Szentesi Napló, 1941. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-31 / 25. szám
Péntek, 1941 január 31. szentesi napló „Nem volt hangos hazafi, de mindene volt a Haza“ Európa részvéte, Magyarország fájdalma kisérte utolsó útjára gróf Csáky Istvánt Csodálatos, rejtelmes és komor végzet uralja a magyar politikai életet. Hamar kidőlnek a legjobbak a sorból, mert az irgalmatlan küzdelem, a sok akadály, a rengeteg veszély és a lázas munka éppen a legjobbak életerejét őrli fel. Ez a tragikus magyar sors jutott osztályrészül gróf Csáky István külügyminiszternek is, aki Gömbös Gyula és Darányi Kálmán után a harmadik nagy halottja a magyar politikai életnek. Tegnap egy egész nemzet könnyei és egész Európa fájdalmas búcsúzása közepette történt meg a fiatalon elhunyt gróf Csáky István temetése. Az országház kupolacsarnokában állították fel a ravatalt. A koporsó előtt tízezrek vonultak el, hogy végtisztességet tegyenek a nagy magyar államférfinak. Koszorúk százai és százai árasztották el a ravatalt. A középen helyezték el a koszorúerdőben a Kormányzó Úr Őfőméltósága hatalmas babérkoszorúját, a koporsó jobb oldalán Hitler koszorúja, a bal oldalon Mussolini óriási koszorúja dokumentálta azt a nagy megbecsülést, amellyel gróf Csáky Istvánt a tengelyhatalmak vezérei körül vették. És ott volt a koszorúk között még a felszabadult Erdély és Kárpátalja koszorúja is, azoknak az országrészeknek a koszorúi, amelyek Csáky István gróf diplomáciai művészetével kerültek vissza az anyaországhoz. Pontosan 10 órakor érkezett meg az országházba Magyarország kormányzója szárnysegédei kíséretében. Helyet foglalt a főhercegek, a kormány tagjainak, az államtitkári karnak, a törvényhozóknak és az ország nagyjainak helyei előtt felállított karosszékben. Itt voltak a diplomáciai testület tagjai, a Német Birodalom, Olaszország, Jugoszlávia és Japán külön küldöttségei és itt volt mindenki, aki számít Magyarországon. Csongrád vármegye is kivette részét a nemzet gyászából, a temetési szertartáson dr Molnár Imre főispán jelent meg a vármegye képviseletében. A kormányzó megérkezése után bevonult Serédi Jusztinián dr bíboros hercegprímás a főpapok kíséretében és kezdetét vette a magyar élet korán elfáradt vándorának megható temetése. És amint felszárnyalt a gyászének az Operaház énekkarának ajkáról, egy nemzet szíve dobbant össze a nagy gyászban. A hercegprímás fényes papi segédlettel elvégezte a beszentelést és kérte a Mindenhatót, hogy adjon örök nyugodalmat a fekete koporsó néma utasának. A gyászszertartás után gróf Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke vett meghatott búcsút elhunyt külügyminiszterétől. Klasszikusan szép gyászbeszédét így kezdette: — Amikor a második bécsi döntés után, amely visszaadta nekünk keleti országrészünket és Erdély egy részét, azt mondottam, hogy a munka oroszlánrésze gróf Csáky István érdeme. Érezze mindenki, hogy kije van gróf Csáky Istvánban, legyen hálás és szeresse őt. — És most én állok itt, az öregebb, hogy búcsút vegyek a nálamnál jóval fiatalabbtól. És most érezzük mi valamennyien, hogy ki volt nekünk gróf Csáky István. A miniszterelnök a továbbiakban ismertette a külügyminiszter 21 éves fényes, magasröptű diplomáciai pályafutását. Már akkor, amikor az első szegedi kormány idején gróf Csáky István ő mellé került, mint titkár, érezte, látta, hogy vezető egyéniség s leomlottak közöttük a korkülömbségnek és a hivatali rangkülömbségnek a válaszfalai. A miniszteri titkárból Magyarország külügyminisztere lett, de ami másoknak lépcső volt az előrejutás terén, az gróf Csákynak egy-egy új feladat. Ismertette azt a fontos szerepet, amit Csáky István végzett a béketárgyalások során, majd később is, ahogy a fontosabbnál fontosabb pozíciókat elfoglalta. A tárgyalásokon, mint egyforma fej, mint egyenrangú fél vett részt. Sokoldalú, mély s alapos tudását méltányolta és csodálta mindenki. Magyar volt gróf Csáky István és minél mélyebben tudott az ember belelátni lelkébe, annál jobban érezte, hogy akár baráttal, akár 21SSS takarmányburgonya kapható SZÁNTÓ ANDOR gabonakereskedőnél. 1291 ellenséggel áll szemben, mindig és elsősorban csak magyar volt. Nem volt hangos hazafi, de h a haza volt mindene. Nagyszerű sarja volt egy Árpáddal bejött nemzetiségnek. Ezt a magyart vesztettük el, ezt a magyart gyászoljuk most. Pistink volt , és az is marad, mint ahogy az Államfőtől kezdve a legegyszerűbb barátig mindenkinek csak Pistije volt. A szeretetében, siró nemzet tisztelettel hajlik meg koporsója előtt. Az ő áldozatos élete, higyyük, nem volt hiábavaló. Ezután ismét felhangzott a gyászdal és a temetési szertartás végeztével a koporsót le■ vitték a Kossuth Lajos térre, ahonnan elindult a gyászmenet a Kerepesi temetőbe. Ott helyezték díszsírhelyre gróf Csáky Istvánt, Ma■gyarország külügyminiszterét. A kormányzó a Vilmos császár útig gyalogosan kísérte el a koporsót. A gyászszertartásról a német, az olasz és a jugoszláv rádió helyszíni közvetítést adott. Ofeléria Filmszínház műsora © FIGYELEM! 31-én, pénteken nem tartunk előadást. Ezentúl minden pénteken szünetet tartunk. Szombaton, február 1-én 5 és fél 8 órakor. Amftrikil Főszereplő : ADOLPHE AfENJOU Az egész film egy torzító tükre Amerikának és az amerikai polgár karikatúrájának Nagy kiegészítő műsor: Oroszlánvadászat. Egy izgalmas és érdekfeszítő dzsungel film. Tunisz ismertetése: Fox Híradó. 3. oldal. Több Sípos család jelentkezett már A Szentesi Napló folytatja a kutatást Oroszországban élő szentesi testvérünk felkutatására Osztatlan érdeklődéssel találkozott a Szentesi Napló tegnapi számában megjelent az a cikk, amelyben megírtuk, hogy a fejér megyei Csór községbe 27 évi keserves hadifogság után hazaérkezett Szekeres Sándor földműves, aki magával hozta orosz feleségét és három gyermekét is. Szekeres Sándor a kérdezősködésre elmondotta, hogy ugyanott, ahol ő volt , a transzszibériai vasúttól néhány napi járóföldre lévő kis faluban lakik egy Sípos József nevű magyar ember, aki szentesi származású és 1915 óta eszi a hadifogság keserű kenyerét és már eltöltötte annyira a honvágy, hogy minden követ megmozgat, hogy hazakerüljön itthoni szerettei körébe, akik őt már régen halottnak tudják. A Szentesi Napló felhívta a szentesi Sípos- családokat, hogy jelentkezzenek a szerkesztőségben, akik tudnak valamit Sípos Józsefről, akár rokonok, akár ismerősök s talán a kapott nyomok alapján sikerül elindulni és Sípos Józsefet hazaihozni és 27 keserves esztendő elmúltával családjának, szeretteinek átadni. Hogy mennyi vesztesége lehet ennek a városnak még eltűnt, elveszett hadifogolynak hitt emberekben, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy tegnap délelőtt óta a korai órákban azegyik Sípos-család tagjai a másiknak adták át a szerkesztőség ajtajának kilincsét és szolgátatták az adatokat elveszettnek hitt hozzátartozóikra vonatkozólag, abban a reménységben, hátha az övéké az a Sípos József, akiről Szekeres Sándor a világ másik végéről hozta meg az örvendező hírt. Több Sípos-család várja haza Sípos Józsefet, akiről egyebet nem tudunk még ez idő szerint, mint csak a nevét, nem tudjuk azt sem, hogy hol lakott itt Szentesen, kik voltak a szülei, testvérei, milyen foglalkozást űzött annakidején itthon. Az egyik Sípos-család tagja elmondotta, hogy Sípos Józsefnek az édesanyja Balla Mária volt, legutoljára 1915 január 15-én írt levelet, melyben közölte, hogy hadifogságba esett. A család a vöröskereszt útján kutatni kezdett a hadifogoly után, kaptak is róla hírt, azonban a hírszálak az 1919-es forradalom kavargó világában szétszakadtak. Sípos Józsefnek élnek még a testvérei, akik hajlandók arra, hogy segítségére legyenek a hazautazás költségeiben szeretett testvérüknek, akit már időközben holtnak is nyilvánítottak. A másik Sípos-család — Sípos Albert családja Berekhátról. Sípos Albertné megjelent a szerkesztőségünkben és elmondotta, hogy férjének testvére, Sípos József, legutoljára 1935-ben írt levelet Szentesre és ebben a levélben azt közölte az itthoniakkal, hogy útban van hazafelé, hozza a feleségét és gyermekét. Várták is itthon a testvért szívszorongva, azonban ennek a híradásnak a szála is megszakadt és nyomtalanul elveszett úgyannyira, hogy a szentesi családi minden reményt feladott, hogy még egyszer viszontláthassa a szerető testvért és keblére ölelhesse. Kistőkéről is jött egy Sípos-család, amely szintén az övéit reméli feltalálni a szibériai hómezők között epedő és hazavágyó testvérben. Szerkesztőségünk bővebb adatokat óhajt beszerezni a most hazaérkezett Szekeres Sándortól és ezért levelet intézett Csór község főjegyzőjéhez, hogy hallgassa meg Szekerest arra vonatkozólag, hogy milyen adatokat tud még Sípos Józsefről, mert bizonyos az, hogy Sípos 27 esztendő alatt beszélt neki az itthoni családi dolgairól is. Most ezt a levelet várjuk és reméljük, hogy a levél vétele után közelebb fogunk jutni Sípos József szibériai tartózkodási helyéhez. Ano Kiss Károly volt szegedi tanfelügyelő most teszi búcsúlátogatásait a vármegyében. Divatfazon, szolid ár Paksi ruha mindig jól áll Paksi András úriszabó, Mécs Balogh ucca 17. A legdivatosabb, legújabb fazonú úri ruhák készítése és vasalása. — Egyenruha szabóság. Olcsó ár ! Panics kiszolgálás !