Szentesi Napló, 1941. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-10 / 7. szám
lyi Ügyészség XXII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM. SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1941. PÉNTEK, JANUÁR 1. Szeged Szentesi szemmel A szentesi gazda érthető csodálkozással olvassa a hivatalos megállapítást, hogy megszűnt az agrárolló, ami hétköznapi nyelven kifejezve annyit jelent, hogy az ipari termékkek és a mezőgazdasági termények között már nincs árkülönbség. A Magyar Statisztikai Hivatal teszi ezt a megállapítást s ha egy ilyen komoly és nagytudományú intézet mondja, bizonyosan úgy is van — papíron. Mert a Statisztikai Hivatal papírosan számol, az élet azonban egészen mást mutat a szentesi piacon. Másfél évtizeden keresztül rengeteg bajunk volt ezzel az agrárollóval. Az aranyközéputas bethleni gazdasági politika hozzálátott az ország iparosításához és mialatt a búza ára 7 pengő körül ingadozott, a magát konszolidációsnak nevező kormánypolitika túlzott vámkedvezményekkel és az adófizető polgárság véres adófilléreivel kitenyésztett egy mesterséges gyáripart, ami azonban a közönség érdeke helyett a saját profitját tartotta a legfontosabb célnak. A második zsidótörvény idején látszott meg a maga meztelenségében, hogy a magyar gyáripar túlnyomó többsége zsidókézben volt, ezeknek a támogatására ment el az a sokszázmillió pengő, amit az adófizető polgárságból az adóprés kisajtolt. Az agrárolló egyre nagyobb lett, a magyar gazda szegényedett, a zsidó gyáros pedig ennek aányában gazdagodott és mentette ki később a profitot külföldre. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy az utóbbi időben komoly javulás jelei mutatkoznak a mezőgazdasági értékesítés terén. A helyes kormánypolitika következtében, amely rájött arra a sarkalatos igazságra, hogy az ország fundamentuma a föld, a magyar ugar — kétségtelenül szűkebb lett az agrárolló, tehát csökkent a kiáltó különbség a gabona és az ipari cikkek ára között, a mezőgazdasági termények ára még mindig nem érte el az ipari ámnívót, a gazdálkodás még normális időjárású esztendőben sem túlságosan rentábilis, nem szólva a múlt esztendei katasztrofális időjárási viszonyokról. A Statisztikai Hivatal bizonyára nem a vidéki árakat, nem a sentesi gabonapiac árait vette figyelembe kalkulációjánál. Bizonyos, hogy Budapesten számítva például magasabb a gabona ára, mint a szentesi külső piacon, mert a közvetítő kereskedelem is leveszi a maga most már tisztességes hasznát. De a gyakorlati élet néhány példája is ellentmond a hivatalos megállapításnak az agrárollóval kapcsolatban. A régi időben a csizma ára mindig megfelelt a búza árának. Ma egy mázsa búza 21 pengő körül mozog, egy pár közönséges zsírosbőrből készült strapacsizma 36 pengő. A lószerszám ára is sokkal magasabb, a kocsikenőcs ára 50 fillért ugrott, a parkolástól kezdve minden drágult, csak búza tartja az árat. Az is igaz viszont, hogy a háborús viszonyok következtében a nyersanyagok ára tetemesen megdrágult, szinte hozzáférhetetlen lett és sok fontos cikket nélkülözni vagyunk kény- telenek. Amit megkapunk, azért nemes valutát, drága árat kell fizetnünk, ezzel szemben pedig például a szentesi baromfit a megszűnt angol piac helyett egy évig voltunk kénytele- nek például tetemes állami ráfizetéssel szállí- tani Svédországba, hogy bevezessük, megsze-rettessük és biztosítsuk az állandó svéd piacot számára. Kis ország vagyunk még mindig s ki vagyunk szolgáltatva a nagy országok árpolitikájának, nem mi szabjuk meg terményeink árát, hanem a külföld, mégha olyan szűkében vagyunk is a rossz termés következtében a gabonának. A háború terhét nekünk is vállalni kell, mint ahogy többi háborún kívül álló szomszédunk is vállalja. Most olvassuk, hogy Jugoszláviában, amely hozzánk hasonlóan gabonatermő ország —■ bevezetik a kenyérjegyet és a legszigorúbb korlátozásokat léptetik életbe az élet minden vonalaá. El kell rá készülnünk, hogy nálunk is jönnek még szigorítások és korlátozások, amit a körülmények ránk parancsolnak, ezt vállaljuk is, de a tehermegosztás legyen arányos, az agrárolló két szára pedig a lehetőség szerint gyakorlatban is jöjjön közelebb egymáshoz — ne csak a papíroson. Javul az orosz-japán viszony Franciaországban elmaradt a szenzáció — A jugoszláv külügyminiszter Magyarországra látogat — Angol háborús propaganda Amerikában Vihar előtti csend ülte meg az egész világot. Tavaly ilyenkor épp így ránk feküdt a várakozásnak ez az izgalmas légköre. Akkor is érezte mindenki, hogy