Szentesi Napló, 1941. március (23. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-01 / 50. szám

■Királyi Ügyészség­­11. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM­­ÁRA 8 FILLiós FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1941. SZOMBAT, MÁRCIUS 1 A fábiáni per margójára A bíróság súlyos verdiktje tett egyelőre pontot annak a pernek a végére, amelynél kí­nosabb szenzációja mostanában nem igen volt Szentesnek. Az egyéni életében és közhiva­tal tevékenységében megbántott községi fő­jegyzőnek elégtételt szolgáltatott a független magyar­ bíróság ítélete és lerántotta a leplet mindarról, amit az utóbbi időben már úgy ne­veztünk: fábiáni ügy. A purifikátor tógájában tetszelgő tanítóról a bíróság állapította meg, hogy gyenge jellemű, felfogású és gondolko­dású ember és működésétől nem remélhető, hogy a fiatal lelkeket békére, szeretetre és egymást megbecsülő emberekké nevelje. Más összeroskadna a megállapítások súlya alatt, Vécsey azonban bizonyára tovább fellebbez ezután is, mint ahogy fellebbezett, fúrt, fara­gott, áskálódott két éven keresztül, hacsak a félszáz tanú vallomása és a tényállásnak a füg­getlen magyar bíróság által történt tisztázása után a hatóság erélyes kézzel bele nem nyúl ebbe a fábiáni dzsungelba és vissza nem adja a megbolygatott községnek áhított békessé­gét. A tanító, aki elhanyagolta a reá bízott fiatal gyermeki lelkek valláserkölcsi nevelé­sét, aki annyi időt nem tudott hivatásának szentelni, hogy iskolájának tanulói Magyar­­országát térképéről ne úgy vélekedjenek, mint cifra papirosról, a tanyai kocsma söntésében tiltott szerencsejátékot játszott abból a csekély jövedelemből, amelyet nélkülöző családjára kellet volna fordítania, a tanító, akinek annyi adósa volt, hogy azok valósággal egyesületbe tömörülhettek volna, akiről a bíróság állapí­totta meg, hogy nővel szemben durva kifeje­zést használt, alaptalanul vádolt, az erkölcsi­leg kötelező jótékony célú tevékenységből nem­csak hogy nem vette ki a részét, hanem azt akadályozta, egyetlen napig sem maradhat majd azon a poszton, amelyet a magyar kul­túra és a magyar jövő őrhelyének tartunk. Aminthogy a jó tanító áldása tud lenni a vi­déknek, a­hová őt hivatása állította, a rossz ta­nító annyira átokká válik. Hála Istennek, a fábiáni eset ritka, mint a fehér holló. Ebből az egyetlen példából nem lehet, nem is szabad általánosítani, a fábiáni sár nem fröccsenhet az egész tanítói karra, amely áldozatos munkájával az egész magyar társadalom megbecsülését vívta ki. Mennyire más a jó tanító, amelynek működése áldássá lesz.­ A magyar tanító a magyar jövőt je­lenti, e nélkül nincs magyar élet. A jó ta­nító nemcsak kulturális vezetője, hanem atyja is annak a kis magyar világnak, amelynek a gondozása reá, az ő kezére van bízva. Egy­­egy iskola az Alföld tanyarengetegében olyan, mint a világító torony, amelynek a fénye el­igazítja a tenger hullámain imbolygó hajókat. Messze a várostól, kevés fizetéssel, sok gyermekkel, gond és baj között végzi a fehér gyermeki lelkek nevelésének szent és magasz­tos munkáját. A legnehezebb körülmények közepette is erkölcsi alapokon áll és nagy aka­raterővel, tisztes szegénységben, távol minden kulturális lehetőségtől és az önművelődés esz­közeitől áll a maga lábán és tartja a színvona­lat, hogy el ne nyelje a tanya­világ sara, a kör­nyezet alacsonyabb kultúrívója. Lelki és szellemi vezetőjének kell lenni környezetének. Egész élete nem az övé, hanem embertársaié. Korán reggel városba induló ügyes-bajos emberek keltik fel, hogy tanácsát kérjék. Azután jönnek a gyermekek a sáros dűlőutakon, vagy télen a töretlen mesgyéken, a hóban, agyonfázva, három-négy kilométer távolságról gyalogolnak s ott várja őket a ta­nító, hogy a meleg tanteremben meséljen ne­kik a városról, ahol járdák vannak, ahol mé­cses pislogása helyett vakító fényesség ural­kodik és tanítsa őket a kultúrára, nevelje őket a tisztességre. Ott esznek a gyermekek dél­ben az iskolában s gyakran a legszegényebbek száraz kenyérkéje mellé a tanítóné asszony ad egy-egy tányér levest, vagy egy-egy jobb fa­latot. A tanítás után sem szabad elfáradnia, mert hozzá megy a postás a tanyaiak levelé­vel, amit szét kell osztania, neki kell megírni a választ a legtöbb levélre. Megérdemelt pi­henője helyett az olvasókörbe kell mennie, ahol már várják a gazdák, akikkel meg kell beszélni a