Szemészet, 1944 (80. évfolyam, 1-2. szám)
1944-10-01 / 1-2. szám
5 közel 500 eset kapcsán. A füzet közli még Csapodi, Issekutz László, Léderer Tamás, Somogyi Zoltán, Wahlmann Béla, Grósz, Blaskovics, Scholtz Kornél és Leitner Vilmos egy-egy értékes cikkét. Két évvel később, 1899-ben látnak napvilágot Schulek világhírűvé vált dolgozatai, melyben az ultraviolett sugárzás szemre való hatását s a különféle anyagok absorptióját vizsgálta. A néhány évvel ezelőtt lezajlott idegösszeroppanását úgy látszik teljesen kiheverte, s ha lehet, még nagyobb ambitióval és elmélyüléssel munkálkodott, mint betegsége előtt. Irodalmilag is olyan termékeny, hogy legfeljebb Grósz Emil veheti fel vele a versenyt, aki egyébként az utóbbi évfolyamok legszorgalmasabb munkatársa. 1901-ben a szerkesztőség bevezeti a részletes külföldi és belföldi folyóiratszemlét. 20—25 folyóiratot referálnak rendszeresen. A helyszűke miatt azonban egyelőre meg kellett elégedni a cikkek és referátumok címének a felsorolásával. Ez évben tárgyalja Leitner Vilmos igen nagy alapossággal „Az újszülöttek gennyes szemgyulladásának jelentőségét“, melyben megállapítja, hogy az utóbbi évek tapasztalata alapján a megelőzésre a Crédé f. becseppentés vált be a legjobban. De mivel ez csak intézetekben használatos — a bábák még mindig a karbolos szemkimosást végzik —, indítványozza, hogy külföldi példára nálunk is tegyék rendeletileg kötelezővé az argentum aceticum használatát. Mint tudjuk, indítványa a kormány részéről sokáig nem talált kellő visszhangra, s csak 1913-ban tette egy belügymin. rendelet kötelezővé a Crédé-csepp használatát. A következő évben új, konkurrens folyóirat indul meg. A „Magyar orvosok lapja“ Szemészeti lapok cím alatt szintén mellékletet indít, melyet Goldzieher Vilmos szerkeszt. Az első szám 1902. március 13-án jelent meg, s a beköszöntő szerint „évenként 4 szám fog mellékletül szolgálni“. A Hetilap nem túlságosan örül e rokontörekvésű vállakozásnak, de azért udvarias formában biztosítja kollegiális szimpátiájáról: „1864 óta, tehát idestova 40 éve a Szemészet volt a magyar szemorvosok egyedüli orgánuma, hasábjai nyitva állottak mindazok számára, kik a magyar szemészeti irodalom munkásságában, részt óhajtottak venni, s ha ilyen körülmények között nem is mondható, hogy az új vállalkozás szükségletet elégít ki, mégis szívesen üdvözöljük ez új lapot, melynek nyilván nem lehet más célja, mint az, amit Hirschler Ignác 1863-ban kiadott programmjában, Schulek Vilmos pedig 1881-ben, a Szemészet szerkesztésének átvételekor maga elé tűzött: t. i. a szemészeti tudomány fejlesztése magyar nyelven. Úgy gondoljuk, hogy a mi irodalmunk ma inkább az erők koncentrálását igényelné, semmint azok szétforgácsolását, viszont