Szentesi Napló, 1940. március (22. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

4. oldal Az udinei kastély REGÉNY IRTA: T. Thury Zoltán 18. A hadnagy lehajolt hozzá: — Mia cara... mia bella... — Édesem, szé­pem — suttogta kábultam A szőke haját csó­kolgatta, a kezét simogatta. Boldog volt. Nem félt a gróftól. Ha férfi, vagy meg­érti és belenyugszik, vagy harcol. Küzd az asszonyért. Szenthegyi erre is el volt készülve. A sír széléről alig tért vissza, de erősnek, legyőzhe­­tetlennek érezte magát. Húszéves volt,és sze­relmes... nagyon szerelmes! Mit jelent ilyen­kor négy alig behegyedt lyuk a tüdőben. ... De Carlo gróf nem harcolt a feleségé­ért . . . Carlo gróf futott. Csak a Piave nyu­gati oldalán állította meg az autóját. 6. Megérkeztek az osztrák-magyar csapatok előőrsei. Ella contessisa remegve várta az ellenséget. Szenthelgyi hiába magyarázta, nem akarta el­hinni, hogy az előnyomuló csapatok nem gyil­kolnak, nem kegyetlenkednek, nem fosztogat­nak és a polgári lakosságnak hajaszála se gör­bül. Az antant sajtója borzalmas színekkel ecsetelte az ellenség kegyetlenkedéseit. Ella grófné naponta olvasta a szörnyűségeket, túl­ságosan a befolyásuk alatt állt. Nem tudott hinn­i­ Szenthegyinek, bármennyire szeretett volna. Nagyon csodálkozott, amikor a csapatok zöme megérkezett és egy ezred letáborozott a kastély közelében (az elővéd tovább vonult pi­henő nélkül). A tisztikar egy része felment a kastélyba; a segédtiszt engedélyt kért a gróf­­nétól, hogy a kastély néhány szobáját igénybe vegyék és egyben bejelentette, hogy az ezre­des úr tiszteletét óhajtja tenni. A grófné a szalonban fogadta az ezredest. Jó negyvenes, napbarnított arcú, karcsú férfi volt, tökéletesen beszélt olaszul. Biztosította a grófnét, hogy huszárjai (gyalogosított hu­szárok volta­k) és tisztjei élnek a vendégszere­tetével, de nem élnek vele vissza. Azt azon­ban ne vegye nagyon tragikusan, ha a huszá­­­rok, ha netalán egy kis zabot találnak, vagy szénát, nem tudnak ellentállni a kísértésnek és azt... hm... magukhoz veszik. A lovak miatt. Egynéhány ló ugyanis még van az ezrednél. De ez a kis baj odahaza is megtörténik,­­nagy­­gyakorlatkor . . . A grófné, aki sokkal rossza­bbtól tartott, felszabadultan mosolygott és biztosította elné­zéséről. — Az ezred egyelőre tartalékban marad — jelentette ki az ezredes. — Háború van (sajnos), tisztelem érzelmeit, grófné. Tudom, hogy bizonyára lelkes honleány és bennünk csak az ellenséget látja, azt is kellemetlenül érinti, hogy idegen haderő áll hazája földijén, mégis megkérem, hogy minket tekintsen ven­dégeinek, mi magyarok nem harcolunk civilek ellen. — Maguk magyarok? — kiáltott fel őszinte örömmel Ella grófné. — Nekem is van egy magyarom! Ez egy kicsit komikusan hangzott, de szent igaza volt. Az ezredesnek ideje sem volt elgondolkozni a szavak értelmén, már kopog­tattak is az ajtón és egy nagyon sovány, na­gyon sápadt tüzérhadnagy lépett be rajta. — Ezredes úrnak Szenthegyi Lajos tüzér­­hadnagy alázatosan bemutatkozom. — Jelent­kezett németül, katonásan, feszes, állásban. — Balás — nyújtotta kezét az ezredes. — Hát te hogy kerülsz, ide? Szenthegyi néhány rövid mondattal el­mondta sebesülése, fogságba esése és kalandos menekülése történetét. — Csak beszélj magyarul. Betyáron hang­súlyozod a­ német szavakat. Szenthegyi elmosolyodott és magyarul fe­jezte be elbeszélését. Az ezredes a grófnéhoz fordult: — Köszönöm önnek, asszonyom. Nemes, cselekedet volt — és megcsókolta a piruló con­­tessa kezét. — Na, ülj le — fordult Szenthegyihez ma­gyarul. — Ez az asszony egy angyal. Látom, még silány bőrben vagy. Egyelőre itt maradsz a felelősségemre. Azt hiszem a Piavéig nem állnak meg az