mindennapi élet apró gondjait, ba­jait. A tanító a tanyai élet örökös motorja. Gazdakört szervez, műkedvelői előadást ren­dez, szereplőket tanít be, felolvasásra készül, népművelési előadásra toborozza össze a kör­nyékiét. S amikor végre elérkezik számára az este, nekiül a kis nebulók hibáktól hem­zsegő dolgozatainak, javítgatja őket, miközben lelki szemei előtt fel-felbukkan egy-egy buksi gyermekfej, a kis dolgozat pöttömnyi szerzője, amint a tollszárat rágva írja a feladatot . . . Ez a buksi gyermekfej a magyar jöven­dő, ezt formálja, alakítja a tanító, mint a szobrász az anyagot. A tanítótól függ, a ta­nító lelkiismeretén múlik, hogy milyenné fej­lődik a gyermek s a sok-sok tanító munkája dönti el, hogy milyen lesz a magyar jövendő. A tanító vezeti a tanyavilág elszórtan élő felnőtt magyarjait, összetartja őket, és nem egymás ellen uszítja, mert ennél nagyobb bűnt mostanában elképzelni is alig lehet. Széchenyi mondotta, hogy olyan kevesen vagyunk ma­gyarok, hogy az apagyilkosnak is meg kell bo­csátani. Amikor ezeket a sorokat a jó tanítóról írom, könnybe lobbadt szemmel és hálás szív­vel gondolok az én jó tanítóimra, akik az első i betűre megtanítottak, akiknek emlékét so­raikban is áldom, Szathmáry István. Újabb súlyos veszteség érte az angol hajóhadat Álhír Graziani olasz tábornok felmentéséről — Az angol külügyminiszter Athénben — Meghalt XIII. Alfons spanyol király A jugoszláv külügyminiszter Székesfehérváron Az ember szinte elképed a számok halla­tára. Naponta csak­ úgy röpködnek a milliár­­dok Amerikában, amiket a képviselőház meg­szavaz hadicélokra, hol itt, hol ott, a világnak alig hallott tájékán fordítanak száz és száz milliárdok­at bázisok építésére, hadicélpontok megerősítésére. Azt halljuk, hogy mennyi, meg ennyi milliárd dollár megy el új hajók Angliában egyébként sokat beszélnek újabban gázháborúról. Az angol propaganda azt állítja, hogy Németország készül gáztá­madásra, ezzel szem­ben német részről hang­súlyozzák, hogy Anglia foglalkozik ilyen és közben az amerikai szenátus még mindig tárgyalja a Roosevelt-féle javaslatot, az ame­rikai elnökinek újabb engedményt kellett tenni a beavatkozás ellenes tábor előtt. A szenátus úgy határozott, hogy Roosevelt kezéből az egész kongresszus kezébe tette le a hadi­anyagkölcsönzés kérdésében a döntést. A vita Az angol rádió jelentette azt a feltűnést­­ keltő eseményt, hogy az angol hazai hadi­flotta legnagyobb része kifutott az Atlanti óceánra, hogy megütközzék az ott lévő német erőkkel, kiváltképpen tengeralattjárókkal. Az angol admiralitást erre a lépésre az a körül-Anglia ugyanakkorra a Balkánon is teljes diplomáciai és katonai aparátussal dolgozik. Edén külügyminiszter a vezérkar főnökével már harmadik napja tárgyal a török főváros­ban s hír szerint ma Athénba repül, hogy fel­vegye az érintkezést a görög kormánnyal. A balkáni hírek egymásnak teljesen ellentmon­ősítésére, holnap annyi meg annyi millió dol­lár az Atlanti és Csendes óceáni szigetek bás­tyavárának kiépítésére. Pénz van bőven és mindez az áldozat Anglia érdekeit szolgálja, Anglia megsegítését. A segítség pedig nagyon sürgős az angol kormánynak, amely naponta kap kábító csapásokat hol a tengeren, hol a szigetországban a német haderőtől­ szo­katlanul hosszúra nyúlik, a tervezett időt már két héttel haladta meg, ami érthető iz­galmat kelt Londonban. Az idegességre és a félelemre pedig jellemző, hogy az angol anya­­királynő az angol koronaékszerekkel már ki­menekült biztonságosabb területre, Ameri­kába, mény késztette, hogy az­ angol közvélemény már követelte az angol hajóhad összecsapását a németekével. A közvélemény nyomására ha­tározta el magát Anglia a cselekvésre s most kíváncsian lesi az egész világ a hírt, hogy mi lesz ennek­ a tengeri viadalnak az eredménye, ehhez hasonló tervekkel. Hiszen Willkienek angliai útja során megmutatták az egyik ve­gyészeti gyárat, amely gázibombák­ gyártásá­val foglalkozik. danarc. Az igaz, hogy a moszkvai angol követ Ankarába érkezett és már napok óta tárgyal Edennel, az viszont nem igaz, legalább is cá­folják azt a hírt, hogy a török kormány le­zárta volna a Dardanellák szorosát, de az an­gol flottát azon bizonyos esetekben mégis át­engedi. Az angol külügyminiszter fenyegető- Az amerikai szenátusban folyik a vita Az angol flotta kifutott a tengerre Anglia gázháborút emleget A balkáni helyzet

Next