Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 1. szám
Szemészet 115. 1—5. 1978. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Takáts István egyetemi tanár) és a MTA Központi Fizikai Kutató Intézetének (főigazgató: Pál Lénárd akadémikus) közleménye A víz állapotának vizsgálata öregkori szürkehályogos szemlencsékben mag mágneses rezonancia módszerével RÁCZ PÉTER, TOMPA KÁLMÁN, PÓCSIK ISTVÁN Bevezetés Azt a tényt, hogy a víz nagyon fontos szerepet játszik a biológiában, alapvető munkák (Ling [11]; Ernst [5, 6]) nyomán egyre többen ismerik fel. A szöveti víz állapotának vizsgálata ma már gyakran mag mágneses rezonancia (MMR) módszerével történik (Hazlewood és mtsai [8]; Hazlewood [9]; Damadian [1]; Damadian és mtsai [2]). A módszerrel kapható információk közül magát a spektrumot, valamint a belső egyensúly kialakulását jellemző(spin-spin), a környezettel történő egyensúly kialakulására jellemző T1 (spin-rács) relaxációs időket használhatjuk. Az élő szövetekben mérhető spektrumok és a Tv T. idők lényegesen eltérnek, pontosabban több nagyságrenddel különböznek a szabad vízben, illetőleg a jégben mérhető értékektől. Ez a tény olyan reményt kelt, hogy ezek az eltérések információkat adhatnak a víz kötöttségére vonatkozóan. A „kötött” és a „szabad” víz kifejezést az irodalomban sokan használják, anélkül, hogy definiálnák és nem is értelmezik azonosan. Mi azt tartjuk kísérletileg „kötött”-nek, ami nem lefagyasztható, és egyben ezt gondoljuk a hidrátburokban levőnek; ami pedig lefagy, azt tekintjük kísérletileg „szabad” komponensnek. Maraini és Mangili [12] felvetették azt a gondolatot, hogy a tiszta és kataraktás lencsék szabad és kötött víz frakciójának vizsgálata fontos információkat adhat a kataraktáról szerzett ismereteinkhez, Duncan [3] pedig egyenesen a MMR módszer alkalmazását javasolja a tiszta és kataraktás szemlencsékben levő víz és nátrium finomabb vizsgálatára. Tudomásunk szerint szemlencsén (nyúl) eddig egyetlen ilyen típusú mérést végeztek (Neville és mtsai [14]). E gondolatokkal egyetértésben a víz állapotát vizsgáltuk normál és szenilis kataraktás lencsékben MMR módszer segítségével. Azt találtuk, hogy a teljesen elszürkült lencsék relaxációs idői lényegesen hosszabbak, mint a tiszta lencséké. Anyag és módszer Tiszta és kataraktás, emberi szemlencséket vizsgáltunk. A tiszta szemlencséket intraocularis tumor miatt enucleált szemekből [12] nyertük. A kataraktás lencséket műtét során zárt fokosán extraháltuk. Műtét előtt mydriasisban réslámpás vizsgálatokat végeztünk, ennek alapján osztályoztuk a kataraktás lencséket. Jelen munkánkban teljesen elszürkült lencséket (kérgi típusú katarakta) vizsgáltunk [31]. A lencséket kivételük után azonnal a műszeres mérés céljára készített üvegedénykékbe helyeztük, ezeket légmentesen lezártuk, és 0 °C-os víz-jég keverékbe tettük. A méréseket Broker SXP 4—100 típusú impulzus MMR spektrométerrel végeztük, a lencsék kivételét követő 4—16 órán belül, 34 és 90 MHz frekvencián. Az MMR jel amplitúdójának a minta lefagyása közben történő pontos mérésére új módszert dolgoztunk ki, amellyel az amplitúdót az eddigieknél pontosabban és gyorsabban meg tudjuk határozni. Erre azért volt szükségünk, mert az amplitúdóból meghatározható az adott fázisban lévő vízmolekulák száma, azaz a víz mennyisége. A módszer lényege, hogy az alacsony hőmérsékletű mérőfejbe szobahőmérsékletű mintát helyezve igen gyorsan (kb. 1 msec alatt) meg tudjuk határozni a benne lévő víz mennyiségét. Az anyagminta néhány perc múlva átveszi a mérőfej hőmérsékletét, lehűl, lefagy. Ezt követően a mobilis protonok mennyiségének ismételt meghatározásakor megkapjuk, hogy hány százalékuk vált immobilissé, fagyott meg. A relaxációs időmérésekre a következő, általában szokásos impulzus szekvenciákat használtuk: 180°—т—90° a Tr 90° (FID) és Gill-Melboom α Тг méréshez. A hőmérsékletet nitrogén gáz rendszerrel szabályoztuk. Szemészet ]1