Szentesi Napló, 1940. május (22. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-01 / 98. szám

2. oldal integetett a kiáltozó bizottsági tagoknak, majd felugrott helyéről és halálsápadtan sietve kiment a teremből. Az izgalom csillapodtával általános figye­­ lem közben Sebestyén Béla református lelkész állott fel­szólásra, aki a következő beszédet mondta: SZENTESI NAPLÓ Szerda, 1940 május 1. Sebestyén Béla leleplezése a konkolyhintőkről és a suttogó propagandáról . A legnagyobb felháborodással és meg­döbbenéssel hallgattam végig azokat a váda­kat, amelyekkel Csongrád vármegye főispánját merészelte valaki Csongrád vármegye törvény­­hatósági bizottsága előtt megvádolni. Ha csak személyről lenne szó, akkor röviden azt mon­danám, hogy személyes ügyek ezek között a komoly falak között soha nem tárgyaltattak,, térjen napirendre fölötte a törvényhatósági­­bizottság. Miután azonban nem személyes ügy és nem is szabad nekünk egy pillanatig sem személyes ügynek tekinteni, méltóztassanak megengedni, hogy röviden felszólaljak. — Én azt hiszem, az egész törvényható­sági bizottság nevében fogok most beszélni. )(Ügy van! Éljenzés és taps.) — Aki hírlapokat olvas és közéletünket nézi, társadalmi helyzetünket komolyan vizs­gálja, napról napra tapasztalhatja azt, hogy őszinte átkos divattá kezd lenni ezen a megvert magyar földön, hogy közéleti emberek becsü­letébe gázolnak, le akarják őket arról a pie­­desztálról rántani, amelyre a köztisztelet emelte. Nem személyes okok vezetik ezeket az lurákat, hanem valami rettenetes és titkos cél, egy szomorú aknamunka szolgálatába állít­tatva. Az a céljuk, hogy bizalmatlanságot kelt­senek a lelkekben, azt a nemzeti egységet, azt az összetartást, amire a szerfelett ko­moly időkben oly égetően szükségünk van, megbontsák minden eszközzel. Az a céljuk ezeknek az aknamunkát végzőknek, hogy a magyar közélet teréről eltávolítsanak mindenki­t, akinek magyar szíve-lelke, tisztessége és becsülete van. Csak nemrégen voltunk megdöbbent tanúi an­nak, hogy mit akartak csinálni Magyarország volt­­ miniszterelnökével, Imrédy Bélával is. Azt hiszem, helyes nyomon indulok el, meg­állapítom, egy közösséget­­kezdeni, halálig sebezni akaró titkos társaság munkájáról van szó. — Hogy mnyen roppant veszedelmet rejt az ilyen kísérletezés magában, azt nem is kell különösen tárgyalnunk. Elég rámutatnom ar­ra, hogy akik átéltük a rettenetes forradalmakat, mi tudjuk, hogy azok az idők is így kez­dődtek. E súgás-búgás, felelőtlen rágalmazás, az em­bereknek sárral való bekenése, a köztisztes­­ségnek kétségbe vonása, titokban és nyilváno­san meggyanúsítása a közéleti funkcionáriu­soknak, vitték oda ezt a szegény, szerencsét­len országot, hogy a trianoni kereszt még most is nyomja a vállunkat. Csongrád, ame­lyet 30 év óta ismerek, egy olyan derék város, amely jobb sorsra érdemes, olyan fajtiszta,­iváló nép lakja, amelynek példaképpen kellene Meg kell keresni a módját annak, hogy olyan keservesen üssünk a körmére az ilyen kísérletezőknek, hogy egyszer s min­denkorra elmenjen az ilyentől a kedvük. Én azt az urat, aki megpróbálta a méregke­verést, nem ismerem, nem láttam soha, egyet azonban hozzáteszek, nem tudom el­képzelni azt, hogy ha valaki ezekben a na­gyon súlyos nehéz, komoly időkben, ami­kor minden tekintetnek az ország érdekei­re kellene irányulnia, minden szívnek egy közös cél érdekében kellene összedobban­nia, minden kéznek testvéri szeretettel kellene összefogni, hogy akkor, amikor — Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy ő méltóságát ebbe a pozícióba, amely­be a Főméltóságú Úr helyezte s a belügy­miniszter úr bizalma megtartotta, ilyen támadások érték és ezek mellett a táma­dások mellett szó nélkül menjünk el. Nem ma tűnt fel Szendrey László főispán úr Csongrád megyében (nagy taps), az ő közéleti szereplését ismerik különösen azok a szegény vitézek, rokkantak,­­akiknek az ügyét szívén viselte