Szentesi Napló, 1940. március (22. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

SZEGED XXII. ÉVFOLYAM, 49 SZÁM. SZE­NTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP iMM»»»raw.^k»»agr­­.­.ura­. SZENTES, 1940. PÉNTEK, MÁRCIUS 1 A&A 6 FILLÉR Húsz esztendő Ma minden magyar zászló meghajol az államférfim nagyság, bölcseség és a talpig em­beri, önzetlen jellem előtt: ma minden ma­gyar szív imádságra dobban azért a nemes életért, mely érte ég a munka és a küzdelmek tüzében: ma minden reménykedő vágy, sóhaj­tás szárnyakat kap e hon határain belül és túl, és a nagyvilágban szétszórt, hontalan magya­rok­ szívében, hogy elszól­j­on s megálljon a bu­dai vár tornyos palotája felett. Ma egy nemzet üli boldog ünnepét, ma egy nemzet mond forró imádságot; az állam törvényhozása pedig letörülhetetlen szavakkal írja fel törvénykönyvének lapjaira nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormány­zója dicsőséges országosának húszéves emlé­kezetét. A hódolat, mely e napon kifejezésre jut, nem lehet elég mély; a tiszteletadás, mely e napot koszorús keretbe foglalja, nem lehet eléggé forró, amikor e gránitoszlop előtt érzé­seket akarna tolmácsolni. A Sors kifürkészhetetlen fordulata talán, avagy a Teremtő áldó gondoskodása az, hogy amikor a sülyedés legmélyebb pontján vergő­dött a szárnyaitól megfosztott s tátongó örvé­nyek szélén, csak a távoli jövő halvány remé­nyei felé tekintő Turul, — ő jött elénk, hogy az ezer tövissel rakott ösvényen kezünket meg­fogva vezessen előre s egyengesse ingadozó lé­péseinket. Ha visszanézünk az elmúlt húsz esztendő határán e nehéz útvonalra, melyen olyan sok­szor kellett előre segíteni a roskadozni gyen­gülő lábakat, csak­ annál jobban csodáljuk a hi­tet, mely szívét dobogtatta; az erőt, mely kar­jaiban feszült; a lángot, mely szeméből sugár­zott; a bölcseséget, mely rendet és irányt sza­bott nekünk, a vezetetteknek. Ha visszanézünk elesettségünkre, a rom­halmazra, mely­­haza volt bár, de alig állam; ha látjuk azt a nagy temetőt, amelyben alig volt olyan, kinek siratnivalója ne lett volna; ha fülünkbe csendül az idegen megszállók lova lábainak rémes dobogása, a kihűlt gyárak, az összedőlt hidak, a hazátlanul menekültek sá­padt arcának pokolbeli látványa,­­ csak ezer­szeresen nő bennünk a hála, melyet e mindent összefogó vasakarattal szemben érzünk. Két évtizeddel ezelőtt gúnykacajjal emlí­tette nevünk a v­ilág s romlásunk közepette alig volt, ki a részvét meleg szavával törölt volna le csak egyetlen cseppet is könnyeink óceánjából; s alig volt olyan is, ki gyámolítás­­ra nyújtotta volna felénk segítő kezét; felénk, kik ezer esztendő letűnt századaiban oly sok­szor húztuk ki lovagi kardunkat e kárörvendő szomszédok védelmeiben. De Isten nem ítélt, nem kárhoztatott el a végpusztulásra; a nemzetek sorsának könyvé­ben nem az elmúlás, de a jövendő élet lapjára írta fel nevünket s kiszabott hivatásunk telje­sítésére őt adta nekünk, f­elénk vezérül, mel­lénk védelmezőül. S ma újra tisztelt a magyar név, mert ró­náink az­ áldott, békés­ munka nyomán újra virágzanak, a romok felett új élet fakadt; a ki­hullott kardot ismét tettrekész férfikar­ok tart­ják. Szent István államalkotó bölcsessége, IV. Béla honépítő, dacos