Szentesi Napló, 1941. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-04 / 28. szám
***&* ügyészség XXII. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM. SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1941. KEDD, FEBRUÁR 4 Szeged ARA 12 PILLÉR A vásárhelyi és szarvasi példa Nagyapáik, apáik és ők maguk is szarvasiak mindig ellenzékiek voltak, csakúgy mint a vásárhelyiek, vagy a szentesiek. Az alföldi magyar ember dacos csakazértisével minden időben a kormány ellen sorakozott fel. Az osztrák császári ház alatt a Habsburgok idején vált ellenzékivé s azóta mintegy örökségül szállt ez a kormánnyal szembehelyezkedő áláspont apáról fiúra. Minden választáskor a kormány ellen szavaztak, nagy tömegük jelentős szavazatnyereséget jelentett azok számára, aki ellenzéki programmal léptek fel képviselőjelöltnek. A múltkor a vásárhelyi gazdák jelentek meg testületileg volt képviselőjük, Kun Béla előtt, hogy tudtára adják, felhagynak ellenzéki magatartásukkal és csatlakoznak ahhoz a párthoz, amelynek élén a kormány elnöke, gróf Teleki Pál áll. És volt képviselőjük, aki igen becsületes ember, kijelentette előttük, hogy helyesen cselekszenek, mert Teleki Pállal szemben nincs helye ellenzékieskedésnek s ő maga sem tenne mást a helyükben. Most meg az örök ellenzéki szarvasi gazdák keresték fel a vármegye főispánját, akinek bejelentették, hogy egységesen, mind az ezerötszázan belépnek a Magyar Élet Pártjába. Előadták, meggyőződtek arról, hogy a kormány a leghelyesebb úton vezeti a nemzetet, teljes megelégedésükre irányítja az ország sorsát, ezért feladják ellenzéki álláspontjukat, támogatni kívánják a kormánypártot munkájában. Szószólójuk ezerötszáz kisgazda meggyőződését tolmácsolta a főispánnak. Azok nevében szólott, akik a trianoni sors szörnyű csapásai alatt megroskadt vállal hordták a magyar élet nehéz keresztjét. A föld, az örök magyar föld fiai nyilatkoztak meg a küldöttség által, azok, akikre az elmúlt húsz esztendő alatt annyi csapás hullott, akik sokszor a legrettentőbb anyagi gondok között vergődtek s olykor már-már azt hitték, hogy nincs kiút a bajok és keservek útvesztőjéből. A magyar paraszt, a magyar életnek és jövendőnek ez az egyik legerősebb pillére, sokszor bizony nem is jogtalanul érezte azt, hogy magárahagyatottan harcol földjével a mindennapi kenyérért és önmaga hadakozik azzal a százfejű sárkánnyal, mely a gazdasági válság rémével tört rá. Simogatták, magasztalták ugyan hangzatos jelszavakkal a legkülönbözőbb politikai pártok, de amikor a vasárnapi gyűlések, a hangzatos pohárköszöntők után a hétköznapok rideg valóságával kellett szembenéznie, a lakkcipős kisgazdavezérek szivárványos ígérete semmit sem használt s mindaddig csak a fájdalma volt mellette, míg a kormány ki nem nyújtotta felé kezét s gazdavédettséggel, a gazdatermények árának stabilizálásával, a termelés zavartalanságának biztosításával és az értékesítés ehetőségek , megteremtésével segítségére nem sietett. Az ország és a nemzet sorsának felelős irányítói belpolitikánk tengelyébe nemzeti életünk kiapadhatatlan ősforrásának, a gazdatársadalomnak felemelését helyezték. A roppant erőfeszítés eddig is elért nagy eredményeivel magyarázható az, hogy az ország gazdanépe hovatovább egyre jobban leküzdi azokat a bajokat, melyek a harmincas évek elején csaknem összeroppanással fenyegették. Ennek a nagy munkának megkapóan szép, őszinte elismerése s méltánylása az, hogy ezerötszáz szarvasi gazda egységesen belépett a kormányzópártba. A szarvasi gazdák őszintén, nyíltan megmondták, úgy érzik, hogy a történelmi idők parancsa ma az, hogy minden magyar egy zászló alatt tömörüljön és dolgozzék a nemzet boldogulásáért. Tanítás a vásárhelyi és a szarvasi gazdák példája. Arra tanít mindenkit, hogy ne járjon senki külön úton, ne próbálja senki széttagolni a nemzetet ma, amikor országokat elsöprő vihar zúg a világ fölött. Nincs helye széthúzásnak, szalonpolitikának, félre a mindenáron ellenzékieskedőkkel, a nagyhangú pártpolitikai szónokokkal. Mérhetetlenül nagy és kihatásaiban óriási jelentőségű feladatok megoldása előtt áll Szent István országának népe. Agyunkat és szívünket ma egyetlen gondolatnak