Szentesi Napló, 1940. november (22. évfolyam, 250-272. szám)

1940-11-03 / 250. szám

- ¡‹›•­ XXII.ÉVFOLYAM, 250. SZÁM.] SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP VASÁRNAP, NOVEMBER 3. SZENTES, 1940. ARA 16 FILLÉR BESZÉLGETTÜNK HALOTTAINKKAL Egy esténk s egy napunk van évente ar­ra, hogy kegyeletünket különösképpen is le­rójuk elhunyt kedveseink emléke előtt, amikor az elmúló nyár utolsó virágait visszük ki a kegyelet, a szeretet, az emlékezés gyöngéd je­leiként szeretteink sírhalmára. Nem csupán kultusz ez, hanem az a mély emberi érzés, amelyet Isten belénk oltott, hogy annak hatalmával szeressük azt, kit élet­ben és halálban mellénk plántált hús és vér szerint, vagy azon felül is, az embertestvériség örök kapcsa szerint. Ez a szeretet vitt most is bennünket arra a zarándokútra, mely a családi hajléktól az ilyenkor ezer és ezer gyertya fényében ra­gyogó temetőkertig vezet, hogy néhány szót váltsunk a néma, mégis olyan beszédes sírke­resztekkel, az elnémult, porrá vált ajkakkal, porladó szívekkel, a sírban is áldott apával, anyával, a felejthetetlen gyermekkel, a szerető testvérekkel s mindenkivel, kiket valaha az életben a szeretet eltéphetetlen lánca kötött hozzánk s akikkel találkozni olyan kimond­hatatlanul jólesik még a síron túl is. Hozzánk, kik még nap-nap után e for­rongó föld göröngyös útjait rójuk, olyan sok mondanivalójuk van az örök nyugalom e néma lakóinak: számunkra, akik e bűnös földi tér fagyos szívű vándorai vagyunk, olyan sok intelmük van az omladozó koporsók csont­­ujjainak, hogy szinte a lelki gazdagság köny­­nyű terhével térünk vissza erről a sóhajokkal szegett, könnyel megöntözött zarándokútról. Talán éppen azért is vágyódtunk e gyer­tyafényes temetői alkonyat után, hogy e fel­emelő érzéseknek, e megenyhítő hangulatnak részesei lehessünk. Mi még az élet útján járunk, vagy ahogy közönségesen kifejezzük magunkat, még örü­lünk az életnek s napjainkat azzal a törtető­­hajszával rájjuk egymás után, mintha vége soha sem lenne, de amikor látjuk a sűrű sír­kereszteket, megtorpanunk, mert ezek a ha­mar elmúló élet végső határára figyelmeztet­nek. S amikor érezzük, hogy szívünk tárhá­zában olyan könnyű súllyal lehet lemérni a szeretet kincsét; amikor szétnézve a világon a szeretetlenséget, a békétlenséget látjuk tort ülni; amikor emberek részéről embertestvére­ket rontó kapzsiság orgiáit szemléljük; amikor a földi, romlandó vagyon utáni hajszában lá­tunk elernyedni emberi erőket, — olyan meg­nyugtató, bölcs­­szavakat hallunk a néma sírok szótalan lakóitól! Ember, ne dicsekedj bölcsességeddel; em­ber, ne fogjon el e földi hiúság; ne légy rabja romlandó vagyonnak, melyet rozsda és a mély pusztít; hatalmadat, befolyásodat, szépségedet, erődet ne becsüld értékén felül, mert minden, amid van itt marad, kívül a síron és számodra nem marad meg semmi, de semmi, csak égé­sűjét sírverem a temető kertjében! Ember, ki soha sem igyekeztél szeretni és szeretni tanulni; kinek számára nem volt nyo­mor, hogy segítettél volna; ki előtt nem volt árva, akit részvéttel megsimítottál volna; ki nem láttad meg a nyomorultat, akit felsegít­hettél volna; jaj! — siess, nagyon siess sze­retni, gyámolítani, mert rövid az élet s a végen túl már nem fogod érezni azt az érzést, mely a földön igazán emberré teszi az embert; azt az érzést, mely valódi értékét adja az emberi életnek, az emberi szívnek!­­ És szólnak, egyre beszélnek hozzánk a szótalan halottak, a hallgatag sírok, sírkeresz­tek s míg mellettük, közöttük járunk, érezzük, hogy ha csak egy éjszakára, ha csak egy napra is fogékonyabb a lelkünk, tisztább a szívünk; érezzük, hogy e néhány óra alatt, a temető csendes kertjében közelebb jutunk­­ az­ élet­hez. Közelebb, mert halottak napja volt, a ke­gyeletnek, a megemlékezésnek, az el nem hervadó szeretetnek napja, amikor a halottak­kal beszéltek az élők, amikor az életre emlé­keztetett a­­ halál. ------------­ Esőben-sárban nyomul előre az olasz haderő Görögországban Görögországot csak az angol király és Churchill táviratai segítik A harcterekről és a diplomácia frontjáról érkezett legújabb jelentések élesen rávilágíta­nak arra a hatalmas munkára, amelyet a ten­gelyhatalmak végeznek az új európai rend ki­alakítása és a közös ellenség, Anglia legyőzése érdekében. A harctereken