Szentesi Napló, 1941. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-04 / 28. szám

*okkal. A veszedelmes fuvar — Regény. — Írta: LELESZY BÉLA 1. Jack Jackson kilépett a Mansanary-klub kapuján, az egyenruhás kapus mély meghajlással búcsúzott tőle és szokása szerint nem fogadta a köszönést. Az ilyen pokolgazdag és mégis jelentéktelen fiatalemberek szívesen éreztetik így a világgal, mennyire fölötte vannak. Szőke volt, magas, jól golfozott és tűrhetően tenniszezett. A Michigan-tavon kétszer fordította be egész társaságát a hullámok közé vitorlásáról, azóta végrendelkezni siet, akit meghívásával kitüntet a társas vitorlásversenyek idején. De minden szabad volt neki és mindent megúszott komolyabb baj nélkül. Áramvonalas, nagy vörös autója ott állt a klubház előtt, soffőr nélkül. Jack maga vezetett és mindössze kétszer fizetett bírságot gyorshajtásért. Bámulták emiatt, ő mosolygott. Senkinek sem kötötte az orrára, hogy nem szívesen kockáztatja az életét. Apja alig három éve hagyta rá az óriás vagyont, addig ugyancsak szűken mérte a zsebpénzét, így Jack Jacksonnak nagyon tetszett még a gazdagok élete. Úgy a fele útján volt, hogy elérje kocsiját, amikor egy karcsú, aranybarna lány toppant eléje. Jack nem volt érzéketlen a női szépség iránt, megnézte a leányt és nagyot szívott cigarettáján. Ekkor az a meglepetés érte, hogy megszólították. — Helo. Maga Jack Jackson? — Yes. — Üljünk be pár szóra a kocsijába. Kérni akarom valamire. Jack szelíden mosolygott. Aranyásó lány, gondolta. Gazdag, fiatal fickókkal kompromittáltatja magát, aztán pöröl és busás kárpótlást szerez. — Nézze, kedves. Talán itt is megmondhatná, miről van szó. A lány megrázta a fejét, csak úgy röpködtek arca körül a hajfodrok. — Sorry — vonta a vállát Jack. — Csak ismerősöket veszek be az utamba. Kedvesen bólintott feléje az ismeretlen lány. — Mindjárt megismer. Nézzen a balkezemre. Jack odapillantott és arcáról elsimult a mosolygás. Sötét kis browning irányult feléje a finom ujjak közül. — Balkezes? — kérdezte feléledt érdeklődéssel. — Yes. Hát megyünk az autó felé, Jack Jackson? — Ha ilyen szépen kér. Nem volt más választása. Az utcán nem verekedhetett a lánnyal, még ha bizonyosra vette is, hogy nem fog elsülni az a revolver. És különben, soha se lehet tudni! Semmiféle testrészébe nem akart golyót. Kinyitotta kocsija ajtaját, de a lány megfogta a vállát. — Előbb én. Tudom, hogy maga nagyon hirtelen indít. — Szép, hogy ennyire ismeri a tulajdonságaimat — morogta Jack kedvetlenül. Föllépett a lány után, elfoglalta helyét a volán mellett és bosszúsan nézett maga elé. — Halljuk! — Szépen, elindul és elvisz a 44-ik utcáig. Ott leszállok. — Ennyi az egész? A lány bólintott és Jack indított. A kocsi szinte megugrott, Jack csakugyan nagyon hirtelen indít! A Fith Ave palotái elsuhantak mellettük, hamarosan benn voltak az autók forgatagában, ekkor Jack ránézett a lányra. Kék szeme van. Ő is ránéz, hosszasan, túlságba vitt kedveskedéssel.Jack e pillanat alatt tisztában volt a sorsával. Emberrablás. Valami gazdag fickót akar megfejni a lány, elviszi most a bandájába és ott tartja, amíg meg nem kapják érte a váltságdíjat. Jack sok ilyen esetet ismert már, de hihetetlennek tartotta, hogy ő is ilyen sorsra juthasson valaha. A newyorki nagytársaság egyszerűen kinevette azokat, akik így jártak, ügyetlenség, gyávaság kellett hozzá a társaság megítélése szerint. Most rajta fognak röhögni! De a revolver folyton reá irányult, hiába mosolygott a lány. Jack összaszorította fogát és tovább hajtott. A leány egészen hozzásimult és ez nem lett volna kellemetlen, de mégis csak szégyenletes, hogy így elcsípték, mint valami Tidson-rigót! Megkísérelte, hogy készakarva forgalmi hibát csinál és elfogatja magát a rendőrséggel. Nem állt meg egy tilos jelzésnél, de a lány lecsapott sarkával a gázpedálra és megcsiklandozta oldalát kellemetlen kis revolverével. — Ne kísérletezzen. Vigyázok! (Folytatás.) SZENTESI NAPLÓ Kedd, 1940 február 4. — .Jü----- ' tűnőin Siklusét a „ízummágás 44 Szambától este tartotta meg a szentesi Méhész Egyesület a szokásos zümmögő teáját. A közönség zsúfolásig megtöltötte az Ipartestület díszes termét. A megjelentek között ott volt dr Melnás Imre főispán, Dorbay Andor alispán és dr K. Nagy Sándor polgármester is. A megjelent vendégeket Ónodi Szabó Lajos egyesületi elnök köszöntötte, majd pedig a rendező leányok és asszonyok tüneményes gyorsasággal felszolgálták a teát. Volt cukor, rum elegendő, úgy annyira, hogy a jelen voltak el is felejtették, hogy kint a külvilágban van egy kellemetlen kiis papíros, amit cukorjegynek hívnak. Nem