Szemészet, 1944 (80. évfolyam, 1-2. szám)
1944-10-01 / 1-2. szám
e tésében. Hirsehier örömmel vállalkozott e feladatra, s 1864-ben megalapította a „Szemészet“-et, mint az Orvosi Hetilap mellékletét. Előrajzában, melyet 1863. évi december havában tett közzé, így szól: „ ... ami az anyagot illeti, ennek megválasztásánál mindenkor a gyakorlat igényeire leszünk figyelemmel... Mellékletünk nem tart, s nem is tarthat jogot ahhoz, hogy szemészek számára legyen írva, érdem követelései a beteg ágyánál tapasztalható mindennapi élet követelményeinek kielégítésén túl nem terjednek ... de mindenek előtt rendelkezésre álland szűk terünk a korodáknak, azaz a bántalmak észlelésének és gyógyításának“. A következő, 1864-ik évtől kezdve a Szemészet eleinte havonta fél ív, majd 1867-től kéthavonként 1 ívnyi terjedelemben quartformában jelent meg a Hetilap számaiba fűzve. Az első évek számait Hirschler elejétől végig saját maga írta. Nagy gondot fordított arra, hogy olvasóit fokozatosan a szemészet egész tárgykörével megismertesse, s ha dolgozatait számbavesszük, valóban majdnem egy tankönyvre való kerül ki belőle. Közleményei közül érdekesebb az 1866. évfolyam 4. számában megjelent referátuma, melyben Albrecht I.Graefe nagyjelentőségű új hályogextractiós eljárását ismerteti. A 9-ik számban olvassuk a subconf. Na. Cl. injectio első alkalmazását, majd valamivel később egy „Hólyagtapasz és nadálykezeléssel gyógyult ablatio esetét. A mai szemmel nézve rendkívül érdekes dolgozatainak régies nyelvezete, valamint az akkor használatos terminus technicusok. Ezek közül is kiválik a reczegláb (retinitis), szemhéj iszom (ptosis), beszegély (entropium), szemhéjrög (trachoma), szarubor (pemphigus), mór (vakság). A gyógyszerek közül a nadragulyai atropint, iblany jódot, szunyai morphiumot, zsírédeny glycerint, higanyhalvacs pedig a kálóméit jelentette. A pupillát látónak, a szemtensiót szembelsejebeli nyomásnak, a diabetest czukros hugyárnak nevezték, stb. 1868-ban új korszak vette kezdetét. Hirschler buzdítására a mester köré sereglett fiatalabbak is irodalmi tevékenységbe fogtak, s a melléklet szerzői között mind több és több „tudor“ és főorvos nevét olvashatjuk. Közben megjelent egy új, korszerű tankönyv: Stellwag „Szemészeti ének Vidor dr. által végzett magyar fordítása az Orvosi Könyvkiadóvállalat kiadásában. Mindez arra bírta Hirschlert, hogy e két tényező által okozott változásról az 1869. évf. 1. számában olvasóit tájékoztassa: „E melléklet— úgymond — többé nem leend egy embernek műve, hanem a hazai szemészek közös munkatere, melyben mindenkinek lerakva és értékesítve saját tapasztalásait, közös erővel segítendjük elő szakmánk kiképzését. Stellwag elismert mun-