Szentesi Napló, 1940. szeptember (22. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-01 / 198. szám

XXII. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM.­ÁRA 16 FILLÉR SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP VASÁRNAP, SZEPTEMBER 1. SZENTES, 1940. este uj Dra­z. Öröm tüzek gyúlnak szerte az országban, kis kunyhókban és nagy palotákban, öröm könnyek folynak millió és millió magyar arcon és mámorosan, önfeledt lelkesedéssel ünnepel Árpád nemzete. Ismét megnagyobbodott Ma­gyarország s egy darabja visszatért az ezeréves szentistváni birodalomnak. Már látjuk a köze­ledő keleti hegyeket, vizeket, városokat, embe­reket, az ismerős tájakat, már halljuk a ma­gyar honvédek menetelését a Kárpátok bércei felé. Kincses Kolozsváron rövidesen ismét ma­gyar lesz az úr és a halvány csillag Zágon felett fényesebben ragyog. Erdély egy része a miénk lesz és mindany­­nyiónk édesanyja, ez az ezeréves, vérrel meg­szentelt föld kitárja karjait, hogy magához ölelje rabságból visszatérő gyermekét. Felléle­gezve és megrendülten állunk a perc irtózatos nagyszerűségének hatása alatt s Kossuth La­jost idézve úgy érezzük, hogy Isten kezünkbe adta a tárogatót, amellyel felkiáltjuk a halot­takat, hogy kelljenek életre és lássák ezt a nagyszerű csodát. Húsz esztendőnek szomorú gyásza, fájdalma és keserűsége múlik el, hogy a gyász könnyeit az örömujjongás váltsa fel. Győzött a magyar igazság és szétroppantottuk Trianon rabbilincseit. Húsz esztendőn keresztül minden megpróbáltatás közepette szétszórt ha­jával, véres homlokával állt a viharban a ma­gyar s egy tál lencséért, tudáspénzért nem adta el ősei szent örökségét. Mert amit erő és hata­lom elvesz, azt az idő és jószerencse mindig visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétsé­ges. Két év óta a harmadik nagy pillanat, ami­kor a Trianonban szétdarabolt ország egy-egy része visszatért a anya testébe. Mennyi munka, mennyi gond és virrasztás, mennyi kétség és mennyi kitartás van azon az úton, amely idáig elvezetett. A bécsi döntés eredményeképpen kétszer akkora terület tér vissza, mint a Fel­vidék és Kárpátalja együttesen. Két és egyne­gyed millióval szaporodik ismét a trianoni ma­gyarság és a hét milliós kis országból immár 14 milliós középhatalom lett Középeurópának ezen a részén és döntő tényező a Duna meden­cében. Most éppen fordítottja megy végbe mindannak, ami Trianonban történt. A népek sanyargattatása, igazságok megcsúfolása és or­szágrészek szétdarabolása helyett a népek ki­­békítése következik a jóvátétel által és valóban egy új világ hajnalhasadása. Lehet, hogy ami most nekünk öröm, az odaát a Kárpátokon túl fájdalom. De az idő be fogja bizonyítani Románia számára, hogy szük­ség volt erre a műtétre és most már a megbé­kélés időszakának kell elkövetkezni Európa délkeletén. Lehetséges, hogy hallatszanak han­gok idebent az országban, hogy ezt vagy azt másképpen kellett volna csinálni, hogy na­gyobb területet kellett volna visszaszerezni, de ne felejtsük el, hogy mindez vér nélkül, egyet­len drága magyar élet feláldozása nélkül tör­ténik meg. Meghatottan gondolunk magyar testvéreinkre, akik nem térhettek vissza hoz­zánk, de — Kozma Miklós szavaival élve — kérjük őket egy magasabb politika, egy maga­­sabb rend és egy európai szükségszerűség érde­kében, hogy vállalják bátran és büszkén a fel­adatot, mert nagyon sok minden lesz másként, mint ahogy eddig volt. Ami Bécsben történt, egyenes következ­ménye volt a müncheni megbeszéléseknek. A müncheni tanácskozások méltán kerülnek majd aranylapra a magyar történelemben, Magyar­­ország ekkor került végleg a tengelyhatalmak mellé s ez a tengely ma legnagyobb és szá­munkra a legszentebb eszme. Magyarország a tengelynek köszönheti gyarapodását, erősödé­sét, mindenét, ami a felemelkedés külső­ és belső útját jelzi. Magyarország ennek a ten­gelyhatalomnak harmadik tagja és tényezője és egyre erősebb szava és tekintélye van a vi­lágon. Egy új magyar világ tárul elénk, az Al­föld magyar világa mellé a bércek magyar vi­lága és ami Bécsben történt, a legnagyobb bi­zonysága annak, hogy Berlin és Róma valóban az