Szentesi Napló, 1941. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-24 / 19. szám
Az idegenszerűségről Nem nehéz feladat az, idegen szóknak, különösen az újabbaknak felismerése. A kevésbé tanult ember is észreveszi, hogy például auftág, brillíroz, eszcájg, komplet, perfekt nem magyar szók s amennyire tőle telik, kerüli is használatukat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar voltáért lelkesedő nagyközönség és sajtó nyelvéből manapság szinte tömegesen hullanak el az idegen szók s helyüket magyar kifejezések foglalják el. De vájjon lehet-e valóban örvendenünk ennek a jelenégnek? Múladozik az egyik veszedelem, az idegen szók veszedelme, de most jön a nagyja:az idegen szókat kiszorító magyar kifejezések szóról szóra való fordítások az idegenből, különösen a németből. Szép számmal vannak azok a kifejezéseink, melyek régóta megvannak nyelvünkben, de nem azért maradtak meg, mert régiek és nem lehet már kiirtani őket, hanem azért, mert sohasem tiltakozott s nem tiltakozik ma sem ellenük a magyar nyelvérzék. Ilyen kifejezéseink például ezek a latinosságok: alázatos szolgája, dicsértessék, háromkirályok; ezek a németességek: rózsafűzér, nefelejcs, szegfű (a középkori németben negirben), szláv hatás alatt keletkeztek: húsvét, keresztet vet, olvasó (füzér) stb. Újabban is támadtak olyan idegenszerűségek, melyek ellen nem nagyon viaskodunk. Ilyenek például ezek a németességek: ajánlom magamat, szerencsés utat, minden jót kívánok; ezek a franciás kifejezések: egy bizonyos (un certain), nem megyek el csak holnap (nem que); oláhosság is behatolt nyelvünkbe: mi akar ez lennni? meg kell írjam. Ez utóbbi kifejezést már többször megrótták, s az erdélyieket okolják érte. Pedig ha elhisszük is, hogy ez valóban oláhos kifejezés, véleményem szerint akkor sem kell annyira hadakoznunk ellene. Hiszen csak a hogy kötőszót kell közbeszórnunk, s már magyaros a kifejezés: meg kell hogy írjam. A hogy kötőszót pedig örömest elhagyogatjuk: mondd el mi történt; megkérdezte, hány óra van. A meg kell írjam-féle kifejezést is úgy foghatjuk fel, hogy elmaradt belőle a hegy. Ha tehát oláhosság is a meg kell írjam, véleményem szerint nem ellenkezik a magyar nyelv szellemével. Egyes idegenszerűségek annak köszönhetik életüket, hogy kifejezőbbnek tartják őket. Általánosan használjuk ezt a kifejezést: segít rajta, de sokan gyöngédséget, szeretetet is éreznek ebben a németességben: hóna alá nyúl. Hiszen, azt mondják, a gyermeket is gyöngédséggel, szeretettel hóna alá nyúlva szoktuk felemelni. Aki pedig gondolkozni szeret a kifejezéseken,tréfásan így hárítja el magától az ilyen segítséget: Márpedig az én hónom alá senki ne nyúlkáljon, mert csiklandós vagyok! Többetmondónak tartják az ágyban marad, ágyban fekszik kifejezésnél ezt a németességet, őrzi az ágyat. Hiszen, azt mondják, ágyban maradni, ágyban feküdni akkor is szoktunk, ha egy kicsit lusták vagyunk még fölkelni, de ha így szólunk, az ágyat őrzi, ezzel kifejezzük azt, hogy sokáig, napokig vagy még tovább fekszünk az ágyban, betegségünk miatt. Vannak aztán olyan idegenszerűségek is, melyek különleges, újszerű alakjuk miatt tetszenek. Ma már széltében-hosszában ezt mondják a hencegőről felvág, felvágós. Sokan talán tudják is, hogy ez a német aufschneiden, Aufschneider fordítása, mégis használják, pusztán azért, mert tetszik. Néha egy-egy adoma hívja fel a figyelmet az idegenszerűségekre. Egy falusi gazda villamoson utazik s a kalauz hozzámegy. Kezeltem már? — Még nem, felel az öreg és magyarosan megrázza a kalauz kezét. Adomaként járnak az effélék szájról szájra, pedig ez nyelvművelés, csak az a baj, hogy akik elmondják, nem veszik észre. Ezek közé tartozik az a jelenet, melynek szem- és fültanúja voltam. Egy kis tanítványom kérezkedett el az iskolából, hogy fájós lábával az orvoshoz mehessen. Egy eleven kis társa elkezdett nevetni: Hát csak nem hagyod itt a lábadat? Ezzel akaratlanul is megmagyarázta, hogy idegenszerűek az efféle ma divatos kifejezések: az orvoshoz járok a fülemmel, fogammal, tüdőmmel stb. Az idegenszerűségek, mint az idegen szók is, kétfélék: meghonosodtak és betolakodottak. A meghonosodottak ellen nem tiltakozik nyelvérzékünk, például keresztet vet, alázatos szolgája, ajánlom magamat. Ide kell számítanunk azokat is, melyeket — sajnos — már nagyon is megszoktunk, például megszólalásig hű, leadja a hírt, rosszul megy neki, rádió Budapest egy. A betolakodott idegenszerűségek