Szentesi Napló, 1941. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-23 / 18. szám
- ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------KŐBÁNYAI DREHER SÖRFŐZDÉI R.-T. FŐRAKTÁRA Állandóan frissen csapolt Dreher sörök ! Kitűnő zamatos Pezsgők és palackos Ó-BOROK! SP BOROK ! A legolcsóbb és legjobb italáru 5zv. dr. Bálint Lajosné bor-, sör- és szeszesital-nagykereskedésében szerezhető be. Szentes, dr. Harucker ucca 11. (Auslander-ház). Telefonszám : 30. Rendelések azonnal házhoz szállíttatnak! Rum, pálinka és likőr különlegességek! - --------— ——----------— _______________________________| SZENTESI NAPLÓ Hol született és halt meg Petőfi Sándor Írta: Csallány Gábor Nemcsak Petőfi Sándor születésének látszólagos titokzatossága miatt voltak viták ésnézeteltérések, de halála helye és körülményei tekintetében is, mint ahogyan az újabban felmerült hírek és legendák alapján ma is bizonyos bizonytalanság látszik lenni. Ez főképpen az Oroszország egyik temetőjének állítólagos sírfelirata: Alexander Petrovics okozta, melyet egy volt magyar fogolytiszt látott volna és amelyből azt hiszi, hogy az Petőfi Sándor sírja. Állítása szerint egy öreg orosz azt a felvilágosítása adta neki, hogy ez a Petrovics magyar volt és ez alapította volna azt a falut. Véleményem szerint, még ha valóban az a név lett volna, vagy van az egyik ottani fejfán, akkor is még nem bizonyos, hogy az Petőfi Sándor nevét jelentené, akit bár családi néven Petrovicsnak hívtak. Lehetetlennek tartom, hogy Petőfi Sándor, ha csakugyan orosz fogságba került volna, annyi idő múltán életjelt ne adott volna magáról, vagy ne igyekezett és ne tudott volna megszabadulni éppen az általa nem szeretett szlávok és ellenség közül. Akik erre azt felelnék, hogy a szibériai ólombányákból, ahová vitték volna, nem szabadulhatott meg, kérdem, akkor miként alapította volna azt az állítólagos falut, amelynek temetőjében a hivatkozott sírfelirat van? És még egyet. Elképzelhető-e az, hogy Oroszország egy elhagyott falujának senki által nem gondozott sírján, közel száz év után, a sírfelirata még látható lett volna. Sajnos, mindezen hírek és legendák ismeretében is azt a szomorú álláspontot kell tehát elfogadnunk, hogy Petőfi Sándor mint magyar honvédőrnagy, Bem segédtisztje, valóban 1949. évi július 31-én a fehér egyházi csatában halt meg, tehát a harc mezején, amint Ő kívánta és látnoki szemével meglátta és amit az „Egy gondolat bánt engemet" című költeményében meg is írt: . . . „Ott essem el én, A harcz mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívemből, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el az az aczéli zörej. Futó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra S ott hagyjanak engemet összetiporva, Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol fátyolos zászlók kíséretével, A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság!111 Halála módját illetőleg is többféle hagyományt ismerünk. Az egyik szerint egy orosz kozák pikájával mellbeszúrta és ennek következtében halt meg. Erre vonatkozólag Lengyel József, akkori ezredorvos, a következőket mondta: „Július 31-én Fehéregyházánál délután 4 óra után Toldi nyughadnagy, aki a sebesültek és halottak összeszedésével volt megbízva, mondta Lengyelnek, hogy ahol Petőfi elesett, báró Heydte rendezte a halottak eltakarítását. Ez mondta Lengyelnek: ,Jól emlékszik, hogy egy hegyesszakállú egyént látott mellén dzsida-szúrástól elesve, akinek kiforgatott zsebeinél egy csomó összegyűrt papírcsomót látott. Ugyanis Petőfi ott a harcot figyelve, az eseményeket jegyezte. Majd azt mondja, hogy aFehéregyházi határ felső felében északról kifutó patak mellett ásott közös sírban 134 társával együtt temették el." Vigyázat / A Darmol hashajtót utánozzák. Ügyeljen, mert minden tablettán a „DARMOL" szónak és T alakú bevágásnak kell lenni. Kimondottan eredeti csomagolásban kérje. 