Szemészet, 1959 (96. évfolyam, 1-4. szám)

1959-09-01 / 3. szám

GALLA EMIL 1909-1959 Tragikus hirtelenséggel veszítettünk el egy érdekes egyéniséget. Beosztottjai, de maga felé is fegyelmet követelő, puritán orvos, ki életpályáját igen nehéz körül­mények közt kezdte meg, hiszen még fiatal orvos korában is fizikatanítással tartotta fenn magát. 1933-ban szerzett diplomával a kezében a Grósz-klinikára került, ahol mint tanársegéd működött, majd 1936-ban a Zsidó-kórház tagja. A háború alatt Német­országba deportálták, majd a felszabadulás után csakhamar az Illés­ utcai klinika tanársegéde. Innen került a Néphadsereg fejlődő orvosi karába 1949-ben. 1954-ben nevezik ki orvosezredessé. Életének legértékesebb szakaszában mint a Repülőorvosi Intézet, ill. Kórház parancsnoka szervez, épít és tanít. Ezen idő alatt több katonai kitüntetésben részesült, majd 1956-ban kiváló orvos lesz. Érdeklődését már klinikai működése alatt az élettani optika szövevényes prob­lémái kötik le. Eleinte a világítástechnika, sárga fényben való vizsgálat, az alkalmaz­kodás kérdése terén dolgozik, majd úttörő munkát végez a repülés-élettan hazánkban akkor még ismeretlen területén, így vizsgálja a légnyomásváltozás hatását az érzék­szervekre és értékes munkát fejt ki az aeromedicina egyik fontos határterületén, nevezetesen a szemizomegyensúly, binoculáris látás vonalán. De nem marad meg a szakmai kérdéseknél, hanem a repülés-physiologia széles spektrumát igyekszik meg­ismertetni. Számos idevonatkozó cikk mellett megteremti az első ilyen tankönyvet, a repülésorvostan kézikönyvét, melynek társ- és főszerkesztője. Hazai előadásain kívül — tegyük hozzá: kitűnő szabad előadásokat tartott — Moszkvában, Brüsszelben is bemutatta a hazai tudomány fejlődését. Nem volt véletlen, hogy az űrhajózás élettani problémáival ő foglalkozott elsőnek nálunk: ezen izgató tárgykör népszerű­sítésével szívesen foglalkozott. Galla Emil nemcsak értékes szakmai munkás volt. A felszabadulás óta szüntelenül dolgozik és részt vesz az új Magyarország felépítésében és megerősítésében. Nemcsak az Orvos Szakszervezetben fejt ki magasrendű szervező munkát — e sorok íróját követi a Szemorvostársaság főtitkári székében —, hanem megteremti a magyar repülés­orvosi intézményt és annak maradandó bázisát építi fel. Mindazok, kik ismerték közelebbről, elszomorodva búcsúznak a példamutató szervezőtől, a legsúlyosabb órákban is önfegyelmet mutató orvostól és a jó baráttól, a Grósz-iskola egyik kiváló tagjától. Emlékét kegyelettel őrizzük. Grósz István

Next