Szent György, 1943 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-15 / 1-2. szám
XIX. évfolyam—2. szám, 1946. január 1 .ENTGYÖRGY A Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetségének és tag egyesületeinek hivatalos lapja. Lovassportokkal, lótenyésztéssel foglalkozó, minden helyén megjelenő folyóirat. A szerkesztésért és kiadásért halasfalvi Kiss Ferenc felelős. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest Vili, Szentkirályi utca 29—1. III. 1. Telefon: 19-19-24. EGY ESZTENDŐ MUNKÁJA A MAGYAR LÓTENYÉSZTÉS IRÁNYÍTÁSÁBAN. Vitéz nemes felsődriethomnai PETTKÓ-SZANDTXER TIBOR méneskari ezredes, a m. kir. földmivelésügyi minisztérium lótenyésztési főosztálya főnökének előadása az OMGE lótenyésztési bizottsága 1942. XII. 11-én tartott ülésén. Felkértek arra, hogy a gazdahét során az OMGE lótenyésztő bizottságának gyűlésén a lótenyésztés körébe tartozó előadást tartsák. Jövő hó 11-én, tehát éppen egy hónap múlva lesz egy esztendeje, hogy a m. kir. földmívelésügyi minisztérium lótenyésztési főosztályának vezetését átvettem. Úgy vélem, hogy ez a küszöbön álló évforduló arra kötelez, hogy ma ne általános lótenyésztési problémát felölelő előadást, hanem ezzel szorosan összefüggő beszámolót tartsak, ennek az elmúlt évnek lótenyésztésünk érdekében végzett munkájáról és törekvéseiről. Ezért adtam előadásomnak a következő címet : «Egy esztendő munkája a magyar lótenyésztés irányításában». Mielőtt azonban az ez évben elvégzett munkánkról beszélnék, először is röviden ki kell hogy fejtsem lótenyésztésünk fejlesztését célzó terveinket és törekvéseinket. Mert rendszer, terv nélkül eredmény és siker el nem érhető és ha a megfelelő terv már megállapítást nyert, akkor annak pontos, mindenre kiterjedő gonddal való megszervezése és betartása, vagyis tervszerű kivitelezése vezet a komoly eredmények eléréséhez. Az első kérdés tehát az, hogy hol, milyen lófajtát tenyésszünk s ezen belül mit kívánunk a tenyésztendő fajtától külöm, használhatóság, kitartás és igénytelenség szempontjából. Röviden válaszolhatok : Nem akarunk új fajták kitenyésztésével, vagy új utak keresésével kísérletek útvesztőjébe kerülni, hanem a már Isten segedelmével bölcs elődeink által nagy áldozatok és munka árán kitenyésztett ősi magyar lófajtákat akarjuk megfelelő irányítással, megfelelő mének rendelkezésre bocsátásával és a komoly törzskönyvezés segítségül hívásával olyan színvonalra emelni, mint volt fénykorában, a kiegyezés, vagyis 1867 után következett három évtized alatt, hogy a magyar ló újra megfelelhessen minden tekintetben a hazai belterjesebb mezőgazdasági, felfokozott honvédelmi és a külföldi keresletnek és kívánalmaknak is. Ragaszkodtam a régi tenyészkerületek beosztásához, amelyeket még elődeim a kerület lótenyésztőivel egyetértésben és figyelemmel a kerület fekvésére, gazdasági és éghajlati viszonyaira s arra, hogy e területen azelőtt is milyen lófajta tenyésztetek, állapítottak meg. Felette veszedelmesnek tartom a komoly, célirányos lótenyésztést lehetetlenné tevő, a már megállapított fajtákat tenyésztő kerületek tenyészirányzatának csereberélését és ugyanazon a területen más és más fajták tenyésztésbe állítását. Elgondolhatják, kedves Hallgatóim, hogy milyen lova lehet ma a Bakonynak, ahol 25 esztendő alatt magyar félvért, majd lipizzait tenyésztettek s ma Noniust tenyésztenek és most Oszlop község kérelme szerint ismét lipizzait akarnak tenyészteni. Nógrád vármegye szép eredményeket ért már el az ottani lipizzai táj fajta tenyésztésben. Politikai befolyások következtében több esztendő előtt az akkori földmivelésügyi miniszter a lipizzai fajta tenyésztését az egész kerületben megszüntette s helyette Nonius kerület megszervezését rendelte el. A világháború előtt híres volt a Garam- 3