Szentesi Napló, 1941. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-23 / 18. szám

- ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­KŐBÁNYAI DREHER SÖRFŐZDÉI R.-T. FŐRAKTÁRA Állandóan frissen csapolt Dreher sörök ! Kitűnő zamatos Pezsgők és palackos Ó-BOROK! SP BOROK ! A legolcsóbb és legjobb italáru 5zv. dr. Bálint Lajosné bor-, sör- és szeszesital-nagykereskedésében szerezhető be. Szentes, dr. Harucker ucca 11. (Auslander-ház). Telefonszám : 30. Rendelések azonnal házhoz szállíttatnak! Rum, pálinka és likőr különlegességek! - --------— —­—----------— _______________________________| SZENTESI NAPLÓ Hol született és halt meg Petőfi Sándor Írta: Csallány Gábor Nemcsak Petőfi Sándor születésének lát­szólagos titokzatossága miatt voltak viták és­­nézeteltérések, de halála helye és körülményei tekintetében is, mint ahogyan az újabban fel­merült hírek és legendák alapján ma is bizo­nyos bizonytalanság látszik lenni. Ez főkép­pen az Oroszország egyik temetőjének állítóla­gos sírfelirata: Alexander Petrovics okozta, melyet egy volt magyar fogolytiszt látott volna és amelyből azt hiszi, hogy az Petőfi Sándor sírja. Állítása szerint egy öreg orosz azt a fel­világosítása adta neki, hogy ez a Petrovics magyar volt és ez alapította volna azt a falut. Véleményem szerint, még ha valóban az a név lett volna, vagy van az egyik ottani fej­­fán, akkor is még nem bizonyos, hogy az Petőfi Sándor nevét jelentené, akit bár csa­ládi néven Petrovicsnak hívtak. Lehetetlen­nek tartom, hogy Petőfi Sándor, ha csakugyan orosz fogságba került volna, annyi idő múltán életjelt ne adott volna magáról, vagy ne igye­kezett és ne tudott volna megszabadulni ép­pen az általa nem szeretett szlávok és ellen­ség közül. Akik erre azt felelnék, hogy a szi­bériai ólombányákból, ahová vitték volna, nem szabadulhatott meg, kérdem, akkor miként alapította volna azt az állítólagos falut, amely­nek temetőjében a hivatkozott sírfelirat van? És még egyet. Elképzelhető-e az, hogy Orosz­ország egy elhagyott falujának senki által nem gondozott sírján, közel száz év után, a sír­felirata még látható lett volna. Sajnos, mindezen hírek és legendák isme­retében is azt a szomorú álláspontot kell tehát elfogadnunk, hogy Petőfi Sándor mint magyar honvédőrnagy, Bem segédtisztje, valóban 1949. évi július 31-én a fehér egyházi csatában halt meg, tehát a harc mezején, amint Ő kívánta és látnoki szemével meglátta és amit az „Egy gondolat bánt engemet" című költeményében meg is írt: . . . „Ott essem el én, A harcz mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívemből, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el az az aczéli zörej. Futó paripák Száguldj­anak a kivívott diadalra S ott hagyjanak engemet összetiporva, Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol fátyolos zászlók kíséretével, A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság!111 Halála módját illetőleg is többféle hagyo­mányt ismerünk. Az egyik szerint egy orosz kozák pikájával mellbeszúrta és ennek követ­keztében halt meg. Erre vonatkozólag Lengyel József, akkori ezredorvos, a következőket mondta: „Július 31-én Fehéregyházánál dél­után 4 óra után Toldi nyug­­hadnagy, aki a sebesültek és halottak összeszedésével volt megbízva, mondta Lengyelnek, hogy ahol Petőfi elesett, báró Heydte rendezte a halot­tak eltakarítását. Ez mondta Lengyelnek: ,Jó­l emlékszik, hogy egy hegyesszakállú egyént látott mellén dzsida-szúrástól elesve, akinek kiforgatott zsebeinél egy csomó össze­gyűrt papírcsomót látott­. Ugyanis Petőfi ott a harcot figyelve, az eseményeket jegyezte. Majd azt mondja, hogy a­­Fehéregyházi határ felső felében északról kifutó patak mellett ásott közös sírban 134 társával együtt temet­ték el." V­igyázat / A Darmol hashajtót utánozzák. Ügyeljen, mert minden tablettán a „DARMOL" szónak és T alakú bevágásnak kell lenni. Kimondot­tan eredeti csomagolásban kérje. 