Szentesi Napló, 1939. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

■ ügyészség­SZEGED XXI ÉVFOLYAM 1 SZÁM. ARA 16 FILLÉR FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ES IPARI NAPILAP SZENTES, 1939. Felelős szerkesztő: VÁRADY GÁBOR VASÁRNAP, JANUÁR 1 Újévi gondolatok Irta: gróf KÁROLYI IMRE Keresztény ember Krisztus születésének ünnepe után visszapillantást vet az eímuií, esz­tendőre. Emlékébe idézi saját életének és a csa­ládi körnek eseményeit, megfontolja a közérde­kű dolgokat és pillantását ezeknek alapján az újévre veti, a tanulságok leszűrésével esetleg jogos aggályokat táplál magában a jövőt illető­leg, vagy pedig reményt merít a viszonyok jö­vendő kialakulása tekintetében. Az 1938-as esztendőnek kiemelkedő esemé­nye volt a Felvidék magyarlakta részének visz- szacsatolása. Ezért köszönettel és hálával tar­tozunk elsősorban Németországnak és páratlan energiájú vezérének, kancellárjának, akinek a csehországi szudétanémet vidékre vonatkozó hajthatatlan állásfoglalása nélkül a magyar Felvidék visszacsatolásának kérdése továbbra is csak az akadémikus pártolások ingoványában tespedt volna a megvalósulás reménye nélkül. Ugyancsak köszönettel és hálával tartozik a magyar nép Olaszország kiváló miniszterelnö- ' V ének, akinek hathatós közbenjárása tette le- he tövé a müncheni egyezményt s ennek kereté- n a magyar Felvidéknek ? csonka országhoz való csatolását, békés úton és módon, vérontás, háború nélkül, amely ismét az emberek milliói­nak. életébe került volna és Európa civilizáció­ját végveszélybe sodorta volna az orosz bolse- vizmus forró óhajtásának megfelelően. Korunk­nak kortársai közül toronymagasságban kiemel­kedő e két állam férfiúnak, Hitler Adolfnak és Mussolini Benitonak eléggé nem hangsúlyoz­ható örök hálával tartozunk és azok, akik akár nyíltan, akár sunyin, alattomos módon, burkol­tan támadják őket, a hazaárulással egyenlő hit­ványságról tesznek tanúságot. Belpolitikai téren a jobboldali magyar tár­sadalom jóindulatú támogató álláspontot foglalt el Darányi Kálmán utódjával, Imrédy Bélával szemben, akinek éles elméje, nagy tehetsége és tudása, erős akarata, nemzeti és szociális felfo­gása bizalomra jogosította fel népközösségünk magyar részét. Ez a bizalom kormányelnöki működése iránt jelentékenyen megerősödött a közelmúlt hetekben történtek óta, amikor bekö­vetkezett a kormányzópártból azoknak kiválá­sa, akik egyrészt sohasem voltak egy jobboldali világnézeti pártba valók, hanem zsidó plutok­raták, azok uszályhordozói, vagy velük hasonló felfogásnak, valamint másrészt azok, akik sér­tett egyéni hiúságukat és öntelt érvényesülési viszketegségüket elébe helyezik a tárgyilagos­ságnak és a jobboldali irányelvek megvalósulá­sának. Várakozással van eltelve a magyar nép­közösség a beterjesztendő két legfontosabb tör­vényjavaslatot illetően, mert a zsidókérdés vég­leges rendezése és a magyar földbirtok elosztá­sának szociálisabb, a magyar nemzet gerincét és alapját jelentő parasztság érdekeinek jobban megfelelő megoldásától függ elsősorban az Imrédy-kormány sikere. Emellett a bizalom és reménye mellett az ország keresztény, nemzeti és szociális felfogá­sú többségének túlnyomó része sajnálatosan aggodalommal látja azt a széjjelhúzást, egye­netlenséget, amivel a lényegében azonos, vagy legalább is igen hasonló felfogású jobboldali világnézetűek között még mindig napirenden van. Ennek a széjjelhúzásnak kiküszöbölésére úgyszólván semmi sem történik. Az ilyen ma­rakodás népünknek állandó átka, amelyből csak az idejétmulta úgynevezett liberális elemek (értsd alatta a saját egyéni érdekeiket minden­ben és mindig a népközösség érdeke fölé helye­zőket) húznak hasznot, valamint a destrukció­nak nyíli vagy burkolt előmozdítói. A nemzeti magyar társadalom minden be­csületes tagját ma már áthatja a jobboldali- ságnak az ^zméje és szelleme. Az elmúlt esz­tendő eseményei azt bizonyítják, hogy igenis van ebben az országban egy megingathatatlan jobboldali közfelfogás, amely magával ragadja azokat is, akiit a jobboldaliságot szóval kifejez­ni nem tudják. Ebben az áramlatban már nem a személyek számítanak, már nem egyénekről van szó, hanem az egész közösségről. A közel­múlt tapasztalatai alapján