hosszú időkön keresztül. Ha egyebet nem mondanánk rá, elég volt meghallgatni az ügyészségi határozatnak végső mondatait, amelyből kitűnik, hogy ő 2000 pengőt adott a magáéból a vármegyei vitézi székház felépíté­sére, még amit a szeretet adott neki, azt is megváltotta egy szegény özvegynek megsegí­tésére adott összeggel. Tudomásom szerint 35.000 pengő váltóval jótállt azokért a kis­emberekért, akik anélkül a boldogulásuk­hoz vezető első lépéseket sem tehették volna meg. Ez elég világot vet egy ember lelkére. De mióta közöttünk van, meggyőződtünk arról, hogy komoly magyar érzéssel, lelkiismeretes­ KISBIRTOKOSOK­séggel, becsületességgel, egyenes férfiasság­gal, őszinteséggel, tiszta magyar szeretettel munkálkodik közöttünk.­­ Kérem a törvényhatósági bizottságot, fejezzük ki Öméltóságával szemben a mi válto­zatlanul meglevő bizalmunkat, tiszteletünket és szeretetünket és erről a határozatunkról Öméltóságát és belügyminiszter urat a gyűlés­ből kifolyólag teljes szövegével értesítsük­. A főispán ünneplése Sebestyén Béla általános helyesléssel od­áért szavai után olyan esemény történt, ami­lyenre még nem volt példa a vármegye életé­ben. A megyebizottsági tagok sorából mintegy ötvenen leírhatatlan lelkesedéssel, a főis­pánt éltetve az elnöki emelvényhez tódul­tak. Pillanatok alatt székével együtt ma­gasba emelték és úgy ünnepelték. A főispánnak láthatólag jól esett a szeretetnek és a ragaszkodásak ez a spontán megnyilatko­zása és mosolyogva köszönte meg a törvény­­hatóság egyhangú bizalmát. „Mi csongrádiak szégyeljük magunkat!“ A következő pillanatban már szólásra je­lentkezett Szedlacsek István csongrádi apát­­plébános, hogy kifejezést adjon a csongrádi nép bizalmának: — Mi csongrádiak — mondotta — nagy köszönettel fogadjuk ezt az izzó magyar be­szédet, amit a nagytiszteletű úr mondott. Ezt a felszólalást én a csongrádiak nevében maga­mévá teszem és Csongrád egész közönségének bizalmáról biztosítom a főispánt. Megjegyezni kívánom, hogy az az úr, aki ezt a feljelentést tette, nem csongrádi, még nem is Csongrád megyei. G(z burgonyát míg a készlet tart, csak fo­gyasztónak métermázsánként 12­50 - ért árusit a .Tömörkényi PÉTERI Bérgazdaág a Károlyi magtárban «■ Önzetlenségi és áldozatkészség majd a megváltást hirdető harangszó meg­csendül, egy akarattal, színes­ lélekkel ott lehessünk a gáton, — nem tudom elkép­zelni, hogy lelkiismeretes magyar ember cselekedjen ilyet felelősség nélkül. Ha pe­dig cselekszik, akkor valakinek a bíztatá­sára magát önző érdekből aljas eszközül odaadva meri ezt megcselekedni. — Az ilyen emberre a magyar közéletnek nem volt szüksége soha, de még kevésbé van szüksége ma. Az ilyen embert a közundornak, a köz­megvetésnek el kell a közélet teréről tá­volítani. „A körmére kell ülni a méreg­keverőknek” színmagyar és keresztény biztosító intézete legelőnyösebben eszközöl minden ágazatbeli biztosításokat. Forduljon bizalommal irodánkhoz. Klauzál-utca. Sólyom, tündökölnie az egész ország előtt. Ennek a be­csületét, tisztességét botránykrónikákba akar­ják belehurcolni. Azt hiszem, hogy az ilyen kí­sérletezés ellen, amint megindul, abban a pilla­natban tiltakozni kell, vissza kell utasítani. Élővirágból KOSZORÚK, a P.­101. szt. Pásztorné virágüzletében Nagy Ferenc u. 1. Tudományos Filmszínház műsora Májusban öt legnagyobb műsorunkat hozzuk! Május 1­3-án: szerdán 6 és fél 9-kor, Áldozócsütörtökön 2, 4, negyed 7 és fél 9, pénteken 6 és fél 9 órakor. Első előadások zónahelyár. A „Halálos tavasz" lelkeket megrendítő, álomnál is szebb szerelmi története: JUDITH (Áldozatos szerelem) Bette Davis felejthetetlen­­művészete. Mint hegyóriás a völgyek fölött, úgy emel­kedik ki ez a film remek még a nagy slágerek közül is. „JUDITH* az a film, amiről nyugodtan mondhatjuk : meg kell nézni ! Szerdán és csütörtökön minden előadáson fellép a szentesi csodagyermek. A 14 éves Lipk­orf Jolánka magyar nótákat zongorázik.

Next