a némaság és a homályos jelentésiek mögött elektromos feszültség szikrái pattognak, milliós hadseregek készülnek és lázas munka folyik a vezérkarok irodáiban. Most ugyanez az érzés ejti rabul az embert. Valami történni fog, csak nem tudni, hogy hol és mikor. De a jelentésekből és a diplomáciai frontról befutó hírekből látni, hogy ismét mozdulásra készül az óriási hadigépezet, amely tavaly ilyenkor ugyanilyen csend után a vidámháború lélekzetállító rohamaival söpört végig egész Európán. A világsajtó délkeleteurópai csapatösszevonásról ír, a Földközi tenger felett német repülőrajok jelentek meg, az Angliával szemben álló partokon pedig milliós hadsereg áll készenlétben, hogy adott parancsra lerohanja Angliát, a tenger által minden oldalról védett szigetországot, amely — hivatalos olasz és német nyilatkozatok szerint — egyetlen ellensége a tengelyhatalmaknak, egyetlen ellensége az igazságos új európai rend és az új világrend felépítésének. A francia hajóhad is kifutott az európai hadikikötőkből ismeretlen küldetéssel, Jugoszlávia a minimumra redukálta a vasúti közlekedést, a balkáni szovjet követek Moszkvába siettek jelentéstételre s mialatt a sparvoltéi sziget némaságba burkolódzik , Franciaországban gyorsított tempóiban folyik a belpolitikai élet stabilizálása. Mindez azonban csak közvetett jelenség. Németország felől nyomasztó, idegifeszítő csend sugárzik, amely szárnyaikat ad a fantáziának. A német diplomácia neon válaszol Roosevelt legutóbbi beszédére, de kérdés, hogy nem-e más formában, talán Angliának adja meg a választ arra, amit Amerika mondott el Anglia érdekében. Óriási méretű angol propaganda Amerikában Igen, Amerika! Amerika áll most a világ érdklődésének központjában. A német nemzeti szocialista mozgalom lana azt írja, hogy Amerikában a maximumra fokozódott az angol propaganda. Úgynevezett ötödik hadosztály működik Amerikában, a fontosabb amerikai gócpontok tele vannak angol megbízottakkal, akik fűtik a szenvedélyeket a tengelyhatalmak ellen és siettetik Amerikának a háborúba való aktív belépését. A világháború alatt nem folyt olyan nagyarányú s elkeseredett propaganda az új világban Amerika háborúba való belépése érdekében, mint most, ami azt is mutatja, hogy Anglia a világ legnagyobb birodalma nem érezte még magát olyan veszélyeztetett helyzetben, pozícióját nem fenyegette olyan komoly veszedelem, mint napjainkban. Mibe kerül percenként a háború? És Roosevelt elnök is mintha csak Wilson útját követné ... A kongresszushoz intézett üzenetében élesen kikelt a tengelyhatalmak és Japán, de Oroszország ellen is és olyan méretű segítség megszavazására kér felhatalmazást az amerikai törvényhozástól, amelyet nem látott még a világ. Az amerikai képviselőházban nagy vita kerekedett Roosevelt javaslata körül s jóllehet nincs kétség aziránt, hogy megkapja a szükséges felhatalmazást, éles bírálatokban nem lesz hiány. Amerikának percenként 33,26 dollárjába kerül Anglia megsegítése, ami 9 millió 200 ezer dollár költségvetési hiányt fog jelenteni, egy év múlva pedig ebből kifolyólag 48 milliárd állami adóssága lesz az Egyesült Államoknak. Íme, ennyibe kerül egy nem hadviselt félnek is az európai háború. Vajjon mibe kerülhet Angliának, amely csak a világpropagandára úgy szórja a milliókat, mintha valóságos aranyeső hullna mostanában az angol szigetországban. A háborús eladósodásnak úgy látszik nincs határa . . . Franciaországban minden csendes Figyelmet kelt az a hír is, amely a francia kormány ideiglenes székhelyéről, Vichyből érkezik. Rövidesen megalakul a kormány mellett egy 150 tagból álló tanácsadó szerv, amely az új alkotmány létrejöttéig helyettesíti a törvényhozást. A tanácsadó szerv 150 tagjából 50-et a régi képviselőkből és szenátorokból neveznek ki, 50 taggal képviselteti magát a hadsereg, a lelkészség és a tudományos világ és 50 tag jut az iparnak, a kereskedelemnek s általában a gazdasági életnek. Ez már érdekképviseleti rendszert jelent s úgy látszik Petainnek eltökélt szándéka, hogy a demokrácia helyébe az új európai világrendnek megfelelő szervezetet iktat be, olyat, amilyen Németországban vagy Olaszországban látja el a törvényhozás feladatát. A római japán követ mondja : Oroszország és Japán viszonya állandóan javul Mindenesetre a beharangozott francia kíkitűzéselit, a német—francia kibékülés ellenszenzáció elmaradt. A jelek arra mutatnak, ezeit félreállították az útból s most már aligha hogy Pétainnak sikerült keresztül vinnie céljelt akadálya a két hatalmas szomszédnéppel ARA 8 FiLLIeR