Érseki leányiskola, Szentendre, 1935
MILYEN EMBEREKRE VAN SZÜKSÉGE AZ ÚJ TÁRSADALOMNAK? írta és a május havi szülői értekezleten előadta: Farkas Gábor keresk. isk. tanár. Mélyen tisztelt Igazgató Úr, tisztelendő Nővérek, kedves Szülők ! Először is engedjék meg, hogy azzal kezdjem az előadásomat, hogy köszönetet mondjak: nem a plébános úrnak, sem a tisztelendő főnöknőnek, vagy a nővéreknek, hanem a jó Istennek, hogy olyan eszközöket választott ki és bocsátott rendelkezésünkre gyermekeink tanítására és nevelésére, mint az Érseki Leányiskolák itt működő tanári kara és igazgatója. Midőn mi, szülők, ezt benső örömmel felismerjük, egyúttal kötelességünknek érezzük, hogy abban a sziszifuszi munkában, melyet ma egy iskolának az élet megnehezülése jelent, segítségére siessünk az iskolának mindnyájan, hogy a munkának a jó Isten szándékai szerinti minél tökéletesebb eredménye biztosíttassák. Ez a mai összejövetelünk célja is. Jól tudjuk mindnyájan, hogy ma az iskolától várják azt a csodát, hogy mindent helyrehoz, amit a szülői ház és a társadalom elmulaszt és elront. Pedig jól jegyezzük meg, az iskolai nevelés csupán kiegészítő része lehet a családi nevelésnek, de semmi esetre sem tekinthető alapnevelésnek. A gyermek illetlenné, neveletlenné, laza erkölcsűvé válásáért a felelősség alól nem lehet kibújni, nem lehet a felelősséget az iskola nyakába varrni azzal, hogy: szegény vagyok, nem érek rá, nem értek hozzá; ott vannak a szakemberek, akiknek kötelessége a gyermeket jóvá varázsolni. Ilyet várni, ilyet elképzelni is képtelenség. A gyermek a családdal, mint a társadalom őssejtjével áll vagy bukik. Ha a család bármilyen oknál fogva erkölcsileg elbukott az életharcban, magával rántja a gyermeket és vele együtt az ezután kialakuló társadalmat. Az iskola adhat több-kevesebb tudást, segítheti a családot a nevelés