5. oldal. Barabás Károly rokonához, Masszák Hugóhoz intézett levelében „Hol nyugszik Petőfi Sándor11, a következőket mondja: „Az igaz, írja, hogy Héjjasfalva közelében is estek el néhányan huszárjaink közül, kik fel akarták tartóztatni az üldöző orosz lovasságot, de Petőfit már akkor a csatatéren a „szürke lovasság”1 meglőtte éppen azon pillanatban, midőn egy még el nem menekült honvédcsapathoz ezeket kiáltotta: „Nehogy rendet bontsanak, mert ha rendet bontanak, mindnyájan veszve vagyunk". Lehet, hogy ezek voltak egyben utolsó szavai is! (Vége következik.) Mi történt a Zrínyi utcai korcsma előtt ? Október 6-án nagy mulatást csaptak a berekháti putribeli cigányok az egyik Zrínyiutcai kocsmában, míg nagy hangoskodásukért a kocsmáros ki nem tessékelte őket az utcára. Az utcán a hangoskodást folytatták a cigányok, sőt a hangoskodásnak veszekedés lett a vége, úgyannyira, hogy az egész utca összeszaladt. Történetesen ezen az útvonalon igyekezett lakására Kőszeghy Mátyás rendőrfőtörzsőrmester, aki kötelességéhez híven csendességre hívta fel a verekedőket, azok azonban ahelyett hogy lehiggadtak volna, egyenesen nekitámadtak a rendőrfőtözsőrmesternek. A verekedő társaság tagjai Farkas Mátyás, Lakatos Péter, Oláh János és még többen, akik nemhogy szót fogadtak volna a rendőrfőtörzsőrmesternek, ellenkezőleg, azt szidalmazni kezdték s a leghősebb közöttük Farkas Mátyás öklével is szemen ütötte, majd pedig kardját kezdték ráncigálni. Kőszeghy Mátyás rendőrfőtörzsőrmestert is elhagyta a nyugalma, kardot rántott és néhány ütést osztott ki a cigányok között, akik erre gyáván megfutottak. A rendőrség a jelentés alapján nyomban összeszedte a verekedőket, akik természetesen égre-földre esküdöztek, hogy ők nem bántották — Farkas Mátyást kivéve —, a főtörzsőrmestert, sőt ők voltak azok, akik Farkas Mátyást le akarták fogni. Az eddig már elhangzott tanúvallomások szerint az előbbiekből egy szó sem igaz. A tegnapi tárgyaláson nem lehetett befejezni az ügyet, mert a fővádlott nem jelent meg az idézésre, most azután csendőrök fogják előállítani jelenlegi tartózkodási helyéről, Hódmezővásárhelyről. Tolvaj asszonyok napja a bíróságon Még 1939 őszén feljelentést tett a rendőrségen Zsoldos László cipész- és csizmadiamester azért, mert ismeretlen tettes a lakásáról egy pár gyermek arany fülbevalót, egy óraláncot és egy pár cipőt ellopott. A rendőri nyomozás hosszas munka után megállapította, hogy a lopást Szabó Imréné követte el, aki bejáró asszony volt Zsoldoséknál. A fülbevaló és a lánc megkerültek, azonban a cipő nem, mert az aszony azt egy előtte ismeretlen egyénnek adta el — vallomása szerint. Szabóné vallomása során elismerte a bűnösségét és azzal védekezett, hogy szorult anyagi helyzetben volt, beteg gyermekének kellett orvosságot venni. Az eljáró bíró megjegyezte, hogy ezért még nem szükséges lopni, mert ha egy szegény asszonynak orvosra vagy gyógyszerre van szüksége, az folyamodjék a városhoz ingyen gyógykezeltetés végett, amit minden további nélkül meg is kap. A bíróság rövid bizonyítási eljárás után bűnösnek mondotta ki az asszonyt és tekintve azt, hogy már nem büntetlen előéletű, kéthónapi fogházra ítélte jogerősen azzal, hogy a büntetést február 1-én minden további nélkül meg kell kezdenie. NYILTTÉR E rovatban közüliekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. NYILATKOZAT Különélő férjemnek, Szaszkó Mihálynak senki semmiféle hitelt ne adjon, mert felelősséget nem vállalok. Szaszkó Mihályné Kovácsik Franciska. GYAPJÚRA előleget adok AuTót árpát, zabot, tengerit és egyébb terményeket minden mennyiségben veszek OBERNA SÁNDOR gyapjú- és gabonakereskedő, Apponyi-tér 31. sz.