olaszok. Mi kétheti pihenőt kap­tunk. Utánunk biztosan valami magasabb pa­rancsnokság fészkeli magát ebbe a gyönyörű kastélyba, az majd gondoskodik a sorsodról, addig érezd jól magad. Hogy ,beszélsz a gróf­­néval? — Franciául — mondta Szenthegyi és enyhén elpirult. Az ezredes sasszemét nem kerülte el ez a piross­ág. — Ejha! Hát ennyire vagytok.! — Most a legtökéletesebb francia kiejtéssel fordult a grófnéhoz. — Madame, ön úgy látszik nem csak az életét mentettel meg ennek a gyerek­nek — szólt és huncutul kacsintott egyet. Még sokáig beszélgettek hármasban. Ami­kor elmentek és a grófné egyedül maradt, megállapította magában, hogy a magyarok kedves emberek és az antant-lapok túloztak. (Folyt. köv.) SZENTESI NAPLÓ Péntek, 1940 március 1. Gyógyüdültetési­ akció a szentesi iparosok részére Az IPOK minden esztendőben kedvezmé­nyes árú gyógyüdülési akciót rendez az arra rászoruló iparosok­ részére. Az­ akció tavaly szép eredménnyel zárult, mert a hajdúszoboszl­­ói és balatonfüredi IPOK nyaralóiban igen sok szentesi iparos töltött kellemes napokat. Az IPOK most újból leiratot intézett eb­ben az ügyben a szentesi ipartestülethez. Már­tius 1-től 15-ig bezárólag a balatonszentandrá­­si üdülőtelepen rendez gyógyüd­ültetési akciót, melyre felhívja a s­zentesi iparosság figyelmét. A napi penzió ára hat pengő lenne, ebből azon­ban az IPOR a szegénysorsú iparosoknak há­rom pengő 50 fillér visszatérítést ad, tehát az, egynapi ellátás mindössze 2 pengő 50 fillérbe­ kerül. A homokbánya sérültje túl van az életveszélyen Beszámoltunk arról a súlyos szerencsét­lenségről, mely Mindszenten történt az elmúlt hét szombatján a község közelében fekvő ho­mokbányában. Farkas József 32 esztendős mindszenti napszámos a fagyott homo­kréteg alá ásott néhány társával együtt. Már jó mé­lyen aláástak a homokrétegnek, amikor az megmozdult és egész súlyával Farkasra zu­hant, akit nyomban el is temetett. Társai csak nagy nehezen tudták kiásni a homok alól. Nyak­­csigolyatöréssel szállították be a vármegyei közkórházba. Állapota életveszélyes volt. A vizsgálat nyombat a szerencsétlenség után megindult és megállapították, hogy azért senkiit felelősség nem terhel. Farkas József állapota egyébként jobbra fordult és túl van az életveszélyen. Hatósági munkaközvetítőt kérnek a gazdák Különböző gazdaérdekeltségek értekezlet­­ein már többször szóba, kerültek a mezőgaz­dasági munkások­ megfogadása körüli állapotok visszásságai. Ma ugyanis a helyzet az, hogy a gazdaságii cselédfogadás a Kossuth téri piac­téren történik.­­ A legnagyobb nehézségek árán lehet csak ott gazdasági cselédet megfogadni — mondják a gazdák —, mert a gazdasági cseléd­piacon egy-két lazító majd minden esetben megakadályozza a gazda és cseléd közti meg­állapodás létrejöttét. A gazda sokszor itt gú­nyolódásoknak is ki van téve. A megfogadott gazdasági cselédek közül különben is csak ta­lán minden tized­ik áll munkahelyein. A gazdák már többíz­ben kifejezték óhaju­kat, hogy hatósági beavatkozás változtasson e visszás állapotokon. Egyik minapi gazdaérte­kezleten, a gyűlés egyik felszólalója a legilleté­kesebb fórum képviselője előtt tolmácsolta e kérdés kapcsán a gazdapanaszokat s kérte, hogy az anomáliák megszüntetésére állítsanak fel hatósági munkaközvetítőt, miként az meg­történt más városokban. Értesülésünk szerint a munkaközvetítő felállítása meg fog történni. PUHAFA T­ŰZIFA kötegelt puhafa-szerezés minden mennyiségben _________________________kapható 100 kg.-ként 3 P 60 f -ért. T a ZSOLDOS Gőzmalom, Ipartelep és Kereskedelmi Részéptt­rsastó fűrésztelepén. Engedélyezett ménemmel a fedeztetést megkezdtem. Oroszi István, Lapistó 41 szám (Fekete Márton-féle tanya).

Next