Érseki leányiskola, Szentendre, 1935

MILYEN EMBEREKRE VAN SZÜKSÉGE AZ ÚJ TÁRSADALOMNAK? írta és a május havi szülői értekezleten előadta: Farkas Gábor keresk. isk. tanár. Mélyen tisztelt Igazgató Úr, tisztelendő Nővérek, kedves Szülők ! Először is engedjék meg, hogy azzal kezdjem az előadásomat, hogy köszönetet mondjak: nem a plébános úrnak, sem a tisztelendő főnök­­nőnek, vagy a nővéreknek, hanem a jó Istennek, hogy olyan eszkö­zöket választott ki és bocsátott rendelkezésünkre gyermekeink taní­tására és nevelésére, mint az Érseki Leányiskolák itt működő tanári kara és igazgatója. Midőn mi, szülők, ezt benső örömmel felismerjük, egyúttal köte­lességünknek érezzük, hogy abban a sziszifuszi munkában, melyet ma egy iskolának az élet megnehezülése jelent, segítségére siessünk az iskolának mindnyájan, hogy a munkának a jó Isten szándékai szerinti minél tökéletesebb eredménye biztosíttassák. Ez a mai összejövetelünk célja is. Jól tudjuk mindnyájan, hogy ma az iskolától várják azt a csodát, hogy mindent helyrehoz, amit a szülői ház és a társadalom elmulaszt és elront. Pedig jól jegyezzük meg, az iskolai nevelés csupán kiegészítő része lehet a családi neve­lésnek, de semmi esetre sem tekinthető alapnevelésnek. A gyermek illetlenné, neveletlenné, laza erkölcsűvé válásáért a felelősség alól nem lehet kibújni, nem lehet a felelősséget az iskola nyakába varrni azzal, hogy: szegény vagyok, nem érek rá, nem értek hozzá; ott van­nak a szakemberek, akiknek kötelessége a gyermeket jóvá varázsolni. Ilyet várni, ilyet elképzelni is képtelenség. A gyermek a csa­láddal, mint a társadalom őssejtjével áll vagy bukik. Ha a család bármilyen oknál fogva erkölcsileg elbukott az életharcban, magával rántja a gyermeket és vele együtt az ezután kialakuló társadalmat. Az iskola adhat több-kevesebb tudást, segítheti a családot a nevelés

Next