kell áthevítenie, annak, hogy egy emberként álljunk a vártán és teljesítsük a parancsot, amit magyarságunk s a haza mindenekfölötti szentsége ír elő számunkra. Amerika közeledik a háború felé Japán felkészül minden eshetőségre — Szófiában belpolitikai válság van — Német repülők az afrikai háborúba is beavatkoztak Mi történik Romániában ? A mostani háború egyik szembetűnő jelensége a világrészek és államfők közötti levelezés. Willkie, a bukott amerikai elnökjelölt Roosevelt sajátkezűleg írott levelét vitte Angliába Churchill miniszterelnöknek Donovan ezredest, Roosevelt külön megbízottja pedig a balkáni fővárosokat házalja végig az amerikai elnök levelével, amelyeket az államfőkhöz intézett. Ugyancsak Roosevelt személyes levelét adta át a Rómába visszatért amerikai nagykövet és Roosevelt levele után mérgesedett el a német—francia viszony is. Amerika teljes erejével belevetette magát Anglia oldalán az európai háborúba. Ma még levelekkel, diplomáciai akciókkal dolgozik, a képviselőház és a szenátus azonban még ezen a héten megszavazza azt a törvényjavaslatot, amely korlátlan felhatalmazást ad Rooseveltnek Anglia pénzügyi és hadifelszereléssel való megsegítése érdekében. Amerika talán nagyobb erőfeszítéseket fejt ki a tengelyhatalmakkal szemben, beleértve Japánt is a háromhatalmi szerződés harmadik aláíróját, mint maga Anglia, amely kétségbeesetten reménykedik az egyetlen lehetőségben, amely mégis számára kínálkozik: Amerika segítségében. A demokrata Amerika olyan korlátlan felhatalmazást adott Rooseveltnek, amely becsületére válnék valamennyi diktátornak. Roosevelt kezébe van letéve Amerika jövő magatartásának sorsa s a hadikészülődések, az egymás után létesülő amerikai tengeri és légi támaszpontok, a Csendes óceán körüli szerződéseik arra mutatnak, hogy Amerika feltartóztathatatlanul halad a háború felé. Roosevelt nyilatkozata Hitler beszéde egy pillanatra mindenesetre megdöbbentette magát az amerikai közvéleményt, a mindent túlharsogó megfizetett propaganda azonban annál nagyobb erővel veri a dobot Anglia oldalán. Jellemző a helyzetre Rooseveltnek az a nyilatkozata, amelyet Hitler beszédesül tett. „Születésnapi elfoglaltságom miatt nem volt időm a beszéd elolvasására", — jelentette ki Roosevelt a kérdezősködőknek, ami természetesen nem jelenti azt, mintha valójában nem tanulmányozta volna át alaposan a német nép vezérének minden szavát. Propaganda jellege volt ennek a nyilatkozatnak is, csak úgy, mint Roosevelt sok más ténykedésének. Anglia háborús magatartásával kapcsolatban megszületett az első vicc is Newyorkban. Én azt mondom, — magyarázza az egyik ember a másiknak —, hogy Anglia oldalán betlénkent foglalkoztatja egyébként a világ diplomáciáját az a kérdés: ki lesz: Amerika londoni nagykövete. Kennedy, az eddigi nagykövet ugyanis visszaadta megbízatását és egyik vezére lett annak az ellenzéknek, amely csupán korlátolt mértékben kívánja Anglia megsegítését, de mindenképpen távol akarnia kell avatkoznunk a háborúba. Nekem ■mondja? — feleli a másik, — hiszen én is zsidó vagyok tartani az Egyesült Államokat a háborútól. Egyes hírek szerint Hull külügyi államtitkár megy Londonba, miután Halifax, az amerikai angol nagykövet is miniszteri rangban van és ilyenkor az a szokás, hogy hasonló rangú diplomata legyen, az illető állam képviselője. „Én is zsidó vagyok" Amerika londoni nagykövete Azonnali segítség kell Angliának Willkie váratlan hazarendelése körül keletkezett hullámok még mindig nem simultak el. Angliában különös izgalmat váltott ki, hogy Willkie nem fejezheti be küldetését, hanem már a napokban vissza kell térnie hazájába. Willkie kijelentette, hogy a német bombázók angliai pusztításáról közölt tudósítások még csak megközelítő képet sem nyújtanak azokról a károkról, amiket saját szemével látott és tapasztalt. A képviselőtházban majd elmondja tapasztalatait. Angliának azonnali segítségre van szüksége, mert különben néhány héten belül összeomlik. Hogy Willkienek helyes a megítélése, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Halifax, Anglia új amerikai követe állandóan sürgeti az amerikai segítséget. Halifax legutóbb a szenátus elnökénél tette ebben