Szentesi Napló, 1941. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-23 / 18. szám

irályi Ügyészség Szeged XXI. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM.­ÁRA 12 FILLÉR. SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1941. CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 28 A közellátás fontos kérdései Laky Dezső közellátási miniszter értekez­leteit tartott a mezőgazdasági érdekképviseletek kiküldéseivel. A mezőgazdasági kamarák, az OMGE képviselői vettek részt az értekezleten. A mezőgazdaság szakemberei nagy készültség­gel vonultak fel és széles körben tárták fel mindazokat a problémákat, amelyek a mező­­gazdasági termelést ma a legjobban foglalkoz­tatják. A közellátási miniszter az értekezlet tagjainak minden kérdésére válaszolt és egy­úttal olyan jelentőségű megállapodásokat is tett, amelyek a miniszter állásfoglalását mu­tatják a legégetőbb mezőgazdasági problémák­kal kapcsolatban. Az értekezleten a közellá­tási miniszter többek között a következőket mondatta: •­ A mezőgazdaság vezetőivel a megbeszé­léseket rendszeresíteni kívánom, mert sok olyan kérdés van, amelyet jobban tudunk tisz­tázni, ha eszmecserét tartunk a mezőgazdaság képviselőivel. Mint közellátási miniszter há­rom vonalon is találkoztam az agrárérdekek­kel. Elsősorban a Közélelmezési Hivatal, má­sodsorban pedig az Álkotmánybiztosság mű­ködésével kell kapcsolatban mérlegelnem a mezőgazdaság kívánságait. Megbeszélésünk célja az, hogy a mezőgazdaságot legjobban érintő problémákról közvetlenül szerezzek tá­jékoztatást. A mezőgazdasági termelés prob­lémái szempontjából az a szerencsés helyzet, hogy azoknak a tárgyalásába a megoldás re­ményében tudok belemenni. Ha nem is lehet arról szó, hogy az összes problémákat 24 órán belül oldjuk meg, min­denesetre arról igenis szó lehet, hogy a sok­szor igen nagy izgalmat kiváltó kérdéseket nemcsak az érdekeltek meghallgatásával, de azok helyesnek bizonyuló okfejtésének elfoga­dásával rendezzük. Amikor a mezőgazdaság bizalmát kérem, felelősségteljes, nehéz és sok­szor egyáltalán nem hálás munkámhoz —• ugyanakkor egy elvi, általános jelentőségű megállapítást kívánok tenni. —* Szükségesnek tartom, hogy a jövőben sokkal előbb állapíttassanak meg azok az árak, amelyekre a gazdák termelésükben támaszkod­hatnak. De ha egyszer ezek az árak megálla­píttattak s kiindulási alapjuk közös megbeszé­lések voltak, akkor azokhoz később már nem engedek hozzányúlni. Megengedhetetlen­ volna, hogy előzetes kalkulációk alapján árak álla­píttassanak meg és azután utólagos kalkulá­ciók alapján felemeljük az árakat. Természe­tes, ennek kell valami kockázatot viselni. Ter­mészetes, ennek kell azonban tekinteni azt, hogy minden árpolitika csak akkor reális, ha azok az alaptényezők változatlanok maradnak, melyekre felépült. Eltökélt szándékom éppen ezért, hogy az árkalkulációk alaptényezőit megváltoztatni nem engedem. Éber szemmel kell ugyanis arra ügyelni, hogy ha már ki­alakult egy árszint, akkor ahhoz ragaszkod­junk. Felvetették a mezőgazdasági munkabé­rek emelkedésének kérdését is és ezzel kap­csolatban én is elismerem, hogy a mezőgazda­ság még csak el tudja viselni az időjárásból származó kockázatot, de az emberi határoza­tokból származó váratlan meglepetéseket nem. A mezőgazdasági bérek kérdése olyan, ame­lyet mindenekelőtt meg kell ismerni, még­pedig országrészenként és tájanként, majd a meglévő munkabérek mérlegelése alapján kell kialakítani azt a végleges árszínvonalat, amely a termelési költségnek megf­el.­­• Örömmel hallottam, hogy maga a me­zőgazdaság hangoztatja, az ármaximálással szükségszerűen együtt jár a rekvirálás. Kívá­natos lett volna, ha ezt az elvet már korábban elismerik. Akkor ma könnyebb dolgunk lenne. Ezzel kapcsolatban szóba került a háztartási készletek bejelentéséről szóló rendelet. Rámu­tattak arra, hogy a gazdaságokban csak télen vágnak és az egész, évre való zsír- és szalonna­­szükségletét tárolják. Ezen a helyzeten a már kiadott rendelet sem akar változtatni, az ős­termelő a sertésvágásig tarthatja készletben a szükségletének ténylegesen megfelelő mennyi­séget. Őstermelőnek számít ebből a szempont­ból a falun élő intelligencia is, ha maga hizlal háziszükséglete számára sietést. Rá kell ezzel kapcsolatban mutatnom, hogy a rendelet a fa­lunak kedvez az egész vonalon, amennyiben az őstermelő számára nagyobb mennyiség készletben tartását engedi meg, mint a városi lakosságnak. A cukorellátás rendezésekor so­kan helytelenítették, hogy a fejadag a város­ban nagyobb mint a falun. Most bejelenthe­tem, hogy ezen a téren is változás lesz, ameny­­nyiben a 12—15 év között lévők számára a cukorfejadagot a vidéken is fel fogjuk emelni heti 7 dkg-ról 12 dkg-ra abból a célból, hogy a csontképződéshez ebben a korban leginkább nélkülözhetetlen szénhydrátból az eddiginél nagyobb mennyiség álljon rendelkezésre falun i­s.­­ Meg kell még említenem, hogy a leg­utóbb elrendelt bejelentési kötelezettség­ alap­ján összesen 32.000 gazdaság ad számot kész­letéről s arról, hogy azt milyen kötelezettségek terhelik. A bejelentési kötelezettség csak az 50 holdon felüli gazdaságokra vonatkozik, de ké­sőbb a bejelentést esetleg más birtokkategó­riákra is kiterjeszthetjük. Azzal az aggodalom­mal kapcsolatban, amely felmerült amiatt, hogy a rendelkezéseket nem tartják be, rá kell mutatnom arra, hogy ott, ahol szükség van, a legszigorúbb büntetéstől sem szabad vissza­riadni. Éppen ezért szó van arról, hogy bizo­nyos nemzetgazdaságellenes bűncselekmények, amelyek ma csak kihágások, meghatározott esetekben vétséggé, sőt bűntetté minősíttesse-­ nek, hogy ezáltal mód nyíljék azoknak a mai­nál sokkal szigorúbb megbüntetésére. A miniszter ezután az ország sertésállo­mányának emeléséről szóló fejtegetésekkel kapcsolatban kilátásba helyezte támogatását ahhoz, hogy megfelelő számú sertésoltó tele­pet állítsanak fel. Elhangzottak olyan kíván­ságok is, amelyek a közigazgatás hatályosabb szervezéséről szóltak. A miniszter erre vála­szolva kijelentette, hogy legközelebb megtör­ténnek azok az intézkedések, amelyek a köz­igazgatási hatóságokat a közellátásügyi minisz­ter közvetlen közelébe viszik. Nagy események előestélyén állunk Súlyos a helyzet Romániában — Rooselvelt kiküldöttje a Balkánt járja — Japán készülődik Hetven nap nem nagy idő egy háború történetében, amely már második esztendeje tart. Pontosan ennyire, hetven napon belülre jelzi a legkiválóbb olasz újságíró, Appolius a tengelyhatalmak végső offenzúráját Anglia ellen. A német és olasz, haderő összefogásának jelentősége elsősorban a Földközi tengeren mutatkozik meg. Mindent meg fognak tenni, hogy Angliát ezen a területen döntő csapás érje. APpolius a küszöbön álló, egyszerre való­színűleg több helyen megindítandó nagy of­­fenzíváról ír. Angliában a Hitler­ a Mussolini találkozó nyomán már­is borzongva gondolnak a németek­ partraszállási kísérletével, amely bizonyosan sikeresen meg is fog valósulni — állapítják meg semleges katonai megfigyelők. Ezt a támadást olyan méretű légi és tenger­alattjáró offenzíva vezeti be, amilyet elkép­zelni s­em igen tud a világ. Egységes a tengelyhatalmak hadvezetése Egyébként Jaitler és Mussolini találkozó­jának eredményét a világ már néhány napon belül megtudja. Mint köztudomásúvá vált, a két vezér két napon keresztül, vasárnap és hétfőn tanácskoztak egymással a két külügy­miniszter jelenlétében, ugyanakkor a két had­sereg vezérkarának vezetői minden részletre kiterjedően megbeszélték a döntő offenzíva terveit. Sokan úgy vélik, hogy Anglia ellen közvetlenül indul támadás Norvégiától le a megszállott francia tengerpartig, ugyanakkor azonban a Balkánon és a Földközi tengeren is lecsap az együttes német—olasz haderő az­ an­gol katonai pozíciókra, úgyhogy három helyen­­kell egyszerre védekezni Angliának egy soha nem látott katonai offenzíva ellen. Egy bizo­nyos, hogy a találkozón megteremtették az egységes hadvezetést minden frontra kiterje­dően. A görög kérdés gyors megoldása várható A görög helyzet a döntés felé közeledik, de nem a harctereiken. Az angol segélynyújtás a német bukóbombázóknak a Földközi tenge­ren való megjelenése következtében Ehetet­lenné vált, ezért mindjobban kiéleződtek az ellentétek Görögország és Anglia között s nem volna meglepő, ha rövidesen szakításra kerül­ne a sor a két szövetséges között egy olasz— görög béke formájában, amely természetesen maga után vonná, az olasz, kormány által köve­telt görög támaszpontok átengedését. Különösen sürgeti a görögi kérdés tisztázá­sát az angol csapatok megjelenése Szaloniki­­ben. Németországnak ugyan az az álláspontja, hogy a Balkánon fenn kell tartani a békét, mert ez­ a németek úgynevezett hadtápterü­lete, de az angolok mozgolódására ezen a ke­leti részen gyors cselekvést kíván. A német és olasz hadvezetőség felfogása szerint a görög háború elintézéséhez elegendő lesz­ a hatalmi­ eszközök megfelelő demonstrálása is.

Next