idővel el fognak tűnni. Hiszen láttuk az előzőkben, hogy egyes kifejezéseket azért szorítottak ki mások, mert elavultak. El fognak avulni tehát a ma burjánzó idegenszerűségek is, előbb-utóbb újak fognak helyükbe jönni. Csak az a kérdés, mik lesznek ezek az újak: újabb idegenszerűségek-e vagy magyaros szólások. Meggyőződésem, hogy a magyarossági fog egyre nagyobb teret hódítani. Igen sok zengő magyar nyelvű és (ez igen fontos!) szívesen olvasott írónk van most is s ezek szinte minden mondatukat a magyar népnyelv kincsesbányájából merítik; a magyar nyelvészeti tanszék tanárai négy egyetemen tanítják, sarkalják hallgatóikat a népnyelvi gyűjtésre; ezt a munkát kívánják a polgári iskolai tanárképzőn és a tanítóképzőkben is. E kettőnek jeles íróinknak és a népnyelvi gyűjtőknek hatása nem fog elmaradni. Csak figyeljük, tanulmányozzuk őket, kövessük útbaigazításaikat és kövessük példájukat! Szeged K .A Királyi Ügyészség XXII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM.ÁRA 8 FILLÉR SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1941. PÉNTEK, JANUÁR 24 Romániában a helyzet kétségbeejtő A katonaság csatlakozott a Vasgárdához — Ostromállapot egész Romániában — Arab zendülés Palesztinában — Amerika diplomáciai segítsége Angliának Javában folyik a nagy diplomáciai párbaj Európában. Nagykövetek, követek, külön megbízottak járása-kelése jelzi, hogy Amerika rendkívüli mértékben érdeklődik a háborúban résztvevő és nem résztvevő népek helyzete és hangulata iránt. Ahol Anglia nem tudott eredményt elérni a berlini római tengely diplomáciájával vívott harcában, ott most Amerika próbálkozik kiköszörülni a csorbát és javítani Anglia pozícióját. Roosevelt kiküldöttje a Balkánon Ezen a szemüvegen keresztül kelle nézni és megítélni Donovan utazásait aki Roosevelt rendkívüli megbízottjaként indult el New Yorkból, onnan a portugál fővárosba repült, majd Londonban tűnt fel, két nappal ezelőtt a bulgár állam vezetőkkel tárgyalt, jelenleg Belgrádban időzik, talán Budapestre is eljut. Útiprogrammjának további állomása a török főváros, nem tudni, hogy Spanyolországot, Moszkvát, Berlint vagy Párist útba ejti-e? Roosevelt kiküldöttjének étkezése egy-egy ország fővárosába mindig egybeesett valami rendkívüli eseménnyel. Szófiában például éppen akkor szűnt meg a kormányválság, Athénben pedig a gazdag amerikai nagybácsit látták benne, aki hajlandó repülőgépeket és hadianyagot küldeni a harcoló görögöknek éppen akkor, amikor azok arról vitatkoznak, hogy Albániában megelégedjenek-e az eddigi sikerekkel, beássák-e magukat eddig elfoglalt állásaikba, vagy pedig „elfoglalják egész Albániát" — természetesen, ha azt az olaszok és a német haderők megengedik. Amerika diplomáciai segítsége Angliának Ahova nem juthat el az angol diplomácia hadviselő jellegénél fogva, oda eljut Amerika külön megbízottja, ami kétségtelenül nagy segítség a szigetország számára. Amerika diplomatái szabadon járnak-kelnek az egész világon, csak később tudjuk meg, hogy ez mennyiben befolyásolta például hátrányosan a kedvezően alakuló német-francia viszonyt, amelynek a jóvátételére most újból komoly erőfeszítések történnek Vichyben. Amerika diplomáciája ma komolyabb vetélytársa a tengelyhatalmaknak, mint Anglia. Amerika mindent tud, mindent lát, nagykövete épúgy ott van Kínában mint Japánban, Berlinben és Rómában, ugyanakkor pedig fantasztikus módon fegyverkezik s hadianyaggyárai Angliának dolgoznak. Csak az a kérdés,hogy nem késett-e el ez a kettős támogatás, a diplomáciai és a katonai segítség? Csak az a kérdés, hogy Európa népei hajlanak-e még Amerika szavára s megadják-e azt, amit Angliának nem ad- hatnak meg? Az események arra mutatnak, a nagykövetek és követek járása és kelése nem jár különösebb eredménnyel s ha mást nem, Mikszáthtal együtt annyit lehet feljegyezni erről az egész diplomáciai akcióról, hogy „mindenki lépik egyet". Csak a fegyverek dönthetik el ezt a háborút Mindaddig, amíg háború van, nem szűnik meg a béke megteremtésére való igyekezet. Lépten nyomon feltűnik egy-egy békekísérlethíre. Az utóbbi napokban mind gyakrabban lehetett hallani arról, hogy a római amerikai nagykövet azzal a megbízatással érkezett az örök városba, hogy a pápával lépjen érintkezésbe egybékeakció dolgában. Egy másik békeközvetítés híre az olasz,—görög háborúra vonatkozott. Ezit azzal igyekeztek magyarázni, hogy Németország és Görögország között még mindég nem szakadt meg a diplomáciai vi-