Szentesi Napló, 1939. november (21. évfolyam, 249-272. szám)
1939-11-26 / 269. szám
6. oldal Székrekedés nemcsak az emésztést zavarja, hanem a vért is ártalmas anyagokkal szennyezi be. Következményei : émelygés, idegesség, fej- és derékfájás, tisztátalan arcbőr. Ilyenkor szükséges .V * a kitűnő hashajtó . VI*1 » — Nem így áll a helyzet — mondja nekünk Csallány Gábor, a szentesi múzeum igazgatója. — Múzeumunkban van egy urna, melyet a legrégibb Napimádók valószínűen istentiszteleteik során használtak. Itt, Szentes vidékén találtuk ezt az urnát. Rajta van azon a kampós kereszt. Ez a Nap jelképe. Csillagképeken kívül van ezen az urnán még egy kettős kör is. Ez a Hold jelképe. A Hold és a Nap jelképe körüli nemzetközi vita döntő bizonyítéka ez. A Holdnak is, meg a Napnak is meg volt így a maga külön jele már jó régen. Itt, a magyar földön élt az a nép, amely ezeket a jeleket elsőnek használta. Szentes környékén bukkantak rá urnájukra, amely ezt bizonyítja. — Ez a lelet mindenesetre tanúságot tesz „Szentes" múltja felől, de ha ügyes nemzetközi propagandát fejtünk ki most a jelképek körüli vita során, bizony szép idegenforgalmi jövőt is lehetne azokból jósolni . . . Szentesnek. — n.. — szentesi napló Vasárnap, november 26. A Szentesi Takarékpénztár :------. ■ ( A L A P I T T A T O T T: 1 869 É V B E N ) ===== kölcsönökés előnyös feltételek mellett folyósít betéteket a legkedvezőbben gyümölcsöztet A Mezőgazdasági Közraktárak árujegyére (warrantjaira) jutányosan nyújt előleget. Földbirtokok parcellázását elvállalja. Foglalkozik a bank az Irt minden ágával. TELEFON : 45. 205. ■ PETŐFI-u. 1. szám" Részletek egy Memoárból... A cső Egy letűnt speciális embertípusról is meg kell, hogy emlékezzem, ha azt akarom, hogy ez a Memoár mindenről hű képet nyújtson, ami itt valaha látható volt. Ez a specialitás a szentesi „csoze" volt. A „csoze" szó törökül szegény legényt, a nincsetlent jelentette. Hogy maradt éppen itt Szentesen fent ez a török világból ittmaradt elnevezés, nem tudom. Az tény, hogy ezt a szót: „csoze", évekkel ezelőtt még sehol az országban nem ismerték. Csozenak itt azokat a naplopásból élő elzüllött alkoholistákat nevezték, akik éltek a társadalom nyakán, mint az ég madarai. Sok eredeti egyéniség is volt bennük és humor. Az ő életcéljuk az a pár deci rum volt, meg egy kis ételmaradék, és amit vagy egyes úri családoknál, vagy a vendéglői szemét takarításáért sikerítettek maguknak. Lopni nem loptak soha és nyugodtan reájuk lehetett volna bízni akár egy postai pénzes utalvány feladását is. Ezeknek a kézin el nem sikkadt volna az. Hány ilyen megbízatást teljesítettek vidéki kereskedőknek? Minden úri családnak megvolt a maga sutenírozott csereja, mert ezek között a szerencsétlenek között is voltak — „úri csozek“, meg gyengyébb kvalitásúak is. Szentesen még ma is emlegetett Trippon Tódor; mint császári és királyi főhadnagy szolgált, de ivott, kártyázott, majd degradálták és végül lezüllött csorevá Szentesen. Sokszor emlegette szegény előttem a múltját. Neki, meg Bugyi Lajkó csoróknak mindig szabad bejáratuk volt a mi öreg házunkba. z Egyszer édes jó Anyám azt kérdezte Trippontól — akit Trippon mindig mélységes tisztelettel vett körül — mondja Tódor, mi lesz magából, ha így folytatja az életet?! Drága nagyságos asszonyom, csókolom a kegyes kezeit — hát, por és hamu! Mekkora cinizmus! Hogy mennyire nagyrabecsülte édes Anyámat, mutatja a következő eset. Egy alkalommal alkonyattájba édes Anyám gyalogszerrel jött hazafelé. Amikor a vendéglő elé ért, ahol a régi földszintes Rambovszky vendéglő állt, ott dühöngött a járdán „Jó Matyi", aki egy egész közönséges utolsó csere volt. Édes Anyám ijedten húzódott volna a járda szélére előle, de a kocsiúton nagy volt a sár. Meglátja ezt Trippen. Nosza rohan oda Matyihoz s félrerántja a fal mellé és kéri édes Anyámat, hogy csak tessék nyugodtan tovább menni, míg Matyitól megkérdezte, hogy: te gyalázatos, nem tudod, hogy ki mellett hogy illik