Szentesi Napló, 1940. március (22. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-01 / 49. szám
SZEGED XXII. ÉVFOLYAM, 49 SZÁM. SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP iMM»»»raw.^k»»agr..ura. SZENTES, 1940. PÉNTEK, MÁRCIUS 1 A&A 6 FILLÉR Húsz esztendő Ma minden magyar zászló meghajol az államférfim nagyság, bölcseség és a talpig emberi, önzetlen jellem előtt: ma minden magyar szív imádságra dobban azért a nemes életért, mely érte ég a munka és a küzdelmek tüzében: ma minden reménykedő vágy, sóhajtás szárnyakat kap e hon határain belül és túl, és a nagyvilágban szétszórt, hontalan magyarok szívében, hogy elszóljon s megálljon a budai vár tornyos palotája felett. Ma egy nemzet üli boldog ünnepét, ma egy nemzet mond forró imádságot; az állam törvényhozása pedig letörülhetetlen szavakkal írja fel törvénykönyvének lapjaira nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója dicsőséges országosának húszéves emlékezetét. A hódolat, mely e napon kifejezésre jut, nem lehet elég mély; a tiszteletadás, mely e napot koszorús keretbe foglalja, nem lehet eléggé forró, amikor e gránitoszlop előtt érzéseket akarna tolmácsolni. A Sors kifürkészhetetlen fordulata talán, avagy a Teremtő áldó gondoskodása az, hogy amikor a sülyedés legmélyebb pontján vergődött a szárnyaitól megfosztott s tátongó örvények szélén, csak a távoli jövő halvány reményei felé tekintő Turul, — ő jött elénk, hogy az ezer tövissel rakott ösvényen kezünket megfogva vezessen előre s egyengesse ingadozó lépéseinket. Ha visszanézünk az elmúlt húsz esztendő határán e nehéz útvonalra, melyen olyan sokszor kellett előre segíteni a roskadozni gyengülő lábakat, csak annál jobban csodáljuk a hitet, mely szívét dobogtatta; az erőt, mely karjaiban feszült; a lángot, mely szeméből sugárzott; a bölcseséget, mely rendet és irányt szabott nekünk, a vezetetteknek. Ha visszanézünk elesettségünkre, a romhalmazra, melyhaza volt bár, de alig állam; ha látjuk azt a nagy temetőt, amelyben alig volt olyan, kinek siratnivalója ne lett volna; ha fülünkbe csendül az idegen megszállók lova lábainak rémes dobogása, a kihűlt gyárak, az összedőlt hidak, a hazátlanul menekültek sápadt arcának pokolbeli látványa, csak ezerszeresen nő bennünk a hála, melyet e mindent összefogó vasakarattal szemben érzünk. Két évtizeddel ezelőtt gúnykacajjal említette nevünk a világ s romlásunk közepette alig volt, ki a részvét meleg szavával törölt volna le csak egyetlen cseppet is könnyeink óceánjából; s alig volt olyan is, ki gyámolításra nyújtotta volna felénk segítő kezét; felénk, kik ezer esztendő letűnt századaiban oly sokszor húztuk ki lovagi kardunkat e kárörvendő szomszédok védelmeiben. De Isten nem ítélt, nem kárhoztatott el a végpusztulásra; a nemzetek sorsának könyvében nem az elmúlás, de a jövendő élet lapjára írta fel nevünket s kiszabott hivatásunk teljesítésére őt adta nekünk, felénk vezérül, mellénk védelmezőül. S ma újra tisztelt a magyar név, mert rónáink az áldott, békés munka nyomán újra virágzanak, a romok felett új élet fakadt; a kihullott kardot ismét tettrekész férfikarok tartják. Szent István államalkotó bölcsessége, IV. Béla honépítő, dacos akarata, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás hadvezéri nagysága összpontosult fenkölt személyében, miint ahogyan az elmúlt korszakok minden nyomorúsága találkozott ez egyetlen száiban: Trianon. Érezzük, hogy vezérlő munkájának még nincsen vége; tudjuk, hogy küldetése még további küzdelmeket ír elő számára s nagy lesz még terhe, mely az eljövendő időkben vadaira fog nehezedni. De alakja számunkra egy biztató reménység, hogy nem tévedünk ingoványok hínárok útvesztőjébe, míg e jár előttünk példaként a honfiúi erények, a jog, törvény és az igazság tiszteletének nehéz, de biztos ösvényein. Most, amikor összedobban szívünk az érette szárnyaló imádságban, amikor hálával tekintünk fenkölt személyére, egyetlen óhajtásunk, mely a Magyarok Istene trónja elé szárnyal, hogy legyen Kormányzó Urunk továbbra is áldás számunkra: övezze nevét továbbra is fény és ihlesse nagyságát tisztesség és hódolat! A miniszterelnök —. A célt, amit Kormányzónk kitűzött, elérte — mondotta egyebek közt a miniszterelnök és a nemzet minden fia nevében kijelentette, hogy készséggel, sírjeretettel, ragaszkodással követjük őt tovább azon az úton, amelyen bennünket vezet. — Úgy kül-, mint belpolitikai viszonylatban kormányzónkat a kiengesztelés szelleme vezette. A külföld megbecsülését váltotta ez ki. " — Aki csak azt tudja — mondotta befejezésül a miniszterelnök —, hogy mit akar csinálni, az még nem tudja hogyan. De, aki tudja hogyan, az tudja, mit. így van ez az ünnepi beszéde országkormányzással is. — Azok válnak nagggyá a nemzet és a világ szemében, akik saját magukban nemzetük életformáját élik. Az ilyenek szereznekbecsületet nemzetüknek. — Mi magyarok nyíltak, őszinték, becsületesek, gyakran nagyon is szókimondók vagyunk. Becsületünknek, nemzeti becsületünknek őrzője a kormányzó. Ma este minden magyar ember azzal a tudattal hajtja fejét a párnára, hogy Horthy Miklós gondviselő keze őrködik fölötte. Az ünnepséget a gimnázium által előadott és a közönség által is énekelt Himnusz hangjai zárták be. ------□□----- Szentes népe hódolattal ünnepelte meg az Ír Kormányzó Ur Őfőméltósága országlásának 20 éves évfordulóját Bensőséges ünnepséget ült tegnap délután Szentes város közönsége a Kormányzó Ur országlásának húszéves évfordulóján. A városháza közgyűlési terme feldíszítve várta a város ünneplő közönségét, amely sűrű sorokban töltötte meg a termet. Az ünnepséget a Horváth Mihály gimnázium énekkara által előadott Hiszekegy nyitotta meg, majd pedig dr Lakos István polgármesterhelyettes tartotta meg nagyhatású megnyitó beszédét. Amint a polgármesterhelyettes beszéde véget ért, felhangzott a rádió hívójele, amely jelezte a kormányelnök üdvözletének,közlését. A megjelent üneplő közönség nagy figyelemmel hallgatta végig gróf Teleki Pál miniszterelnök beszédét. Az Államfőt tegnap a Felsőház ünnepelte A Kormányzó húszéves országlásának törvényben való megörökítéséről szóló törvényjavaslat tegnap, csütörtökön a Felsőház elékerült. Az ülés ünnepélyes keretek közt ment végbe , a Felsőház is egyhangúlag fogadta el a törvényjavaslatot. A Kormányzó Úr Őfőméltósága húszéves országlásának érdemeit Széchenyi Bertalan