Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-02-01 / 1. szám

dúlva tisztelettel adózunk rendünk haladó forradalmár orvosai, a Tanácsköztársaság Országos Egészségügyi Tanácsa tagjai, közöttük Madzsar József, Liebermann Leó, Hahn Dezső, Grosz Emil, továbbá a népi forradalom orvos vértanúi és a mozgalom kiváló orvospolitikusai: Doktor Sándor, Weil Emil emlékének, akik tanúságot tettek arról, hogy a történelmi haladást gátló, az ország fejlődését visszavető erőkkel szemben életük árán is a társadalmi fejlődés élvonalába akartak és tudtak vágni.­­ A Tanács­­köztársaság bukásával megindult a Horthy-reakció idején az egészségügy kapitalista restaurációja, a haladó orvosok üldözése, a szocialista egészségügy szervezetének szétverése, de példája élt, hatott és segítette a felszabadulást követő újjászületést. Ma már azon fáradozunk, hogy utolérjük a gazdaságilag fejlett országokat. Folytathatjuk­­amit 1919-ben abba kellett hagynunk, szabaddá tettük az emberi alkotó erőt, népi hatalmat teremtettünk, köréje gyűjtve minden alkotni, tenni akaró jószándékú embert, egységbe fogva a nemzet minden erejét a valamennyiünk érdekeit kifejező szocialista célok, egészségügyünk magasfokú emberi tartalmának megvalósítása érdekében. 50 esztendő múltán egy dolgos, a társadalmi haladás élvonalában járó nép emlékezik történelmének dicső dátumára. Emlékezzünk azzal az eltökélt szándékkal, hogy be­fejezzük a fél évszázada megálmodott művet abban a tudatban, hogy a legszebb és leg­méltóbb emlékezés maga a tett. Megbecsüléssel köszöntjük a magyar proletárforra­dalom egykori harcosait, hálával adózunk a nagy forradalmi nemzedék emlékének. Mindezekhez akkor vagyunk hűségesek, ha legjobb tudásunkkal igyekszünk hozzá­járulni szakmai munkánk szakaszán is a magyar egészségügy, kultúra és szocialista rendszerünk célkitűzéseinek megvalósításához. A Magyar Szemorvostársaság köszönti a nagy évfordulót! Boros Béla 2

Next