sajnálták senkitől sem a cukrot, sem pedig a rumot, a teavizeit pedig állandóan hordották fel. Sütemény pazarlásig volt. A jó egy órán át tartott teázás alatt — a rosszmájúak megállapítása szerint átlagban mindenki legalább három teát ivott meg. A tea végeztével táncrapekdólt a társaság és olyan parázs bál volt reggel négy óráig, amire még alig volt példa. Mindenki jól mulatott és kellemes emlékkel távozott el a „zümmögésről“. ------□□----- Bútort szépet, olcsón jót TOKAI asztalosmestertől, Kossuth ucca 2., udvarban SÍ DÚS RAKTÁRON MINDENFÉLE FÉNYEZETT, KEMÉNY ÉS FESTETT BÚTOROK._______________________ A katolikus egyház akciója a színjátszás és a film reformja érdekében A következő cikk közlésére kérték fel lapunkat: Az Actio Catholica országos sajtószakosztályán belül Czapik Gyula veszprémi püspök elnöklete alatt életrehívták az országos színház és film-alosztályt, melynek „Tanácsadó Bizottsága" a püspök elnöklete alatt báró Wlassics Gyula államtitkár, Folgovich József, Szőllőssy Alfréd, Kósa Kálmán és Haász Aladár min. osztályfőnökök, Gévay-Wolff Nándor és Zsembery István A. C. országos alelnökök, Hamvas Endre érseki helynök, Nevelős Gyula ny. miniszteri osztályfőnök, Tóth László főszerkesztő, Gáspár Jenő a Sajtókamara igazgató-főtitkára, Vígh Bertalan tanügyi főtanácsos, Harkányi Gyula főkapitányhelyettes, Esty Miklós pápai kamarás, Nyisztor Zoltán és Peller Károly szerkesztők, valamint a Bizottság valamennyi tagjának részvételével most tartotta alakuló ülését. Czapik püspök elnöki megnyitójának elején rámutatott arra, hogy már Istenben boldogult XI. Pius pápa a „Vigilanti cura“ enciklikájában foglalkozott a rossz színdarab és filmromboló hatásával. Ezután kijelentette, hogy ma már letagadhatatlan tény az, hogy a színház és a film a jelenkor tömeghatásának legnagyobb eszköze és hogy úgy a film, mint a színház a nemzet életének további kialakításában milyen elsőrangú helyet foglal el. Népünket nevelni és irányítani kell — folytatta beszédét Czapik püspök — és ezen neveléshez nem elég a templom szószéke, az iskola padja, az egyetem, a rádió és a politikai megnyilatkozás, hanem ezt a nevelőeszközt be kell vinni a színház és a film kérdésébe is. Éppen ezért olyan színdarabokra és filmekre van szükség, amelyek helyes útra terelik és tartják meg a mi népünket." Ezután elismeréssel adózott a belügyi, a kultuszkormányzat, valamint a színészkamara munkájának és mindazoknak, akik hivatva vannak felülről irányítani a színház és film ügyét, mert ezek mindegyike a tisztultabb légkör megteremtéséért dolgozik. Azonban nagy kérdés — mondotta Czapik püspök — hogy a közvélemény támogatása nélkül érvényre tudják-e juttatni azokat a kardinális tételeket, amelyekért dolgoznak. Én nagyon jól tudom, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni ezeknek a tényezőknek, éppen azért kijelentem, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy mindazokat a tényezőket, akik irányítják a magyar színjátszást és a filmet, valamint minden színigazgatót, színház- és moziigazgatót, filmgyártó céget és forgalombahozót a milliós katolikus tömegek sorompóba állításával támogatni akarjuk abban az esetben, ha azok a nemzeti és valláserkölcsi szempontokat tartják szem előtt. Azonban mivel nekünk mobilizálható tömegek állanak rendelkezésre, sorompóba tudjuk állítani ezeket akkor is, ha olyat látunk, amely a valláserkölcs és a nemzet szempontjából kártékonynak tartunk. Tisztultabb légkört kell teremteni a színház- és filmvonalon, hogy a magyar színjátszás és a filmgyártás ne csak nálunk, hanem minden tekintetben a külföldön is megállja a helyét. A külföldről behozott filmekről szólva rámutatott arra, hogy ezek bizony erkölcsi, etikai, ifjúságnevelési és családi élet szempontjából sok kivetnivalót hagynak maguk után. Itt valamit tenni kell, mert népünket a legtisztultabb erkölcsi felfogásában támadják meg. Ez nem katolikus, ez nem tisztán vallási szempontból való szükségesség, hanem a nemzet élniakarása követeli azt, hogy a színház- és filmvonalon rendeteremtsünk. Ezután Mihalovich Zsigmond pápai prelátus, az Actio Catholica országos igazgatója ismertette az alosztály terveit és a Tanácsadó Bizottság tendőit. A teendők első nagy csoportja az volna — mondta Mihalovics prelátus — hogy kiküszöböljük a nemzet életére. 150 mázsás vagontételben BURGONYA igényelhető a Szentesi Takarékpénztárnál, Szentes Petőfi utca 1 sz. Divatfazon, szolid ár Paksi ruha mindig jól áll Paksi András úriszabó, Mécs Balogh ucca 17. A legdivatosabb, legújabb fazonú úri ruhák készítése és vasalása. — Egyenruha szabóság. Olcsó ár ! Pontos kiszolgálás !