5. oldal. Barabás Károly rokonához, Masszák Hu­góhoz intézett levelében „Hol nyugszik Petőfi Sándor11, a következőket mondja: „Az igaz, írja, hogy Héjjasfalva közelében is estek el néhányan huszárjaink közül, kik fel akarták tartóztatni az üldöző orosz lovasságot, de Petőfit már akkor a csatatéren a „szürke lo­vasság”1 meglőtte éppen azon pillanatban, mi­dőn egy még el nem menekült honvédcsapat­hoz ezeket kiáltotta: „Nehogy rendet bontsa­nak, mert ha rendet bontanak, mindnyájan veszve vagyunk". Lehet, hogy ezek voltak egyben utolsó szavai is! (Vége következik.) Mi történt a Zrínyi utcai korcsma előtt ? Október 6-án nagy mulatást csaptak a berekháti putribeli cigányok az egyik Zrínyi­­utcai kocsmában, míg nagy hangoskodásukért a kocsmáros ki nem tessékelte őket az utcára. Az utcán a hangoskodást folytatták a cigá­nyok, sőt a hangoskodásnak veszekedés lett a vége, úgyannyira, hogy az egész utca össze­szaladt. Történetesen ezen az útvonalon igye­kezett lakására Kőszeghy Mátyás rendőr­főtörzsőrmester, aki kötelességéhez híven csendességre hívta fel a verekedőket, azok azonban ahelyett hogy lehiggadtak volna, egye­nesen nekitámadtak a rendőrfőtözsőrmester­­nek. A verekedő társaság tagjai Farkas Mátyás, Lakatos Péter, Oláh János és még többen, akik nemhogy szót fogadtak volna a rendőrfőtörzs­­őrmesternek, ellenkezőleg, azt szidalmazni kezdték s a leghősebb közöttük Farkas Má­tyás öklével is szemen ütötte, majd pedig kardját kezdték ráncigálni. Kőszeghy Mátyás rendőrfőtörzsőrmestert is elhagyta a nyugalma, kardot rántott és né­hány ütést osztott ki a cigányok között, akik erre gyáván megfutottak. A rendőrség a jelentés alapján nyomban összeszedte a verekedőket, akik természetesen égre-földre esküdöztek, hogy ők nem bántot­ták — Farkas Mátyást kivéve —, a főtörzsőr­mestert, sőt ők voltak azok, akik Farkas Má­tyást le akarták fogni. Az eddig már elhang­zott tanúvallomások szerint az előbbiekből egy szó sem igaz. A tegnapi tárgyaláson nem lehetett be­fejezni az ügyet, mert a fővádlott nem jelent meg az idézésre, most azután csendőrök fog­ják előállítani jelenlegi tartózkodási helyéről, Hódmezővásárhelyről. Tolvaj asszonyok napja a bíróságon Még 1939 őszén feljelentést tett a rendőr­ségen Zsoldos László cipész- és csizmadiames­ter azért, mert ismeretlen tettes a lakásáról egy pár gyermek arany fülbevalót, egy óra­láncot és egy pár cipőt ellopott. A rendőri nyomozás hosszas munka után megállapította, hogy a lopást Szabó Imréné követte el, aki be­járó asszony volt Zsoldoséknál. A fülbevaló és a lánc megkerültek, azonban a cipő nem, mert az aszony azt egy előtte ismeretlen egyénnek adta el — vallomása szerint. Szabóné vallomása során elismerte a bű­nösségét és azzal védekezett, hogy szorult anyagi helyzetben volt, beteg gyermekének kellett orvosságot venni. Az eljáró bíró megjegyezte, hogy ezért még nem szükséges lopni, mert ha egy szegény asszonynak orvosra vagy gyógyszerre van szüksége, az folyamodjék a városhoz ingyen gyógykezeltetés végett, amit minden további nélkül meg is kap. A bíróság rövid bizonyítási eljárás után bűnösnek mondotta ki az asszonyt és tekintve azt, hogy már nem büntetlen előéletű, két­­hónapi fogházra ítélte jogerősen azzal, hogy a büntetést február 1-én minden további nélkül meg kell kezdenie. NYILTTÉR E rovatban közüliekért nem vállal felelőssé­get sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. NYILATKOZAT Különélő férjemnek, Szaszkó Mihálynak senki semmiféle hitelt ne adjon, mert felelős­séget nem vállalok. Szaszkó Mihályné Kovácsik Franciska.­­ GYAPJÚRA előleget adok Au­Tót árpát, zabot, tengerit és egyébb terményeket minden mennyiségben veszek OBERNA SÁNDOR gyapjú- és gabonakereskedő, Apponyi-tér 31. sz.

Next