igazság világát akarják felépíteni Európá­ban. Az állig fegyverben álló magyar férfiak, akik készen voltak a határokon arra, hogy erő­vel és fegyverrel, hősi elszántsággal és önfel­áldozással visszaszerezzék a Trianonban elrab­lott ősi földet, nemsokára visszatérhetnek csa­ládjuk körébe és újra elfoglalhatják munka­helyüket. Győzött a magyar igazság és a trianoni szerződés igazságtalanságát épp oly ronggyá tépték, mint amilyen rongy volt az a szerződés, amelyet velünk kényszerhelyzetben aláírattak a vaksággal megvert győztesek. Vasfegyelemmel, mélységes bizalommal sorakozik fel a nemzet ezekben a napokban vezérei mögé, akik diadalmas csatát nyertek Bécsben diplomáciával, tudománnyal, hozzáér­téssel, hittel. Feltartóztathatatlanul tör előre a magyar igazság s ma 14 milliós nemzet borul le áldó imával a Mindenható elé, aki ezt a napot nekünk megérni engedte. Még olyan szépen nem énekeltük a Him­nuszt s olyan tüzesen nem pattogtak a Rákóczi induló ütemei, mint tegnap. És felsírt a he­gedű húrján a trianoni nóta: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország ... (sz.) 45 .éop négyze­tkilométer területi­, 1 millió 149 ezer 259 magyar, 1 millió 43 ezer 682 románt, 57 ezer 10 német és 119 ezer 408 vegyes nemzetiségű lakossal szaporodott az ország Németország és Olaszország garantálják Románia új határát Rendkívüli minisztertanács Budapesten A Magyar Távirati Iroda jelenti Budapestről. A miniszterelnökségen igen mozgalmas volt tegnap délelőtt az élet. Gróf Teleki Pál miniszterelnök már 9 órakor megjelent a hi­vatalában és egymásután érkeztek hozzá a magyar kormány tagjai, akikkel a kormányelnök hosszasan elbeszélgetett az Erdélybe való bevonulással kapcsolatos teendőkről, majd 10 óra­kor minisztertanácsot tartottak. A minisztertanácson a külügyminiszter beszámolt a kor­mánynak a bécsi tárgyalások előzményeiről, tájékoztatta őket a döntés részleteiről és a bécsi határozat pontjairól. A minisztertanács fél 12 órakor ért véget. A bécsi döntés értelmében a románoknak tizennégy napon belül ki kell üríteniük, illetve át kell adniuk a visszaítélt területeket. Az ezzel kapcsolatos kérdések részleteinek megvitatására magyar-­román vegyesbizottságot alakítanak, amely természetesen a legrövi­debb időn belül megkezdi sürgős munkáját. A miniszterelnök és külügyminiszter­­ kormányzói kihallgatáson Értesülésünk szerint délben a miniszterelnök és a külügyminiszter kormányzói ki­hallgatáson jelent meg, hogy jelentést tegyen a bécsi eseményekről. A bécsi döntés a román koronatanács előtt Az udvarnagyi hivatal jelentése szerint a király pénteken délután fogadta Gigurtu mi­niszterelnököt, Iorga professzor királyi taná­csost, Maniu volt miniszterelnököt, Blasendorf görögkatolikus metropolitát, Alexandra Nico­­lescut és George Bratianu egyetemi tanárt. Az udvarnagyi hivatal reggel három óráig tartó koronatanácsáról a következő hivatalos jelentést adta ki: — Augusztus 30-án éjfélkor a király őfel­ségének elnökletével a bukaresti királyi palo­s bécsi döntés hírére ünnepi díszt öltött pillanatok alatt pénteken délután a magyar főváros. A fellobogózott és díszesen kivilágí­tott utcákon tízezrével hullámzott Budapest lakossága és boldogan tárgyalta az eseménye­,­ket. Este a tömeg hatalmas tüntető tengerré duzzadt, lampionokkal és fáklyákkal a német és az olasz követségek elé vonult és ünnepelte tában koronatanács volt. Ezen a koronataná­cson: 1. a berlini román követ ismertette a bécsi döntőbírósági tárgyalás lefolyását és a döntést; 2. a miniszterelnök bejelentette, hogy Németország és Olaszország garanciát nyújtott Romániának. A jegyzőkönyvet Gigurtu miniszterelnö­kön kívül a koronatanács s a kormány legtöbb tagja aláírta, továbbá Maniu és George Bra­tianu, a baráti nagyhatalmak népét és vezéreit, a Führert és a Ducét. A cserkészek, egyetemi hallgatók, a bajtársi egyesületek és tűzoltók által vezetett tüntető tömeg megvárta míg a német és olasz követ megérkezik a bécsi vo­nattal és hazatér a követségre. A követek meg­érkezésekor üdvözlő küldöttségek jelentek meg a követségeken és tolmácsolták a magyar nép Örömünnep Budapesten

Next