Szentesi Napló, 1940. július (22. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-02 / 147. szám

rv Ügyészség , XXII. ÉVFOLYAM, 147 SZÁM. ARA 10 FILLÉR SZENTESI NAPIÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP KEDD, JULIUS 2 SZENTES, 1940. Románia összeomlásával eltűnik Anglia utolsó diplomáciai bázisa Nagy tüntetések vannak Romániában • Hétfőn éjjel befejeződött Besszarábia megszállása A Románia körüli események Európa új­jáalakulásával kapcsolatos minden más hírt háttérbe szorítanak. Ismételten megállapít­hatjuk, hogy nemcsak a közvetlenül szomszé­dos és elsősorban érdekelt Magyarországom és Bulgáriában van ez így, de más semleges álla­mokban, sőt a hadviselő államokban is. Még az angol eseményeket, a lapok első oldalaikon közlik a román lapok is, az érdeklődés pergő­tüzében tartják a román kérdést s noha Ro­mánia összeomlása súlyos csapás az angol vi­­láguralmi politikára, az angol újságok nem vitatják a Románia elleni akció jogos­ voltát. Talán ez a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy Anglia is belátta már annak a nagy igaz­ságtalanságnak tarthatatlanságát, amellyel kezében tartotta a világ és elsősorban Közép- és Délkelet-Európa sorsát. Az angol közvéle­mény már eljutott idáig, mindössze m­á­r csak a hivatalos angol politika áll ellen, amely a há­ború tovább folytatásával még­ mindig nem akar tudomást szerezni világuralmi pozíciójá­nak összeomlásáról, melynek utolsó európai pillére, Románia most roskadozik. Tény ugyan­is az, hogy Románia most folyamatban levő­ összeomlásával Anglia utolsó európai diplomá­ciai bázisa tűnik el. A szomba­ton reggel megjelent legutolsó számunk ó­ta bekövetkezett eseményekről alábbi híreik számolnak be: Befejezéshez közeledik Besszarábia megszállása Észak-Bukovina megszállása még szombaton este befejeződött. Besszarábia meg­szállása tervszerűen folyik. Hétfőn az orosz csapatok már mindenütt közel álltak a Pruth folyóhoz, amely Románia és Oroszország között az új határ lesz. Cáfolják azokat a híreket, hogy Oroszország a Pruth folyón is át akar lépni ROMÁNIÁBAN TÜNTETNEK A KOMMUNISTA ELEMEK A román csapatok általában harc nélkül adták fel a Pruth és Dnyeszter folyók közt el­terülő besszarábiai területeket, melyekről a bulgár lapok azt írják, hogy azok orosz jelle­géhez semmi kétség nem fér. Románia maga­ is elismerte ezt, hisz' a megszállás ellen még csak tiltakozni sem mert. — Románia „enge­dékenységéből" hasznot is akart húzni — je­lentette Moszkva vasárnap. — Románia tár­gyalásokat ak­art Oroszországgal, hogy az­ el­lenállás nélkül átengedett területek fejében a Szovjet garantálja a román határokat. — Míg Romániával szemben más államoknak is van­nak területi igényei, Moszkva ilyesmire nem vállalkozhatik — közölte Moszkva. Román és orosz csapatok közt csak a Pruth folyó legdé­libb szakaszán került összetűzésre sor. Azok a román cápatok vették fel a harcot az oroszok­kal, amelyek az ó-romániai Galatzban tüntető kommunistákat szorították át besszarábiai te­rületekre. Egyébként Ó-Románia mási terüle­tein is kommunista tüntetések voltak. Románia egész, területén zavargások vannak készülőben. A román rendőrségek a legszigorúbb óvintéz­kedéseket léptették életbe. Haditörvényszék elé állítják azokat, akik idegeneket befogad­nak, vagy rejtegetnek. A csoportosulások, ösz­­szejövetelek tilosak. Magyarország nem akar ellenségeskedéseket provokálni Az olasz újságok közlik, hogy Magyarország hűen eddigi magatartásához, a jelen­legi viszonyok közt se akar ellenségeskedéseket provokálni.