magad viselni ? és úgy vágta fejbe Mátyást, hogy az eszméletlenül rogyott össze a kövezeten. Édes Anyát már meg az ijedtségtől majd beteggé tették. Ez a Trippon egy alacsony, jóvágású, szép pergebajuszú, igen erős ember volt. Meglátszott rajta a régi katonatiszt. Dolgozni is szeretett, mert nyaranta mindig kint volt az uradalmi cséplőgép mellett, mint etető. Sokszor volt Sándor bátyám keze alatt, aki az uradalomban volt tiszt. Jó munkás volt és Sándor bátyám azért, meg folytonos bolondos jókedvéért igen szerette. Trippon is tűzbe ment volna a bátyámért, akinek minden ócska ruháját Trippon parádézta el. Sokszor nem is ismertünk reá, olyan elegáns volt. Egy ilyen alkalommal történt meg vele, hogy egy szobaleányunk — aki Trippont nem ismerte —, jelentette az Apámnak, hogy egy úr óhajt vele beszélni, bebocsájthatja-e? És megjelent az ajtóban Trippon nagy hajlongások között, kezében egy barna kemény kalappal, hosszú felöltősben, lakkbetétes cipőkkel, ami mind a bátyámra volt egykor szabva s aki magas ember volt. Édes Apáimnak még a könnye is kicsordult a nevetéstől, mikor Trippont így kiadt osztálya megpillantotta. Sokszor megtörtént, hogyha valami sürgős levelet, vagy csomagot kellett kiküldeni Mágocsra a bátyámnak, csak szaladt ki az inasunk Tripponért s nem telt bele egy fél nap, már meg is hozta az uradalomból a választ. Csodálatos volt ennek a szerencsétlen, lezüllött embernek a kedélye, amit úgy látszik, még a régi szép katonaéletből rögzített meg a lelkébe a sors. Soha tolakodó nem volt, nem kéregetett, s mindig tudta, hogy kinek miként kell köszönni. Nem tudom, hová lett szegény? Egyszer csak eltűnt a szentesi flaszterről. A másik „úri csere" Bugyi Lajkó volt. Nagyon erős, szőke fiatal ember volt. Egy igen jóravaló rostásmester volt az édesapja és Lajkó volt az egyetlen fia. Az apja elhalt és az anyja bálványozott fiát dugta pénzzel. Egyszer csak elúszott a házuk és az anyja halála után Lajkó nemsokára a vendéglő előtti flaszteren találta magát mint — csere! Valahányszor Anyámmalbeszélt, mindig zokogva sírt, és kérte a bocsánatát, hogy ide jutott, hiszen — mint mondta — gyerekkorába sokszor hozott haza rostát és szitát a műhelyükből és ilyenkor pontosan kijárt nálunk a hatos. Igen erős ember volt. Lóvasalás nálunk Lajkó nélkül el sem volt képzelhető. Igen jó érzés volt benne a családunk iránt. Nem is hagytuk el anyagi támogatásunkkal soha. „Jó Matyi" egy kis czinóber, vöröshajú csere volt, akinek nem volt szabad a házunkba betenni a lábát, mert ha részeg volt — pedig minden áldott nap az volt! — hát nagyon trágár volt. Ha bemerészkedett volna jönni hozzánk, talán Trippon meg Bugyi menten agyonverték volna. Így is az lett a vége! Serkédy csoze (alias Rambovszky csozeja!) egy nagy torzonbonz ember volt, de fájós lábai miatt alig tudott járni. Állítólag valami elzüllött segédjegyző volt Szabolcs megyéből. Azért hívták Rambovszky csozejának, mert állandóan ez hajtogatta Rambovszky vendéglősnek két szamarát Túlakurcára, mert csak ott volt iható víz az egész városban és a két csacsi, hátukon két nagy puttyonnyal, egész nap megszakítás nélkül hordták a vizet a vendéglőbe Serkédy hajcsárkodása mellett. A mai ember nem is zik ! Hol a boldogság mostanában: a barátságos meleg szobában. A boldogságot könnyen elérheti, ha tűzhelyet, kályhát VASS-nál veszi. Jóságáért felelősséget vállalók. Zománcedények, bútorveretek, fűrészek, reszelők, lakodalmi ajándékok, stb., stb. nagy választékban VASS István vas- és fűszerüzletében. Petőfi-ut.(Takarékpalota) C. Duisberg, Budapest, IV. Kossuth L. ucca 13. Tz .-1H. * . ... azon volt vevőimet, remi vem aidk tőlem petroleumot, benzint, gázolajat Vásárollak, a Magyar Belga Ásványolaj R. T.-vel szemben érdekeik megóvása végett hordótartozásaik tényleges kimutatása céljából keressenek fel. Felvilágosítással szolgálok minden délelőtt 10—13 óráig. GROSSMANN Béla Ásványolaj R.-T. volt bizományosa. Bálint u. 20. — Telefon: 190. — HIRDESSEN LAPUNKBAN ! *_