Szentesi Napló, 1941. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-31 / 25. szám

Péntek, 1941 január 31. s­z­e­ntesi napló „Nem volt hangos hazafi, de mindene volt a Haza“ Európa részvéte, Magyarország fájdalma kisérte utolsó útjára gróf Csáky Istvánt Csodálatos, rejtelmes és komor végzet uralja a magyar politikai életet. Hamar kidől­nek a legjobbak a sorból, mert az irgalmatlan küzdelem, a sok akadály, a rengeteg veszély és a lázas munka éppen a legjobbak életerejét őrli fel. Ez a tragikus magyar sors jutott osz­tályrészül gróf Csáky István külügyminiszter­nek is, aki Gömbös Gyula és Darányi Kálmán után a harmadik nagy halottja a magyar poli­tikai életnek. Tegnap egy egész nemzet könnyei és egész Európa fájdalmas búcsúzása közepette történt meg a fiatalon elhunyt gróf Csáky István te­metése. Az országház kupolacsarnokában állí­tották fel a ravatalt. A koporsó előtt tízezrek vonultak el, hogy végtisztességet tegyenek a nagy magyar államférfinak. Koszorúk százai és százai árasztották el a ravatalt. A középen helyezték el a koszorúerdőben a Kormányzó Úr Őfőméltósága hatalmas babérkoszorúját, a koporsó jobb oldalán Hitler koszorúja, a bal oldalon Mussolini óriási koszorúja dokumen­tálta azt a nagy megbecsülést, amellyel gróf Csáky Istvánt a tengelyhatalmak vezérei kö­rül vették. És ott volt a koszorúk között még a felszabadult Erdély és Kárpátalja koszorúja is, azoknak az országrészeknek a koszorúi, amelyek Csáky István gróf diplomáciai művé­szetével kerültek vissza az anyaországhoz. Pontosan 10 órakor érkezett meg az or­szágházba Magyarország kormányzója szárny­segédei kíséretében. Helyet foglalt a főherce­gek, a kormány tagjainak, az államtitkári kar­nak, a törvényhozóknak és az ország nagyjai­nak helyei előtt felállított karosszékben. Itt voltak a diplomáciai testület tagjai, a Német Birodalom, Olaszország, Jugoszlávia és Japán külön küldöttségei és itt volt mindenki, aki számít Magyarországon. Csongrád vármegye is kivette részét a nemzet gyászából, a temetési szertartáson dr Molnár Imre főispán jelent meg a vármegye képviseletében. A kormányzó megérkezése után bevonult Serédi Jusztinián dr bíboros hercegprímás a főpapok kíséretében és kezdetét vette a ma­gyar élet korán elfáradt vándorának megható temetése. És amint felszárnyalt a gyászének az Operaház énekkarának ajkáról, egy nemzet szíve dobbant össze a nagy gyászban. A hercegprímás fényes papi segédlettel elvégezte a beszentelést és kérte a Minden­hatót, hogy adjon örök nyugodalmat a fekete koporsó néma utasának. A gyászszertartás után gróf Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke vett meghatott búcsút elhunyt külügyminiszterétől. Klasszi­kusan szép gyászbeszédét így kezdette: — Amikor a második bécsi döntés után, amely visszaadta nekünk keleti országrészün­ket és Erdély egy részét, azt mondottam, hogy a munka oroszlánrésze gróf Csáky István ér­deme. Érezze mindenki, hogy kije van gróf Csáky Istvánban, legyen hálás és szeresse őt. — És most én állok itt, az öregebb, hogy búcsút vegyek a nálamnál jóval fiatalabbtól. És most érezzük mi valamennyien, hogy ki volt nekünk gróf Csáky István. A miniszterelnök a továbbiakban ismer­tette a külügyminiszter 21 éves fényes, ma­gasröptű diplomáciai pályafutását. Már akkor, amikor az első szegedi kormány idején gróf Csáky István ő mellé került, mint titkár, érezte, látta, hogy vezető egyéniség s leomlot­tak közöttük a korkülömbségnek és a hivatali rangkülömbségnek a válaszfalai. A miniszteri titkárból Magyarország külügyminisztere lett, de ami másoknak lépcső volt az előrejutás te­rén, az gróf Csákynak egy-egy új feladat. Is­mertette azt a fontos szerepet, amit Csáky Ist­ván végzett a béketárgyalások során, majd később is, ahogy a fontosabbnál fontosabb po­zíciókat elfoglalta. A tárgyalásokon, mint egy­forma fej, mint egyenrangú fél vett részt. Sok­oldalú, mély s alapos tudását méltányolta és csodálta mindenki. Magyar volt gróf Csáky István és minél mélyebben tudott az ember belelátni lelkébe, annál jobban érezte, hogy akár baráttal, akár 21SSS takarmányburgonya kapható SZÁNTÓ ANDOR gabonakereskedőnél. 1291 ellenséggel áll szemben, mindig és elsősorban csak magyar volt. Nem volt hangos hazafi, de h a haza volt mindene. Nagyszerű sarja volt egy Árpáddal bejött nemzetiségnek. Ezt a magyart vesztettük el, ezt a magyart gyászoljuk most.