Szentesi Napló, 1941. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-23 / 18. szám
irályi Ügyészség Szeged XXI. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM.ÁRA 12 FILLÉR. SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1941. CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 28 A közellátás fontos kérdései Laky Dezső közellátási miniszter értekezleteit tartott a mezőgazdasági érdekképviseletek kiküldéseivel. A mezőgazdasági kamarák, az OMGE képviselői vettek részt az értekezleten. A mezőgazdaság szakemberei nagy készültséggel vonultak fel és széles körben tárták fel mindazokat a problémákat, amelyek a mezőgazdasági termelést ma a legjobban foglalkoztatják. A közellátási miniszter az értekezlet tagjainak minden kérdésére válaszolt és egyúttal olyan jelentőségű megállapodásokat is tett, amelyek a miniszter állásfoglalását mutatják a legégetőbb mezőgazdasági problémákkal kapcsolatban. Az értekezleten a közellátási miniszter többek között a következőket mondatta: • A mezőgazdaság vezetőivel a megbeszéléseket rendszeresíteni kívánom, mert sok olyan kérdés van, amelyet jobban tudunk tisztázni, ha eszmecserét tartunk a mezőgazdaság képviselőivel. Mint közellátási miniszter három vonalon is találkoztam az agrárérdekekkel. Elsősorban a Közélelmezési Hivatal, másodsorban pedig az Álkotmánybiztosság működésével kell kapcsolatban mérlegelnem a mezőgazdaság kívánságait. Megbeszélésünk célja az, hogy a mezőgazdaságot legjobban érintő problémákról közvetlenül szerezzek tájékoztatást. A mezőgazdasági termelés problémái szempontjából az a szerencsés helyzet, hogy azoknak a tárgyalásába a megoldás reményében tudok belemenni. Ha nem is lehet arról szó, hogy az összes problémákat 24 órán belül oldjuk meg, mindenesetre arról igenis szó lehet, hogy a sokszor igen nagy izgalmat kiváltó kérdéseket nemcsak az érdekeltek meghallgatásával, de azok helyesnek bizonyuló okfejtésének elfogadásával rendezzük. Amikor a mezőgazdaság bizalmát kérem, felelősségteljes, nehéz és sokszor egyáltalán nem hálás munkámhoz —• ugyanakkor egy elvi, általános jelentőségű megállapítást kívánok tenni. —* Szükségesnek tartom, hogy a jövőben sokkal előbb állapíttassanak meg azok az árak, amelyekre a gazdák termelésükben támaszkodhatnak. De ha egyszer ezek az árak megállapíttattak s kiindulási alapjuk közös megbeszélések voltak, akkor azokhoz később már nem engedek hozzányúlni. Megengedhetetlen volna, hogy előzetes kalkulációk alapján árak állapíttassanak meg és azután utólagos kalkulációk alapján felemeljük az árakat. Természetes, ennek kell valami kockázatot viselni. Természetes, ennek kell azonban tekinteni azt, hogy minden árpolitika csak akkor reális, ha azok az alaptényezők változatlanok maradnak, melyekre felépült. Eltökélt szándékom éppen ezért, hogy az árkalkulációk alaptényezőit megváltoztatni nem engedem. Éber szemmel kell ugyanis arra ügyelni, hogy ha már kialakult egy árszint, akkor ahhoz ragaszkodjunk. Felvetették a mezőgazdasági munkabérek emelkedésének kérdését is és ezzel kapcsolatban én is elismerem, hogy a mezőgazdaság még csak el tudja viselni az időjárásból származó kockázatot, de az emberi határozatokból származó váratlan meglepetéseket nem. A mezőgazdasági bérek kérdése olyan, amelyet mindenekelőtt meg kell ismerni, mégpedig országrészenként és tájanként, majd a meglévő munkabérek mérlegelése alapján kell kialakítani azt a végleges árszínvonalat, amely a termelési költségnek megfel.• Örömmel hallottam, hogy maga a mezőgazdaság hangoztatja, az ármaximálással szükségszerűen együtt jár a rekvirálás. Kívánatos lett volna, ha ezt az elvet már korábban elismerik. Akkor ma könnyebb dolgunk lenne. Ezzel kapcsolatban szóba került a háztartási készletek bejelentéséről szóló rendelet. Rámutattak arra, hogy a gazdaságokban csak télen vágnak és az egész, évre való zsír- és szalonnaszükségletét tárolják. Ezen a helyzeten a már kiadott rendelet sem akar változtatni, az őstermelő a sertésvágásig tarthatja készletben a szükségletének ténylegesen megfelelő mennyiséget. Őstermelőnek számít ebből a szempontból a falun élő intelligencia is, ha maga hizlal háziszükséglete számára sietést. Rá kell ezzel kapcsolatban mutatnom, hogy a rendelet a falunak kedvez az egész vonalon, amennyiben az őstermelő számára nagyobb mennyiség készletben tartását engedi meg, mint a városi lakosságnak. A cukorellátás