon számította. Az adaptatio vizsgálatánál ugyanis a fényingerküszöböt mérjük, vagyis azt a legkisebb fényt, melyet a vizsgált egyén még észrevenni képes; az ideghártya érzékenysége tehát fordított arányban van ezen minimális fény (inger) intensitásával; azaz minél kisebb a vizsgált egyén által észrevett fény erőssége, annál nagyobb az ideghártya érzékenysége; míg azonban a vizsgálatnál használt fény erőssége a vizsgálás menete alatt számtani arányban változik, addig az ideghártya érzékenységének fokozódását hasonló módon számtani arányban kifejezni nem lehet, miután csak azt mondhatjuk, hogy az ideghártya érzékenysége kétszeres, tízszeres stb., vagyis mértani arányban változik, illetve növekszik, így azután, ha a küszöbérték pl. 300 méter gyertyáról 150-re csökkent, vagy 20-ról 10-re, úgy mindkét esetben az ideghártya érzékenységének fokozódása azonos, azaz megkétszereződött. A görbe felrajzolása alkalmával tehát ezen szempont szerint járva el, az abseissán jelölendő az idő perczekben, az ordinátán pedig az ideghártya érzékenységének fokozódása, de oly módon, hogy ezen érzékenységfokozódás megkétszereződése bármily előző értékről is egyenlő távolságban legyen felrajzolva; a görbe felrajzolásának ez a módja azután lényegesen, megváltoztatja az adaptatio egész karakterét; ily módon a Piper által nyert görbét Best átszámította s a mellékelt görbét (2 ábra) kapta, mely szerint az ideghártya érzékenysége előzetes világossági adaptatio után sötétben tartózkodáskor az első 12 percben gyorsan és egyenletesen növekszik, ezután a 18. perczig már lassabban, mindinkább kisebb mértékben s végül a vízszintest megközelítő ívbe megy át; vagy máskép kifejezve, az ideghártya érzékenysége az első 12 perczben minden 2 perczben megkétszereződik, ezután a 18. percig csak 3 perczenként, s 1/g óra után már 10—15 percz szükséges az érzékenység megkétszereződéséhez. Piper vizsgálatai kimutatták, hogy az egyik szem adaptatiójának 1. ábra.