­­ Pistink volt , és az is marad, mint ahogy az Államfőtől kezdve a legegyszerűbb barátig mindenkinek csak Pistije volt. A szeretetében, siró nemzet tisztelettel hajlik meg koporsója­­ előtt. Az ő áldozatos élete, higyyük, nem volt­­ hiábavaló. Ezután ismét felhangzott a gyászdal és a­­ temetési szertartás végeztével a koporsót le­■ vitték a Kossuth Lajos térre, ahonnan elindult­­ a gyászmenet a Kerepesi temetőbe. Ott he­lyezték díszsírhelyre gróf Csáky Istvánt, Ma­■­gyarország külügyminiszterét. A kormányzó a Vilmos császár útig gyalogosan kísérte el a­­ koporsót. A gyászszertartásról a német, az olasz és a jugoszláv rádió helyszíni közvetítést adott. O­feléria Filmszínház műsora © FIGYELEM! 31-én, pénteken nem tartunk előadást. Ezentúl minden pénteken szünetet tartunk. Szombaton, február 1-én 5 és fél 8 órakor. Amftrikil Főszereplő : ADOLPHE AfENJOU Az egész film egy torzító tükre Amerikának és az amerikai polgár karika­túrájának Nagy kiegészítő műsor: Oroszlánvadászat. Egy izgalmas és érdekfeszítő dzsungel film. Tunisz ismertetése: Fox Híradó. 3. oldal. Több Sípos család jelentkezett már A Szentesi Napló folytatja a kutatást Oroszországban élő szentesi testvérünk felkutatására Osztatlan érdeklődéssel találkozott a Szen­tesi Napló tegnapi számában megjelent az a cikk, amelyben megírtuk, hogy a fejér megyei Csór községbe 27 évi keserves hadifogság után hazaérkezett Szekeres Sándor földműves, aki magával hozta orosz feleségét és három gyer­mekét is. Szekeres Sándor a kérdezősködésre elmondotta, hogy ugyanott, ahol ő volt , a transzszibériai vasúttól néhány napi járóföldre lévő kis faluban lakik egy Sípos József nevű magyar ember, aki szentesi származású és 1915 óta eszi a hadifogság keserű kenyerét és már eltöltötte annyira a honvágy, hogy min­den követ megmozgat, hogy hazakerüljön itt­honi szerettei körébe, akik őt már régen ha­lottnak tudják. A Szentesi Napló felhívta a szentesi Sípos- családokat, hogy­­ jelentkezzenek a szerkesztő­ségben, akik tudnak valamit Sípos Józsefről, akár rokonok, akár ismerősök s talán a kapott nyomok alapján sikerül elindulni és Sípos Jó­zsefet hazaihozni és 27 keserves esztendő el­múltával családjának, szeretteinek átadni. Hogy mennyi vesztesége lehet ennek a vá­rosnak még eltűnt, elveszett hadifogoly­nak hitt emberekben, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy tegnap délelőtt óta a korai órákban az­­egyik Sípos-család tag­jai a másiknak adták át a szerkesztőség ajta­jának kilincsét és szolgátatták az adatokat el­veszettnek hitt hozzátartozóikra vonatkozólag, abban a reménységben, hátha az övéké az a Sípos József, akiről Szekeres Sándor a világ másik végéről hozta meg az örvendező hírt. Több Sípos-család várja haza Sípos Józse­fet, akiről egyebet nem tudunk még ez idő sze­rint, mint csak a nevét, nem tudjuk azt sem,­ hogy hol lakott itt Szentesen, kik voltak a szü­lei, testvérei, milyen foglalkozást űzött annak­idején itthon. Az egyik Sípos-család tagja elmondotta, hogy Sípos Józsefnek az édesanyja Balla Má­ria volt, legutoljára 1915 január 15-én írt le­velet, melyben közölte, hogy hadifogságba esett. A család a vöröskereszt útján kutatni kezdett a hadifogoly után, kaptak is róla hírt, azonban a hírszálak az 1919-es forradalom ka­vargó világában szétszakadtak. Sípos Józsefnek élnek még a testvérei, akik hajlandók arra, hogy segítségére legyenek a hazautazás költségeiben szeretett testvérüknek, akit már időközben holtnak is nyilvánítottak. A másik Sípos-család — Sípos Albert csa­ládja Berekhátról. Sípos Albertné megjelent a szerkesztősé­günkben és elmondotta, hogy férjének testvé­re, Sípos József, legutoljára 1935-ben írt leve­let Szentesre és ebben a levélben azt közölte az itthoniakkal, hogy útban van hazafelé, hozza a feleségét és gyermekét. Várták is itthon a testvért szívszorongva, azonban ennek a hír­adásnak a szála is megszakadt és nyomtalanul elveszett úgyannyira, hogy a szentesi családi minden reményt feladott, hogy még egyszer viszontláthassa a szerető testvért és keblére ölelhesse. Kistőkéről is jött egy Sípos-család, amely szintén az övéit reméli feltalálni a szibériai hómezők között epedő és hazavágyó testvér­ben. Szerkesztőségünk bővebb adatokat óhajt beszerezni a most hazaérkezett Szekeres Sán­dortól és ezért levelet intézett Csór község fő­jegyzőjéhez, hogy hallgassa meg Szekerest arra vonatkozólag, hogy milyen adatokat tud még Sípos Józsefről, mert bizonyos az, hogy Sípos 27 esztendő alatt beszélt neki az itthoni csa­ládi dolgairól is. Most ezt a levelet várjuk és reméljük, hogy a levél vétele után közelebb fogunk jutni Sípos József szibériai tartózkodási helyéhez. Ano­ Kiss Károly volt szegedi tanfelügyelő most teszi búcsúlátogatásait a vármegyében. Divatfazon, szolid ár Paksi ruha mindig jól áll Paksi András úriszabó, Mécs Balogh ucca 17. A legdivatosabb, legújabb fazonú úri ruhák készítése és vasalása. — Egyenruha szabó­ság. Olcsó ár ! Panics kiszolgálás !

Next