Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)

1928-04-08 / 1. szám

Olvasóinkhoz. Hirschler Ignác az Orvosi Hetilap 1863. évi december h­ó 20-án megjelent számában a „Szemészet“ melléklet meg­­indítását azzal indokolta meg, hogy a szemorvoslás tudós­mánya abban az időben olyan gyors fejlődést mutatott, amire alig volt példa. 1881-ben Schutek Vilmos vette át a ,,Szemészet“ szerkesztését Hirschlertől, a magyar tudomás­nyos orvosi irodalom megalapítójától, ki mint Schutek írja „a fejlődő fiatalságra ébresztőleg hatott elsősorban szakmáj­­ában, de sokoldalú működésénél és vonzó szellemes egyénis­­égénél fogva az általános művelődés irányában is“. Schutek kifejtette, hogy „szükség van reá, hogy az emberiség tudomány fejlődésében minél több nemzeti egyes­ziség, tehát a magyar is, osztozzék; szükség van reá, hogy saját nemzeti megerősödésünkre a tudományfejlesztő emberi törekvésekben illően szere­­peljünk; szükség van a hazai tudományos mozgalmak, különösen a hazai egyetemeknek, hogy fiatal erőkkel szaporodjanak és hogy tanszékek betöltésénél tudományos munkálkodásra képes egyének választásra álljanak; szüksége van az ország sínylődő szemészeti ügyének szemészeti szakértőkre nagyobb számban.“ Ez igazságok félszázad után mit sem veszítettek érvé­­nyükből, erejükből. 1905-ben Schutek tanszékével a „Szemé­­szet“ szerkesztését is örököltem s a következő programmot adtam: „Minden igyekezetem arra fog irányulni, hogy e folyós­irat éppen úgy szolgálja a magyar tudományos irodalom fej* lesztését, mint a gyakorlóorvos igényeit. A mi nyelvi viszo* nyaink nem engedik meg, hogy magyarul egy tisztán szak* embernek szánt folyóirat fennállhasson, viszont nem mond* hatunk le Schutek Vilmos azon törekvéséről, mely a magyar tudományos szakirodalom létesítésére irányult s melyet a következőkép fejezett ki: „Amíg más nagy nemzetek tudo­­mányos vívmányaikat a maguk javára íratják, mi kisebbek nem lehetünk oly nagylelkűek, hogy ilyenről lemondjunk.“ „Másrészt azonban a gyakorlóorvos e folyóirattól jog­­gal megkívánhatja, hogy a mindennapi élet követeléseinek is megfeleljen. A szembetegségek oly sok szállal függnek össze az orvosi tudomány többi ágaival, a látás megmentése oly nagyfontosságú feladat, hogy a gyakorlóorvos ismereteinek ébrentartását, a tudományos haladásnak gyakorlati alkal­­mazására tanácsot s útmutatást kíván tőlünk. Arra fogok törekedni, hogy a „Szemészet“ e kettős feladatot egymással harmóniában tartsa.“1

Next