Szentesi Napló, 1938. október (20. évfolyam, 221-246. szám)
1938-10-02 / 222. szám
Királyi Ügyészség 14 h P, •/ 4. AjOt. ÉVfolyaM 132. SZÁM. ÁRA 16 FILLÉR. SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI, GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP. SZENTES, 1938. Felelős szerkesztő: VÁRADY GÁBOR VASÁRNAP, OKTÓBER 2 SZEGED A müncheni tanulság Imrédy miniszterelnök nyilatkozata ■ressaasij .иni—■mtnii —be— a magyar követelésekről Benesék ezen az őszön akarták megünnepelni államalapításaik huszadik évfordulóját. Tavaly ilyenkor még senki sem merte volna megjósolni, hogy a „margy“ cseh demokrácia jubiláns ünnepsége közbejött akadályok miatt el fog maradni. Benes úr még néhány nappal ezelőtt is arra számított, hogy fenn tudja tartani világcsalásra épített országát és új európai terveket dolgozott ki. Nos, csakugyan készült egy új terv Európai újjárendezésére, de az nem Benestől származik, hanem attól a négy békeszerető, becsületes szándékú államférfitől, akik a müncheni kerekasztal mellett elhatározták Csehszloovákia feldarabolását. Európa új Magna Carthája született meg a müncheni zöldiasztal mellett, amely megteremtette a békét az európai népek között és elindította azt a folyamatot, amely hivatva lesz a cseh demokrácia területétúj határok közé szorítani és felszabadítani azokat a népeket, amelyeket az önrendelkezési elv megcsúfolásával hajtottak a cseh uralom alá. íme, van isteni igazságszolgáltatás. A Népszövetség álarca alatt dolgozó nemzetközi méregkedverő tásaságnak végképpen el kell tűnnie a nemzetközipolitika színpadáról. Titulescu után most Benesen a sor, akire egy egész világ előtt sütötte rá Hitler a hazugság bélyegét. Vége tehát a Benes-féle nagyhatalmi hóbortnak és az egykori számtanta már most az egyszer alaposan elszámította magát. De önmagunkkal szemben követnénk el mulasztást, ha nem vonnánk le a tanulságát mindannak, ami Münchenben és München előtt történt. Elsősorban is azt kérdezzük, hol volt a nyugati összeköttetésekkel hivalkodó hazai demokrácia, amikor valóban cselekedni is kellett volna a magyar ügy érdekében. Síéből nem volt! Egyetlen mozdulat nem történt a magyar követelés teljesítése érdekében! Ellenben ott állottak a magyar ügy mellett rendíthetetlen kitartással azok a diktatúrás és nacionalista államok, amelyeket hazai liberálisaink és demokratáink csak ócsárolni tudtak esztendőkön keresztül. Milyen sok nehézséget okoztak a magyar kormánynak éppen azok, akik állandó refrénként hibáztatták a magyar külpolitikai vonalvezetését és a nyugati demokráciák felé való orientálódást követelték. Vájjon ki képviselte volna olyan sziklaszilárdsággal a magyar ügyet a müncheni tárgyalásokon, ha Mussolinit és Hitlert nem mondhatjuk barátunknak. Franciaország talán, amely majdnem háborúba kergette a világot a Csehszlovákiával való katonai szerződés miatt? Vaigy ki nem emlékeznék arra, mikor nem is olyan régen a magyar (!) munkásság képviseletében megjelent Buchinger Manó elvtárs a prágai szociáldemokrata kongresszuson habzó szájjal gyalázkodott arra a Hitlerre, akinek becsületes szótartása meghozza nekünk a Felvidék visszacsatolását. Megemlítsük azt, hogy huszonnégy órával a müncheni tárgyalások előtt az erdélyi zsidóság jeles lapja, az ,,Új Kelet" azt az újévi örömhírt kürtötte világgá, hogy „a világ zsidósága összefog Masaryk szent örökségének megvédelmezésére.’‘ Moszkvától Párizsig, a nemzetközi szocialistáktól a nyugati demokráciáig minden „polgár" azon mesterkedett, hogy mégis megmentse Csehszlovákiát, még egy világfelfordulás árán is és bosszút álljon bizonyos illő mértékre történt visszaszorítás miatt. És huszonnégy óra múlva összefogtak Európa keresztény hatalmai, megmentették a békét és Masaryk „szent" örökségén ma már javában masíroznak a lefitymált „mázoló,segéd" fegyelmezett csapatai. Nem lehet tagadni: Münchenben a nemzeti gondolat aratott diadalt a demokráciák felett, a nemzeti szocializmus gondolata a nemzetközi szocializmus felett. A nemzeti gondolat teljessége érvényesült, amely fiatallá és erőssé tette Olaszországot és a világ legfélelmetesebb hatalmává a letiport, porig alázott Németországot, amely felvirágoztatta Törökországot és most vívja nagy harcát a spanyol földön. A nemzetközi zsidóság Masaryk örökségét akarta megmenteni, tehát a magyar érdekeket akarta elsikkasztani. Ezt nem felejthetjük el soha annak a nemzetköziségnek, amely egyszer már rombadöntötte ezt a hazát is. Nemzetköziek, el tehát a nemzet lelkétől! Legyen vége a nép ámításának. Leszámolást követelünk, hogya destrukció ne gyengíthesse tovább ennek a nemzetnek a belső erejét. Új korszak kezdődik a magyar életben, mert a magyarság megtalálta önmagát. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a legfontosabb kötelesség az egész társadalom egysége és fegyelmezett felsorakozása a nemzet feleVitéz Imrédy Béla miniszterelnök tegnap este fél 8 órakor a következő beszédet mondotta a rádióban: — Magyar Testőreim! Óriási erők birkóztak a történelem színpadán, egész világ léleket visszafojtva figyelte az események száguldását. Amikor úgy látszott, hogy az erők végzetszerű összecsapása elkerülhetetlen, néhány férfi elszánt akarata, bölcsesége és belátása harminchat óra alatt csodát művelt, a megoldhatatlannak látszó helyzetből megteremtette a kibontakozást, amely valóban megérdemli a békés jelzőt, mert nem hordja magában a kényszer csíráját, hanem a béke alapját, az igazságot szolgálja. S amikor az egész világ a lidércnyomás alól felszabadulva ünnepel, ünnepel ez a nemzet is, melyet a történelem istene nem hiába állított ide s amely annyiszor hullatta szive vérét, hogy mások békét élvezhessenek. Együtt örvendez az örvendezőkkel, mert egy új világ hajnalhasadását látja kibontakozni. De minket, magyarokat a magyar sors érdekel elsősorban s a magyar sors alakulásának szempontjaiból vizsgáljuk az eseményeket. Két kérdés áll előttünk, amelyre feleletet keres ennek a nemzetnek a lelke s amely feleletet, mint minden nagy magyar állásfoglalást, együtt, egységesen kell megtalálnunk. Ez a két kérdés: van-e eredménye magyar szempontból a müncheni döntésnek és meg vagyunk-e elégedve mi, magyarok ezzel a döntéssel ? — Van-e eredménye a müncheni döntésnek? Igenis van magyar testvéreim és pedig nagy eredménye. Az a nagy eredménye, hogy négy európai nagyhatalom aláírásával pecsételte meg, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának újjárendezésénél jogos magyar érdekek jelentkeznek, amelyeket ki kell elégíteni. Azt az igazságtalanságot, amelyet húsz évvel ezelőtt követtek el ennek az államnak a megalkotásánál, helyre kell hozni. Nem keressük azt, hogy ennek az eredménynek az elérésében a határon belül kinek, mennyi az érdeme és mennyi szerepe van, de bizonyos, hogy nem volt hiábavaló az a külpolitika, amely két hatalmas barátot szerzett ennek az országnak és azok kézfogását elősegítette. Ennek a két hatalmas baráti nemzetnek egyetértő támogatása, amelyre a jövőben is biztosan számíthatunk, hozta meg számunkra ezt a jelentős eredményt. Minden magyar őszinte hálával tartozik Hitlernek és Mussolininek! Feleletet vár még a második kérdés : meg vagyunk-e elégedve mi, magyarok? Egyszerűen kijelenthetem: nem vagyunk megelégedve! Mint ahogy nem is lehet megelégedve magyar ember, míg az igazság magyar vonatkozásban is teljes megvalósuláshoz nem jut. A magyar álláspont a csehszlovák kérdés rendezésénél kezdettől fogva, ingadozás nélkül, tisztán, egyszerűen és megtámadhatatlanul igaz alapon nyugodott és ez az, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának újjárendezése az önrendelkezési jog és egyenlő elbánás alapján kell, hogy történjék. Semmiféle megkülönböztetésbe, amely a mi hátrányunkra szolgálna, bele nem nyugodhatunk, ezt az irányelvet tartottuk szem előtt és fogjuk mindig szem előtt tartani, míg a kérdés megoldáshoz nem jut. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ennek az álláspontunknak érvényesítésénél semmiféle nehézségtől nem riadunk viszsza. A magyar politika számos tanújelét adta annak, hogy törekvéseit békés úton kívánja érvényesíteni. Békés szándék azonban nem jelent erőtlen félreállást. Az út, amely célunk felé vezet, keskeny gerinchez hasonló, amelynek lábánál jobb oldalon, bal oldalon szakadék tátong. Egyik oldalon a felelőtlen kaland, másik oldalon a gyáva lemondás. Eddig sikerült ezen haladni és bízom nemzetem csillagában, hogy ezen az úton fogunk tovább is haladni. Nehéz út után ér- c rr4*^— 5.* lős vezetői mögé. Külön akciók, zavart keltő megmozdulások egyenesen hazaárulásszámba mennek. A reánk következő történelmi hónapokban két szónak kell lebegni minden magyar ember előtt: Egység és fegyelem!