állandóan fokozódik a német és olasz tevékenység, emellett teljes erővel dolgozik­ a diplomácia is, hogy az euró­pai országokat beillessze abba a hatalmas tömbbe, amely a háború befejezése, és Anglia kiszorítása után egységesen és­ együtt dolgo­zik az egész kontinens jólétéért. Délen Anglia utolsó európai támogatójára és csatlósára, Gö­rögországra méri a fasiszta hadsereg hatal­mas csapásait, Anglia és az afrikai gyarmatok ellen pedig szünet nélkül folyik a minden képzeletet felülmúló nagy támadás, Fra­nco kipróbált hadserege készen áll, hogy Spanyol­­ország ősi jussáért harcba induljon. Francia­ország, új vezetői pedig igyekeznek méltányos és igazságos­ módon rendezni a teljes kibékü­lés és együttműködés kérdését. Az­­elmúlt napok eseményei után most már szinte biztosra vehető, hogy az olasz-— görög háborút sikerülni fog elszigetelni és a Balkán békéjét biztosítani. Ismét Innonü tö­rök köztársasági elnök legutóbbi beszéde sze­rint Törökország" továbbra is „háborút nem viselő" ország marad, a Szovjet teljesen ér­dektelen az eseményekkel szemben,Jugoszlávia viszonya a tengelyhatalmakhoz­ változatlan ebben a­­pillanatban és ezzel a Balkán­ Szövet­ség, amelyet az érdekelt államok egymás meg­védésére alakítottak, megszűntnek tekint­hető. Az­­elmúlt napok eseményeiről érkezett új jelentéseink egyébként a következők: Angol fegyverekkel küzd a görög hadsereg Az olasz é-görög háborúval kapcsolatban az­ olasz sajtó hangja továbbra­ is higgadt és nyugodt, a lapok cikkeiből hiányzik a­ háborús szenvedély. A harctérről érkezett hírek sze­rint a Görögország felett napok óta uralkodó rossz időjárási következtében víz- és sártenger borítja az­ utak­at, de az­ olasz előnyomulást a szinte járhatatlan utak és nehéz terepviszon­­­nyok sem tudják akadályozni. Az, előnye múló olasz­ hadsereg leginkább természeti akadá­lyokba ütközik, a görögök s­ziklatömbökkel torlaszolják­ el az utakat, felrobbantják a hi­dakat, vízzel árasztjá­ el a völgyeket, az olasz gyalogság azonban óriási iramban nyomul előre, és n­em lehet feltartani. Az előnyomuló olasz­ hadsereg elleni a legkiválóbb görög­­had­osztályokat küldte harcba a görög vezérkar. Ezek a csapatok kitűnően fel vannak szerelve angol fegyverekkel és hadianyaggal, a harcot azonban ezideig csak helyenként vették fel az olaszokkal, általában a görög csapatok kerülik a közelharcot. Döntő támadásra készülnek az olaszok Görögország maga okozta vesztet Az­ olasz­ gyalogság elsöpörte az­ első gö­rög védelmi vonalakat és a fasiszta hadsereg, amelynek soraiban ott küzdenek az albánok is­. Vác T­in­l­­ H­rvnírí JámsiHíírci­'íA Megszűnt a Balkán­ Szövetség A török államfő beszéde Jugoszláviában nagy figyelmet keltett. Jugoszláv politikai kö­rök különösen a beszédnek azzal a részével foglalkoznak, amelyek Törökország érdekte­ A balkáni helyzettel foglalkozva az olasz lapok rámutatnak arra,, hogy Görögország el­szigetelten áll Olaszországg­al szemben. Ami­kor az olaszok támadása Anglia ellen meg­­indult, Mussolini kijelentette, hogy Olaszor­szág minden szomszédjával békében akar élni, ha azok nem fenyegetik az­ olasz birodalom érdekeit­. Ha Görögország semleges marad, az olasz csapatok sohasem lépték volna át a ha­tárt, így viszont az­ a helyzet, hogy Bulgária felkészülten várja a további eseményeket és nem mond le Görögországgal szembeni követe­léséről, hanem annak végrehajtás­ára az alkal­mas pillanatot, várja, a Szovjet közömbösen szemléli a balkáni eseményeket, az, olasz— jugoszláv viszony változatlanul kielégítő, Gö­rögországnak tehát csak az­ angol király és Churchill táviratai sietnek segítségre. Törökország „háborút nem viselő" fél Ismét Innonü, a török köztársaság elnöke nagy beszédet mondott tegnap, amelyben ag­godalmát fejezte ki a háborúnak a balkánra való kiterjedése miatt és hangoztatta, hogy Törökország mindenkivel szemben megvédi függetlenségét. Nincs ellenséges szándéka senki ellen, aki nem támad Törökországra és igyekszik normális kapcsolatait minden or­szággal megtartani. Törökország hűségesen állja az Angliával kötött katonai szövetséget, de nem engedi meg, hogy támaszpontjait és területét bárki felhasználhassa. Reméli a tö­rök nép, hogy a háború kívül marad az ország határán és Törökország továbbra is „háborút nem viselő" fél marad.

Next