rendezésekor sokan helytelenítették, hogy a fejadag a városban nagyobb mint a falun. Most bejelenthetem, hogy ezen a téren is változás lesz, amenynyiben a 12—15 év között lévők számára a cukorfejadagot a vidéken is fel fogjuk emelni heti 7 dkg-ról 12 dkg-ra abból a célból, hogy a csontképződéshez ebben a korban leginkább nélkülözhetetlen szénhydrátból az eddiginél nagyobb mennyiség álljon rendelkezésre falun is. Meg kell még említenem, hogy a legutóbb elrendelt bejelentési kötelezettség alapján összesen 32.000 gazdaság ad számot készletéről s arról, hogy azt milyen kötelezettségek terhelik. A bejelentési kötelezettség csak az 50 holdon felüli gazdaságokra vonatkozik, de később a bejelentést esetleg más birtokkategóriákra is kiterjeszthetjük. Azzal az aggodalommal kapcsolatban, amely felmerült amiatt, hogy a rendelkezéseket nem tartják be, rá kell mutatnom arra, hogy ott, ahol szükség van, a legszigorúbb büntetéstől sem szabad visszariadni. Éppen ezért szó van arról, hogy bizonyos nemzetgazdaságellenes bűncselekmények, amelyek ma csak kihágások, meghatározott esetekben vétséggé, sőt bűntetté minősíttesse- nek, hogy ezáltal mód nyíljék azoknak a mainál sokkal szigorúbb megbüntetésére. A miniszter ezután az ország sertésállományának emeléséről szóló fejtegetésekkel kapcsolatban kilátásba helyezte támogatását ahhoz, hogy megfelelő számú sertésoltó telepet állítsanak fel. Elhangzottak olyan kívánságok is, amelyek a közigazgatás hatályosabb szervezéséről szóltak. A miniszter erre válaszolva kijelentette, hogy legközelebb megtörténnek azok az intézkedések, amelyek a közigazgatási hatóságokat a közellátásügyi miniszter közvetlen közelébe viszik. Nagy események előestélyén állunk Súlyos a helyzet Romániában — Rooselvelt kiküldöttje a Balkánt járja — Japán készülődik Hetven nap nem nagy idő egy háború történetében, amely már második esztendeje tart. Pontosan ennyire, hetven napon belülre jelzi a legkiválóbb olasz újságíró, Appolius a tengelyhatalmak végső offenzúráját Anglia ellen. A német és olasz, haderő összefogásának jelentősége elsősorban a Földközi tengeren mutatkozik meg. Mindent meg fognak tenni, hogy Angliát ezen a területen döntő csapás érje. APpolius a küszöbön álló, egyszerre valószínűleg több helyen megindítandó nagy offenzíváról ír. Angliában a Hitler a Mussolini találkozó nyomán máris borzongva gondolnak a németek partraszállási kísérletével, amely bizonyosan sikeresen meg is fog valósulni — állapítják meg semleges katonai megfigyelők. Ezt a támadást olyan méretű légi és tengeralattjáró offenzíva vezeti be, amilyet elképzelni sem igen tud a világ. Egységes a tengelyhatalmak hadvezetése Egyébként Jaitler és Mussolini találkozójának eredményét a világ már néhány napon belül megtudja. Mint köztudomásúvá vált, a két vezér két napon keresztül, vasárnap és hétfőn tanácskoztak egymással a két külügyminiszter jelenlétében, ugyanakkor a két hadsereg vezérkarának vezetői minden részletre kiterjedően megbeszélték a döntő offenzíva terveit. Sokan úgy vélik, hogy Anglia ellen közvetlenül indul támadás Norvégiától le a megszállott francia tengerpartig, ugyanakkor azonban a Balkánon és a Földközi tengeren is lecsap az együttes német—olasz haderő az angol katonai pozíciókra, úgyhogy három helyenkell egyszerre védekezni Angliának egy soha nem látott katonai offenzíva ellen. Egy bizonyos, hogy a találkozón megteremtették az egységes hadvezetést minden frontra kiterjedően. A görög kérdés gyors megoldása várható A görög helyzet a döntés felé közeledik, de nem a harctereiken. Az angol segélynyújtás a német bukóbombázóknak a Földközi tengeren való megjelenése következtében Ehetetlenné vált, ezért mindjobban kiéleződtek az ellentétek Görögország és Anglia között s nem volna meglepő, ha rövidesen szakításra kerülne a sor a két szövetséges között egy olasz— görög béke formájában, amely természetesen maga után vonná, az olasz, kormány által követelt görög támaszpontok átengedését. Különösen sürgeti a görögi kérdés tisztázását az angol csapatok megjelenése Szalonikiben. Németországnak ugyan az az álláspontja, hogy a Balkánon fenn kell tartani a békét, mert ez a németek úgynevezett hadtápterülete, de az angolok mozgolódására ezen a keleti részen gyors cselekvést kíván. A német és olasz hadvezetőség felfogása szerint a görög háború elintézéséhez elegendő lesz a hatalmi eszközök megfelelő demonstrálása is.