akarata, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás hadvezéri nagysága összpon­tosult fenkölt személyében, miint ahogyan az­ elmúlt korszakok minden nyomorúsága talál­kozott ez egyetlen száiban: Trianon. Érezzük, hogy vezérlő munkájának még nincsen vége; tudjuk, hogy küldetése még további küzdelmeket ír elő számára s nagy lesz még terhe, mely az eljövendő időkben vadaira fog nehezedni. De alakja számunkra egy biztató remény­ség, hogy nem tévedünk ingoványok hínárok útvesztőjébe, míg e­ jár előttünk példaként a honfiúi erények, a jog, törvény és az igazság tiszteletének nehéz, de biztos ösvényein. Most, amikor összedobban szívünk az érette szárnyaló imádságban, amikor hálával tekintünk fenkölt személyére, egyetlen óhaj­tásunk, mely a Magyarok Istene trónja elé szárnyal, hogy legyen Kormányzó Urunk to­vábbra is áldás számunkra: övezze nevét to­vábbra is fény és ihlesse nagyságát tisztesség és hódolat! A miniszterelnök —. A célt, amit Kormányzónk kitűzött, elérte — mondotta egyebek közt a miniszter­­elnök és a nemzet minden fia nevében kijelen­tette, hogy készséggel, sírjeretettel, ragaszko­­dáss­al követjük őt tovább azon az úton, ame­lyen bennünket vezet. — Úgy kül-, mint bel­politikai viszonylatban kormányzónkat a ki­engesztelés szelleme vezette. A külföld meg­becsülését váltotta ez ki. " — Aki csak azt tudja — mondotta befe­jezésül a miniszterelnök —, hogy mit akar csinálni, az még nem tudja hogyan. De, a­ki tudja hogyan, az tudja, mit. így van ez az ünnepi beszéde országkormányzással is. — Azok válnak nagg­­gyá a nemzet és a világ szemében, akik saját magukban nemzetük életformáját élik. Az ilyenek szereznek­­becsületet nemzetüknek. — Mi magyarok nyíltak, őszinték, becsületesek, gyakran nagyon is szókimondók vagyunk. Be­csületünknek, nemzeti becsületünknek őrzője a kormányzó. Ma este minden magyar ember azzal a tudattal hajtja fejét a párnára, hogy Horthy Miklós gondviselő keze őrködik fölötte. Az ünnepséget a gimnázium által előadott és a közönség által is énekelt Himnusz hang­jai zárták be. ------□□-----­ Szentes népe hódolattal ünnepelte meg a­z Ír Kormányzó Ur Őfőméltósága országlásának 20 éves évfordulóját Bensőséges ünnepséget ült tegnap délután Szentes város közönsége a­ Kormányzó Ur or­száglásának húszéves évfordulóján. A város­háza közgyűlési terme feldíszítve várta a vá­ros ünneplő közönségét, amely sűrű sorokban töltötte meg a termet. Az ünnepséget a Horváth Mihály gimná­zium énekkara által előadott Hiszekegy nyi­totta meg, majd pedig dr Lakos István polgár­mesterhelyettes tartotta meg nagyhatású megnyitó beszédét. Amint a polgármesterhelyettes beszéde véget ért, felhangzott a rádió hívó­jele, amely jelezte a kormányelnök üdvözletének,közlését. A megjelent üneplő közönség nagy figye­lemmel hallgatta végig gróf Teleki Pál minisz­terelnök beszédét. ­ Az Államfőt tegnap a Felsőház ünnepelte A Kormányzó húszéves országlásának tör­vényben való megörökítéséről szóló törvény­­javaslat tegnap, csütörtökön a Felsőház elé­­­került. Az ülés ünnepélyes keretek közt ment végbe , a Fel­sőház is egyhangúlag fogadta el a törvényjavaslatot. A Kormányzó Úr Őfőméltósága húszéves országlásának érdemeit Széchenyi Bertalan

Next