Szemészet, 1944 (80. évfolyam, 1-2. szám)

1944-10-01 / 1-2. szám

5 közel 500 eset kapcsán. A füzet közli még Csapodi, Issekutz László, Léd­erer Tamás, Somogyi Zoltán, Wahlmann Béla, Grósz, Blasko­­vics, Scholtz Kornél és Leitner Vilmos egy-egy értékes cikkét. Két évvel később, 1899-ben látnak napvilágot Schulek világhírűvé vált dolgozatai, melyben az ultraviolett sugárzás szemre való hatását s a különféle anyagok absorptióját vizsgálta. A néhány évvel ezelőtt le­zajlott idegösszeroppanását úgy látszik teljesen kiheverte, s ha lehet, még nagyobb ambitióval és elmélyüléssel munkálkodott, mint beteg­sége előtt. Irodalmilag is olyan termékeny, hogy legfeljebb Grósz Emil veheti fel vele a versenyt, aki egyébként az utóbbi évfolyamok legszorgalmasabb munkatársa. 1901-ben a szerkesztőség bevezeti a részletes külföldi és belföldi folyóiratszemlét. 20—25 folyóiratot referálnak rendszeresen. A hely­szűke miatt azonban egyelőre meg kellett elégedni a cikkek és refe­rátumok címének a felsorolásával. Ez évben tárgyalja Leitner Vilmos igen nagy alapossággal „Az újszülöttek gennyes szemgyulladásának jelentőségét“, melyben megállapítja, hogy az utóbbi évek tapaszta­lata alapján a megelőzésre a Crédé f. becseppentés vált be a legjob­ban. De mivel ez csak intézetekben használatos — a bábák még min­dig a karbolos szemkimosást végzik —, indítványozza, hogy külföldi példára nálunk is tegyék rendeletileg kötelezővé az argentum aceti­­cum használatát. Mint tudjuk, indítványa a kormány részéről sokáig nem talált kellő visszhangra, s csak 1913-ban tette egy belügymin. rendelet kötelezővé a Crédé-csepp használatát. A következő évben új, konkurrens folyóirat indul meg. A „Ma­gyar orvosok lapja“ Szemészeti lapok cím alatt szintén mellékletet indít, melyet Goldzieher Vilmos szerkeszt. Az első szám 1902. már­cius 13-án jelent meg, s a beköszöntő szerint „évenként 4 szám fog mellékletül szolgálni“. A Hetilap nem túlságosan örül e rokontörek­­vésű vállakozásnak, de azért udvarias formában biztosítja kollegiális szimpátiájáról: „1864 óta, tehát ide­s­tova 40 éve a Szemészet volt a magyar szemorvosok egyedüli orgánuma, hasábjai nyitva állottak mindazok számára, kik a magyar szemészeti irodalom munkásságá­ban, részt óhajtottak venni, s ha ilyen körülmények között nem is mondható, hogy az új vállalkozás szükségletet elégít ki, mégis szíve­sen üdvözöljük ez új lapot, melynek nyilván nem lehet más célja, mint az, amit Hirschler Ignác 1863-ban kiadott programmjában, Schulek Vilmos pedig 1881-ben, a Szemészet szerkesztésének átvéte­lekor maga elé tűzött: t. i. a szemészeti tudomány fejlesztése ma­gyar nyelven. Úgy gondoljuk, hogy a mi irodalmunk ma inkább az erők koncentrálását igényelné, semmint azok szétforgácsolását, viszont

Next