Szentesi Napló, 1938. október (20. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-02 / 222. szám

Királyi Ügyészség 1­4 h P, •/ 4. Aj­­Ot. ÉVfolyaM 132. SZÁM. ÁRA 16 FILLÉR. SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI, GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP. SZENTES, 1938. Felelős szerkesztő: VÁRADY GÁBOR VASÁRNAP, OKTÓBER 2 SZEGED A müncheni tanulság Imrédy miniszterelnök nyilatkozata ■ressaasij .иn­i—■mtnii —be— a magyar követelésekről Benesék ezen az őszön akarták megünnepelni államalapításaik husza­dik évfordulóját. Tavaly ilyenkor még senki sem merte volna megjó­solni, hogy a „m­argy“ cseh demokrá­cia jubiláns ünnepsége közbejött aka­dályok miatt el fog maradni. Benes úr még néhány nappal ezelőtt is­ arra számított, hogy fenn tudja tartani világcsalásra épített országát és új európai terveket dolgozott ki. Nos, csakugyan készült egy új terv Euró­pai újjárendezésére, de az nem Benes­­től származik, hanem attól a négy békeszerető, becsületes szándékú ál­lamférfitől, akik a müncheni kerek­asztal mellett elhatározták Csehszloo­vákia feldarabolását. Európa új Mag­na Carthája született meg a münche­ni zöldias­ztal mellett, amely megte­remtette a békét az európai népek között és elindította azt a folyama­tot, amely hivatva lesz a cseh de­mokrácia területét­­új határok közé szorítani és felszabadítani azokat a népeket, amelyeket az önrendelkezési elv megcsúfolásával hajtottak a cseh uralom alá. íme, van isteni igazságszolgáltatás. A Népszövetség álarca alatt dolgozó nemzetközi méregkedverő tásaságnak végképpen el kell tűnnie a nemzetközi­­politika színpadáról. Titulescu után most Benesen a sor, akire egy egész világ előtt sütötte rá Hitler a hazug­ság bélyegét. Vége tehát a Benes-fé­­le nagyhatalmi hóbortnak és az egy­kori számtanta már most az egyszer alaposan elszámította magát. De önmagunkkal szemben követ­nénk el mulasztást, ha nem vonnánk le a tanulságát mindannak, ami Münchenben és München előtt tör­tént. Elsősorban is azt kérdezzük, hol volt a nyugati összeköttetésekkel hi­valkodó hazai demokrácia, amikor va­lóban cselekedni is kellett volna a magyar ügy érdekében. Síéből nem volt! Egyetlen mozdulat nem történt a magyar követelés teljesítése érde­kében! Ellenben ott állottak a ma­gyar ügy mellett rendíthetetlen ki­tartással azok a diktatúrás és nacio­nalista államok, amelyeket hazai libe­rálisaink és demokratáink csak ócsá­rolni tudtak esztendőkön keresztül. Milyen sok nehézséget okoztak a ma­gyar kormánynak éppen azok, akik állandó refrénként hibáztatták a ma­gyar külpolitikai vonalvezetését és a nyugati demokráciák felé való orien­tálódást követelték. Vájjon ki kép­viselte volna olyan sziklaszilárdság­gal a magyar ügyet a müncheni tár­gyalásokon, ha Mussolinit és Hitlert nem mondhatjuk barátunknak. Fran­ciaország talán, amely majdnem há­borúba kergette a világot a Csehszlo­vákiával való katonai szerződés mi­att? V­aigy ki nem emlékeznék arra, mi­kor nem is olyan régen a magyar (!) munkásság képviseletében megjelent Buchinger Manó elv­társ a prágai szo­ciáldemokrata kongresszuson habzó szájjal gyalázkodott arra a Hitlerre, akinek becsületes szótartása meghoz­za nekünk a Felvidék visszacsatolá­sát. Megemlítsük azt, hogy huszon­négy órával a müncheni tárgyalások előtt az erdélyi zsidóság jeles lapja, az ,,Új Kelet" azt az újévi örömhírt kürtötte világgá, hogy „a világ zsidó­sága összefog Masaryk szent öröksé­gének megvédelmezésére.’‘ Moszkvá­tól Párizsig, a nemzetközi szocialis­­táktól a nyugati demokráciáig min­den „polgár" azon mesterkedett, hogy mégis megmentse Csehszlovákiát, még egy világfelfordulás árán is és bosszút álljon bizonyos illő mértékre történt visszaszorítás miatt. És huszonnégy óra múlva összefog­tak Európa keresztény hatalmai, megmentették a békét és Masaryk „szent" örökségén ma már javában masíroznak a lefitymált „mázoló,se­géd" fegyelmezett csapatai. Nem lehet tagadni: Münchenben a nemzeti gondolat aratott diadalt a demokráciák felett, a nemzeti szo­­cializmus gondolata a nemzetközi szoci­al­izmus felett. A nemzeti gondo­lat teljessége érvényesült, amely fia­tallá és erőssé tette Olaszországot és a világ legfélelmetesebb hatalmává a letiport, porig alázott Németorszá­got, amely felvirágoztatta Törökor­szágot és most vívja nagy harcát a spanyol földön. A nemzetközi zsidó­ság Masaryk örökségét akarta meg­menteni, tehát a magyar érdekeket akarta elsikkasztani. Ezt nem felejt­hetjük el soha annak a nemz­etközi­­­ségnek, amely egyszer már rom­ba­­döntötte­ ezt a hazát is. Nemzetköziek, el tehát a nemzet lelkétől! Legyen vége a nép ámítá­sának. Leszámolást követelünk, hogy­­a destrukció ne gyengíthesse tovább ennek a nemzetnek a belső erejét. Új korszak kezdődik a magyar életben, mert a magyarság megtalálta önma­gát. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a legfontosabb kötelesség az egész társadalom egysége és fegyel­mezett felsorakozása a nemzet fele­Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök tegnap este fél 8 órakor a következő beszédet mondotta a rádióban: — Magyar Testőreim! Óriási erők birkóztak a történelem színpadán, egész világ lélek­et visszafojtva fi­gyelte az események száguldását.­­ Amikor úgy látszott, hogy az erők végzetszerű összecsapása elkerülhetet­len, néhány férfi elszánt akarata, böl­­csesége és belátása harminchat óra alatt csodát művelt, a megoldhatat­lannak látszó helyzetből megteremtet­te a kibontakozást, amely valóban megérdemli a békés jelzőt, mert ne­m hordja magában a kényszer csíráját, hanem a béke alapját, az igazságot szolgálja. S amikor az egész világ a lidércnyomás alól felszabadulva ün­nepel, ünnepel ez a nemzet is, melyet a történelem istene nem hiába állí­tott ide s amely annyiszor hullatta szive vérét, hogy mások békét élvez­hessenek. Együtt örvendez az örven­­dezőkkel, mert egy új világ hajnalha­sadását látja kibontakozni. De min­ket, magyarokat a magyar sors ér­dekel elsősorban s a magyar sors ala­kulásának szempontjaiból vizsgáljuk az eseményeket. Két kérdés áll előt­tünk, amelyre feleletet keres ennek a nemzetnek a lelke s amely feleletet, mint minden nagy magyar állásfogla­lást, együtt, egységesen kell megta­lálnunk. Ez a két kérdés: van-e ered­ménye magyar szempontból a mün­cheni döntésnek és meg vagyunk-e elégedve mi, magyarok ezzel a dön­téssel ? — Van-e eredménye a müncheni döntésnek? Igenis van magyar test­véreim és pedig nagy eredménye. Az a nagy eredménye, hogy négy euró­pai nagy­hatalo­m aláírásával pecsé­telte meg, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának újjáren­­dezésénél jogos­ magyar érdekek je­lentkeznek, amelyeket ki kell elégíte­ni. Azt az igazságtalanságot, amelyet húsz évvel ezelőtt követtek el ennek az államnak a megalkotásánál, helyre kell hozni. Nem keressük azt, hogy ennek az eredménynek az elérésében a határon belül kinek, mennyi az ér­deme és mennyi szerepe van, de bizo­nyos, hogy nem volt hiábavaló az a külpolitika, amely két hatalmas bará­tot szerzett ennek az országnak és azok kézfogását elősegítette. Ennek a két hatalmas baráti nemzetnek egyetértő támogatása, amelyre a jö­vőben is biztosan számíthatunk, hoz­ta meg­ számunkra ezt a jelentős ered­ményt. Minden magyar őszinte hálá­val tartozik Hitlernek és Mussolini­­nek! Feleletet vár még a második kér­dés : meg vagyunk-e elégedve mi, ma­gyarok? Egyszerűen kijelenthetem: nem vagyunk megelégedve! Mint ahogy nem is lehet megelégedve ma­gyar ember, míg az igazság magyar vonatkozásban is teljes megvalósulás­hoz nem jut. A magyar álláspont a csehszlovák kérdés rendezésénél kez­dettől fogva, ingadozás nélkül, tisz­tán, egyszerűen és­ megtámadhatatla­­nul igaz alapon nyugodott és ez az, hogy a Csehszlovákiában élő nemzeti­ségek sorsának újjárendezése az ön­rendelkezési jog és egyenlő elbánás alapján kell, hogy történjék. Semmi­féle megkülönböztetésbe, amely a mi hátrányunkra szolgálna, bele nem nyugodhatunk, ezt az irányelvet tar­tottuk szem előtt és fogjuk mindig szem előtt tartani, míg a kérdés meg­oldáshoz nem jut. Mindenkinek tudo­másul kell vennie, hogy ennek az ál­láspontunknak érvényesítésénél sem­miféle nehézségtől nem riadunk visz­­sza. A magyar politika számos tanú­jelét adta annak, hogy törekvéseit békés úton kívánja érvényesíteni. Bé­kés szándék azonban nem jelent erőt­len félreállást. Az út, amely célunk felé vezet, keskeny gerinchez hason­ló, amelynek lábánál jobb oldalon, bal oldalon szakadék tátong. Egyik olda­lon a felelőtlen kaland, másik oldalon a gyáva lemondás. Eddig sikerült ezen haladni és bízom nemzetem csil­lagában, hogy ezen az úton fogunk tovább is haladni. Nehéz út után ér- c rr4*^— 5.* lős vezetői mögé. Külön akciók, za­­vart keltő megmozdulások egyenesen hazaárulásszámba mennek. A reánk következő történelmi hónapokban két szónak kell lebegni minden magyar ember előtt: Egység és fegyelem!

Next