szomorúan látjuk, hogy ezzel a közvéleménnyel nem számolnak eléggé és nem ügyelnek arra, hogy annak di­namizmusát és érzékenységét meg ne sértsék. Társadalmunk önzetlen, de sokszor talán meg­gondolatlan jobboldali egyéni ténykedéseit, amelyek azonban a jobboldali közvélemény ki­alakításával szorosan összefüggenek, túlszigo- rúan bírálják meg és ítélik el. Ezeket a jelensé­geket, ezt a látszatot pedig feltétlenül el kell kerülnünk! Hisszük és reméljük, hogy az új esztendő születésének ünnepi hangulatában mód és alka­lom nyílik az esetleg elkövetett hibák kiküszö­bölésére és közülünk senki, sem a küzdő férfiak, sem a szeretteikért aggódó családok nem lépnek meghasonlott lélekkel 1939 útjára, amelynek hatalmasan felfelé kell ívelnie, a jobboldali nemzeti újjászületés célja felé. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök pénteki programmbeszédében, amelyet az ózdi választó- kerületben mondott el, felölelte a magyar élet legaktuálisabb problémáit. A külpolitikáról szólva, hangoztatta, hogy Magyarország a bor­iin—római tengelyre támaszkodik és ne féltse seniki a magyar függetlenséget a ten)g(elyhatal- mak barátságától. A továbbiak során elítélte a zsidó sajtó destruktív kritikájíájt, felsorolta azokat a nagy- jelentőségű gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyeket a falu érdiekéiben hoz a kormány. Szó­lott az adókezelés reformjáról, a családvédelmi kedvezmények kiterjesztéséről, majd az új föld­reformról a következőket mondotta: — Megfelelő gazdasági helyzetnek a meg­teremtését nem tudjuk másképpen elképzelni, hogy ha a birtokviszonyok terén a reformok út­jára lépünk. — A nalgly latifundiumok kora lejárt. De az áttérést a nagybirtokrendszerről a kisbirtok, a minél több kisbirtok rendszerére fokozatosan kell végrehajtanunk. Ez is azok közé a refor­mok közé tartozik, amit csak rendben, lehet vég rehajtani, mert rend nélkül isiemmiféle igazi reform nem valósítható mieg. Az a javaslat, amelyet a földművelésügyi miniszter a közeli Hapcikban benyújt, megnyitja a lehetőségét an­nak, hogy sok-sok ezernyi kisgazda juthasson földhöz, kishaszonbérletekhez, s esetleg tulaj­doni juttatásoknak alakjában is. A kishaszon- bérletek oly módon lesznek megszerkesztve, hogy az a gazda, aki kishaszonibérletet kap s az esztendők során jól 'gazdálkodik, rendesen fi­zeti a bért, megtarthassa tulajdonában a földlet, természetesen az illő ellenérték lefizetésével, amire a megfelelő feltételeket meg fogjuk neki adni. — A kormány számiéira ez a javaslat elő­írná a kötelezettséget, hogy az eddiginél sok­kal erősebb és gyorsabb ütemben folytassa földibirtokpolitikát, amely a kisegzisztene: megteremtését célozza és azt, hogy évente leg­alább százezer hold földet juttasson így a na­gyobb kezekből a kisebb kezekbe. Ez a mini­mum!. Természetesen minden igyekezetünk azon lesz, hogy mihelyt a megfelelő szervezetet erre megteremtjük, még jobban meggyorsítsuk az ütemet. A zsidókérdés taglalására tért ezután át vitéz Imrédy miniszterelnök. Feszült figyelem közepette így folytatta beszédét: — Vannak, akik nem mindig tárgyilago­san ítélik meg a helyzetet, akiknek talán érdekében is áll, hogy rossz hírét költsék a magyar gazdasági helyzetnek, mert talán ezen a réven remélnek menekülni bizonyos rendszabályoktól. — Ne higyjetek ezeknek — emelte fel sza­vát a miniszterelnök. — A magyar gazdasági helyzet erős, szilárdan van megalapozva, hála Istennek. A Felvidék visszaszerzése, igen jelen­tős hadseregnek hónapokn keresztül való fegy- verbentartása természetesen sok költséggel járt és mégis, a magyar államháztartás bírta ezeket a terheket, mert megfelelő tartalékkal rendel­kezett és rendelkezik ma is. — Bírjuk a külkereskedelmi politikában! esetleg jelentkező kisebb zavarokat és visszaesé­seket. Hiszen olyan zivataros helyzetben, mint amilyen a mai, a nemzetközi árú csere, a külke­reskedelem is bizony fennakadozhatik, rendles piacok elzárkóznak s másokat kell keresni, úgy hogy a nemzetnék a pénzügyi helyzete nemcsak SZENTESI NAPIO Ne üljetek fel a róir.MÍrterJosztőknek! Imrédy miniszterelnök nagy beszéde a zsidó szabotázsról, a földreformról és a gazdasági helyzetről

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék