Szentesi Napló, 1941. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-06 / 30. szám

Csütörtök, 1941 február 6. szentesi napló A kormány Bonczos Miklós államtit­kárt a dunai árvízveszedelem leküz­désének kormánybiztosává nevezte ki és közmuzalom­ ü­­né­n­e, tata­ihá­nyot kell megmenteni a Duna árhulláma elől. Az érdekelt lakosság reszketve, az ország népe pedig aggódva figyeli a híreket, amelyek erről a vízkatasztrófáról érkeznek Ebben a rend­kívüli helyzetben a kormány is­mét igénybe vette vitéz Bonczos Miklós dr belügyi állam­titkár munkásságát, mint akinek már­ nagy gyakorlati tapasztalata van ezen a téren. A kormány hivatalos közlése egyébként Bonczos államtitkár kinevezéséről a követke­zőképpen hangzik: „A kormány vitéz Bonczos Miklós dr belügyi államtitkárt a Dunai áradás követ­keztében mutatkozó árvízveszély elleni küzdelem kormánybiztosává nevezte ki és az ő ke­zébe tette le az árvíz elleni küzdelemben közreműködő összes polgári és katonai szervek irá­nyítását. A kormánybiztos személyének kiválasztásánál tekintettel volt a kormány arra, hogy Bonczos államtitkár nagy tapasztalattal rendelkezik, amelyet a múlt évi árvízvesze­delem sikeres leküzdése során szerzett és figyelemmel volt arra a közbizalomra is, amely személye felé irányul. A megbízatás ezúttal ideiglenes, — miután Bonczos Miklós látja el a menekültügyi kormánybiztosi teendőket, valamint az országos nép- és családvédelmi alap ügyeinek irányítását — és a veszedelem elmúlásáig tart.“ Is­mét árvízveszedelem tartja rettegésben az országot. Ezúttal a Duna garabonciáskodik és eddig már közel fél millió hold terület áll víz alatt Pest környékén, még a tavalyi ára­dást is messze fölülmúlta a Duna vízállása úgy, hogy árvízvédelmi készültségben van a főváros és a környező községek és városok. Katonaság végzi a mentés munkáját s száza­kat és százakat vetett ki lakóházából a Duna áradása. A helyzet is­mét kritikus. Százezrek életé­ről és óriási nemzeti vagyonról van szó, ezt Mozduljon meg Szentes szíve! Kilencven erdélyi kiutasított érkezik a napokban, akiknek elhelyezéséről gondoskodni kell Nyilatkozzék meg a magyar szolidaritás ! Alig hogy elmúltak az örömnek és 22 évi rabság után az egymásra találásnak boldog napjai az erdélyi országrészek visszacsatolá­sával, a múlt év végén általános megdöbbenés­sel látta az ország népe, hogy a román meg­szállás alatt maradt erdélyi területekről szá­zával kell menekülniük a magyaroknak a vas­gárdisták kegyetlenkedései és kibír­hatatlan terrorja miatt. Nemcsak a magyar­, hanem a tárgyilagos külföldi világ­lapok is beszámoltak azokról a válogatott kínzásokról és jogtalan­ságokról, amelyeket részint a felelőtlen vas­gárdisták, részint maguk, a román hatóságok alkalmaztak a szerencsétlen és védtelen ma­gyar és székely lakossággal szemben, szóba kerültek ezek a dolgok a képviselőházban is és felemelte tiltakozó szavát maga a magyar kor­mány is. Néhány hét leforgása alatt 70 ezer dél­erdélyi magyar lépte át a határt, hogy itt ke­ressen menedéket. Ezek a menekülők legtöbb­ször csak a legszükségesebb holmijukat tud­ták magukkal hozni, nem volt idejük arra, hogy sokáig gondolkozzanak és eltartásukról a magyar hatóságoknak kellett gondoskodni. A katonai köziigazgatás alatt táborokba gyűj­tötték a szerencsétlen sorsú menekülteket, amikor­ pedig a katonai közigazgatás meg­szűnt, a magyar kormány vitéz Bonczos Mik­lós államtitkár, menekültügyi kormánybiztos kezébe tette le sorsuk irányítását Bonczos államtitkár, akinek­­hatalmas szervező és alkotó munkáját a múlt évi árvíz­­veszedelemmel kapcsolatiban ismerte és cso­dálta meg az egész ország­, ezúttal is a tőle már megszokott hatalmas lendülettel és min­den apró részletre kiterjedő részletességgel kezdett hozzá munkájához. Az államtitkár­­első feladata volt, hogy a hatalmas menekül tömeget elhelyezze, munkához juttassa, és megélhetésüket a lehetőségek­eretein belül biztosítsa. A magyar vármegyék, a városok, a köz­ségek és a magyar társadalom mélyen átérez­­ték, hogy kötelességük ezeken a szerencsét­len, mindenükből kifosztott magyar testvére­iken segíteni. A kiüldözöttek elhelyezése nagy­részt már meg is kezdődött és országszerte folyamatban van, ebből a nemzeti munkából és kötelességből nem vonhatja magát ki sem Csongrád vármegye, sem a vármegyének egyetlen városa vagy községe. Vitéz Bonczos Miklós menekültügyi kor­mánybiztos közölte Dobay alispánnal, hogy Csongrád vármegyének, a megyebeli városok­nak és községeknek 90 kiüldözött magyarról kell gondoskodni, illetve elhelyezkedést és munkaalkalmat biztosítani. Marosvásárhely polgármestere 65 magános férfit és 25 nőt fog útba indítani 8 napon belül Csongrád várme­gyébe. Az útbaindítás idejét az alispán köz­vetlen tárgyalások útján állapítja meg a ma­ros­vásárhelyi polgármesterrel. Értesítést fog kapni az alispán arról is, hogy a menekültek poggyászainak elszállításához mennyi járműre van szükség. A menekültek fogadásáról, a me­gye területén történő elosztásáról és elhelye­zéséről az alispánnak kell gondoskodnia. Arra © Glória Filmszínház műsora © Február 6-án CSÜTÖRTÖKÖN 5 és fél 8 órakor Csak egy napig! Nevethet, kacaghat a humor királyainak, a három RITZ-nek világfilmjén. A három testőr Dumas halhatatlan regénye filmen. Kacagtató, tüneményes, szellemes, izgalmas. Főszereplő a három RITZ. Ufa Híradó. 3. oldal. BÍRÓI ÁRVERÉSEN eladatik f. hó 7-én, péntek d. e. 11 órakor a tkvr. hatóság helyiségében ERZSÉBET­ TÉR 1., I. emelet 9. ajtó, a II. JÓKAI-UCCA 137. számú lakház. Előzetes felvilágosítás DR. JÁSZ MIKLÓS ügyvéd irodájában nyerhető. az esetre, ha a munkába állítandó menekültek valami ok miatt (betegség stb.) nem tudnak dolgozni, ellátásukról, gyógykezeltetésükről és orvosságukról a menekültügyi kormánybiztos­ság által rendelkezésre bocsájtott összegből történik gondoskodás. A hatóságok kérő szóval fordulnak tehát Szentes város és Csongrád vármegye társa­dalmához, a munkaadókhoz, hogy igyekezze­nek­ menekülteket alkalmazni és­ ezzel elősegí­teni azok elhelyezését, mert az egymáson való segítés minden magyar embernek hazafiúi és lelkiismereti kötelessége. A munkások igénylését a polgármesteri hivatalban, a községekben pedig a körjegy­zőknél lehet bejelenteni. A menekültek fog­lalkozásra nézve a következőképpen oszlanak meg: A férfiak közül 19 munkás, 4 magántiszt­viselő, 3 kőműves, 3 férfisiziabó, 1 kertész, 1 hentes, 2 tímár, 1 bádogos, 3 bányász, 1 szo­bafestő, 1 kereskedősegéd, 2 lakatos, 3 mű­szaki tisztviselő, 1 tanító, 2 vasiutas, 1 gépész, 1 vasmunkás, 2 földműves, 1 tanuló, 1 cipész, 1 ács, 1 parkettázó, 1 esztergályos, 1 kovács, 1 molnár, 1 villanyszerelő, 1 szövőgyári mun­kás, 1 erdőkerülő, i1 nyug. honv. faszámvevő, 1 nyug. csendőr, 1 fémcsiszoló, 1 kőfaragó. A nők közül: 13 munkás, 1 hölgyfodrász, 7 háztartásbeli, 1 varrónő, 2 szövőgyári mun­kás, 1 elárusítónő. ­ NAPJAINK MARGÓJÁRA | Hóra és Kloska, valamint Axentje Szevér rémtörténetét ismerve és nagyon jól ismerve a magyar történelem gyászlapjai­ról, — már nem is meglepő, ami most Ro­mániában történt. A régi bestiák reinka­­ronálódtak, az események pedig folytatód­tak. Még egy másik különbség is van az események között. Akkoron magyarokat kí­noztak halálra és gyilkoltak halomra azok a lázadó hősök; most saját fajtájukat ritkít­ják, hogy harci kedvüket lelohassák. Hóra és társai a magyar kastélyok értékeit rabol­ták össze; ezek saját állami hivatalaik pénztárait törik fel és másként sem váloga­tósak, amint azt a sok-sok tehergépkocsi ra­kománya is élénken illusztrálja. Annyi bizo­nyos, hogy rémregényből bőven gondoskod­tak odaát 1941-re. De nem folytatjuk to­vább, mert megharagszanak ránk a román újságok, a­miért olyan barbárok vagyunk mi itt a Duna-Tisza közén, hogy az ő kis játé­kaikat ilyen őszinte módon bíráljuk. A textilkereskedőknek vallomást kell adni készletükről Az árellenőrzés országos kormánybiztosa rendeletet adott ki, amelynek értelmében min­dennemű textiláru forgalombahozatalával fog­lalkozó nagy- és kiskereskedő köteles az 1940 december 31-i helyzetnek megfelelően cikk­csoportonként bevallani, hogy a beszerzési árakhoz általános költség és tiszta haszon cí­mén eladási árainak megállapítása céljából hány százalékot ad hozzá. Nem tartozik be­jelentést tenni az a kiskereskedő, akinek telep­helye 5000 lélekszámnál kevesebb lakosú köz­ségben fekszik, továbbá akinek textiláru kész­lete —■ függetlenül a telephelytől — a bejelen­tés időpontjában nem haladta meg az 1000 pengő értéket. A bejelentési kötelezettség ki­terjed a bizományi árura is. A bejelentéseket február 28-ig kell benyújtani az árellenőrzés országos kormánybiztosához. I Tanulóleányt felveszi a DOBOS úri- és hölgyfodrász , Kossuth ud­á­n.

Next