­­ A magyar nép nyugodt, Ma­gyarország hadserege fegyelmezett s így a tengelyhatalmak számíthatnak Magyarországra, hogy továbbra is követni fogja a tengelyhatalmak tanácsait — írják az olasz lapok és hoz­záfűzik, hogy Magyarország ezeket meg is fogadja, mert nemcsak a magyar kormány, de a magyar nép is bízik Mussoliniben és Hitlerben, akik Magyarországgal és Bulgáriával együtt békés úton akarják megoldani a Romániával szembeni területi igények ügyét. Egymás ellen küzdenek Szíriában az angolok és franciák Weygand tábornok, a francia hadseregek főparancsnoka a Törökország alatt fekvő Szíriába utazott, hogy végrehajtsa a közelkeleti francia hadsereg leszerelését. Az történt ugyanis, hogy az ottani hadseregben szolgáló angol alakulatok lázadásra ösztökélték a fran­cia egységeket, hogy a háború továbbfolytatása érdekében álljanak ellen a leszerelési pa­rancsnak. Angol és francia csapatok között összetűzésre is került sor. Egyes hírek azt mondják, hogy Szíria forrongások előtt áll és számítani lehet arra, hogy Anglia itt zavaro­kat igyekszik kelteni. KINEVEZTÉK A LÍBIAI HADERŐK ÚJ PARANCSNOKÁT A tegnapi olasz jelentések szerint a Föld­közi tengeren több kisebb-nagyobb tengeri üt­közet­ volt. Észak-Afrikában az olaszok több sikeres hadműveleteket hajtottak végre. Kö­zép-Afrikában az olaszok légitámadásaik sú­lyos veszteségeket okoztak az angoloknak. Vöröskereszt Több mint félszáz esztendeje annak, hogy, egy melegszívű úrinő, Lutter Berta bárónő megindította a Vöröskereszt mozgalmat s nem frázis, hogy az első pillanatban gyenge mozga­lomban azóta terebélyes fává növekedett s a lelkes kezdeményező pedig, aki nevét beírta a nemzetek, a gyászoló édesanyák szívébe, ered­ményes munkájáért megkapta­­a Nobel-díjat. Sutter bárónő elgondolása az volt, hogy a nemzetek olyan egyezményt kössenek, mely­ben arra kötelezik magukat, hogy a sebesültek­kel, hadifoglyokkal emberségesen bánnak, azo­kat, ha már nincs fegyver a kezükben, nem te­kintik ellenségnek; vöröskereszttel jelzett se­gélyhelyre, kórházra, vonatra nem lőnek; ál­talában a legnagyobb emberiességet tanúsítják lefegyverzettekkel szemben. A sok munká­nak, propagandának eredménye is lett, mert a nemzetek megkötötték Genfben az egyezményt s azt pár állam kivételével alá is írták. Mi indította a nemeslelkű nőt a mozgalom megindítására? Gondoljuk el, milyen állapotba került az egyezmény megírása előtt az a szerencsétlen harcos katona, aki sebesülve, vérében fetreng­­ve ott maradt a harctéren, vagy akit az ellen­ség foglyul ejtett. Legtöbb esetben halált je­lentett a sebesülés is, a fogságbaesés is, mert az ellenség nem embert, nem hőst, nem har­cost látott a legyőzöttekben, hanem­­ ellen­séget és aszerint bánt is vele. Die Waffen nieder — volt Sutter bárónő könyvének címe, mellyel munkásságát meg­indította s ennek egyik célja az is volt, hogy a nemzetek között soha többé háború ne legyen, ellenben szereljenek le és tárgyalásokra, nem­zetközi bíróságra bízzák a vitás kérdések meg­oldását. Sajnos, az elgondolás eddig nem si­került, mert a genfi Népszövetség az elgondo­lásnak csak parádéja lett. Luttner Berta bárónő kezdeményezése azonban lombosodott. A Vöröskereszt intéz­mény nem maradt meg a nemzetközi megegye­zések keretei között, hanem a nemzeteken be­lül is fokozott mértékben életre kelt és áldá­sos működést fejtett ki háború esetén s fejt ki ezután is. Munkaköre hatalmasan kibővült. A né­hány hivatalnokból egész hiv­aalnoksereg nőtt, akik a halottak, eltűntek, foglyok hozzátarto­zóinak szolgálatában állanak háború esetén. Többek között kikutatják a halottakat, az el­tűnteket, a foglyokat és értesítik a hozzátarto­zókat. Azonkívül pénzt, csomagot, levelet jut­tatnak el a foglyokhoz, előmozdítják a bete­gek, nyomorékok kicserélését is. Mindenki előtt ismeretesek a Vöröskeresz­­kórházak, a vöröskeresztes segélyhelyek, az or­vosok, ápolónők, akik a hadrakelt sereg nyo­­­mában járnak, ápolják a sebesülteket, szállít­ják a betegeket és kórházaikban helyezik el a hazaérkezett harcképteleneket. El sem lehet sorolni, hogy a Vöröskereszt gondoskodása mennyire szétágazó és bátran l­­e­het állítani, hogy hozzá hasonló samaritánus intézményt nem hozott még soha létre az iz­galom és az emberszeretet érzése. A Vöröskereszt nem állami intézmény és költségeit sem az államtól kapja, hanem a kö­zönség filléreiből, mely önkéntes adományként jut számára. A világháború alatt, amikor jó­tékonyságának szinte nem volt határa, minden melegen érző szív igyekezett segítségére lenni, mert mindenki látta, érezte, hogy nélkülözhe­tetlen és ismert volt az a forgalom is, melyet csupán levelezésben lebonyolított.

Next