Szentesi Napló, 1941. július (23. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-02 / 148. szám

Ügyészség XXIII. ÉVFOLYAM, 148 SZÁM.­ÁRA 8 FILLÉR SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1941.­ SZERDA, JULiUS 2 Szeged Jobbra hajts! Épen most múlt félszázada annak, hogy a közutak mentén jelzőtáblákat állítottak fel, amelyek ezt a parancsot tartalmazták: „Balra hajts!“ Mert a közutakról szóló 1890. évi I. törvénycikk rendelte el, hogy a közutak köz­lekedésében is legyen valamilyen rend, mi­után addig mindenki úgy hajtott, ahogyan a kedve tartotta. Igaz, tegyük azt is hozzá, hogy nem is annyira úgy, ahogyan akart, hanem úgy, ahogyan az út engedte. Mert rendesen és rendszeresen közlekedni csak kiépített megfe­lelő széles és jó karban tartott utakon lehet csak. A magyar úttörvény megalkotása előtt úthálózat nem igen volt az országban. Az út­építés a kilencvenes években indult meg igaz valójában s az úthálózat kiépítése kívánta azt meg, hogy valami rend keletkezzék atekintet­­ben is, melyik oldalon kell hajtani. Nálunk a baloldali közlekedést vezették be, mert a ve­lünk társas állami életet élő Ausztriában is baloldali közlekedés volt. Ezalatt a félszáz esztendő alatt azonban nagyot változott a világ. Ma, amikor a repülő­gépek már szinte túlhaladottakká teszik az expresszvonatokat, amikor közútainkon ezré­vel száguldanak az autók és nemcsak magyar autók, de külföldi, sőt más világrészi autók, amikor olyan terjedelmes közlekedési kódexet kellett kibocsátani, amely fölér a legtöbb sok­száz paragrafusból álló törvényünkkel, lehe­tetlen volt tovább fenntartani a félszánd előtt behozott rendet, mert ma már egyedül mi haj­tunk balra, mindenütt máshol „jobbra hajts!" a törvény, ezzel az elkülönült szokással nem maradhatunk meg tovább, mert eddig is ezer szerencsétlenségnek volt az okozója, hogy a külföldi gépkocsivezető, aki beidegződött egy másik oldali hajtásra, képtelen volt alkalmaz­kodni a mi rendünkhöz. Ha valamiben pedig föltétlenül alkalmazkodni kell a nemzetközi szokásokhoz, az kétségtelenül a közlekedés, mert amióta gépjárművek szelik a világ út­jait, azóta az utasok jelentékeny része nem vo­natokon, de gépkocsin utazik egyik országból a másikba. Az ember nagyon konzervatív a szoká­sokban. Annak idején, mikor az utak mellékén kiszögezték a táblákat, hogy balra kell hajtani rendesen, balra térni és jobbra­ előzni, mond­juk meg úgy, ahogyan igaz, nem két nap alatt ment át a köztudatba ez a szokás és nem épen kevesek voltak azok, akik nem akarták meg­éreni, hogy még abban is törvény parancsol­jon, hogy melyik oldalon kell hajtani. Most, amikor néhány nap múlva megváltozik ez a már megszokott rend, kétségtelen dolog, hogy mindenki az aggodalomnak egy bizonyos ne­mével gondol arra, hogy nem lesz könnyű az uj rendet megszokni s több-kevesebb baleset elkerülhetetlenül bekövetkezik. Nem rossz­akaratból, de önkéntelenül, mert egy forduló­nál, egy előzésnél, vagy kerülésnél elveszti az uj irányt az,, aki a kocsit vezeti, a lovakat hajtja, vagy a biciklin ül. Ezekben a napokban, amelyek a változás előtt elmúlnak, föltétlenül szükséges, hogy mindenki, aki bármilyen járművel közlekedik, szoktassa magát ahhoz a gondolathoz, hogy pár nap múlva minden másképen lesz. És fő­­­képen szoktassa magát ahhoz, hogy az átme­net nehézségeit, a hozzászokás izgató idejét a legnagyobb fegyelmezettséggel, figyelemmel és óvatossággal éli át és főként, nem törekszik gyorsasági rekordokra, lassúbbra fogja a tem­pót, mert ez a legbiztosabb védekezés a bal­esetek ellen. Útkeresztezésnél mindig ügyelni kellett eddig is, fokozottabban kell ügyelni ez­után s amíg eddig a baloldalra való fordulást nem kellett jelezni, ezután a jobboldalra való fordulást nem szükséges. Azonban talán az át­menet első heteiben célszerű dolog lesz jelez­ni az elfordulást, akármelyik oldalra történik az. Ma minden kocsin és a legtöbb gépkocsin a vezető helye jobboldalon van. Ez abból a szempontból jó, mert így jobban tud ügyelni a szembe jövő járművekre. A mostani válto­zásnál helyes dolog lesz, ha a kocsit hajtók (vezetők) megváltoztatják az ülést s ezután a baloldalon foglalnak helyet. Ez a megváltoz­tatása az ülésnek attól eltekintve, hogy jobban odatereli a figyelmet a szemben haladó jár­művekre, abból a szempontból is célszerű lesz,­­ mert a kocsist figyelmezteti a változásra, szo­katlan lévén ez a hely, az így való hajtás, sokkal nagyobb lesz az óvatossága és figyelme a megváltozott rendre. A mai ember más, mint a régi ember volt. Ha nehéz is egy új rendet megszokni, mégis egészen bizonyosan sokkal hamarabb átmegy a köztudatba a megváltozott közlekedési rend, mint ahogyan félszázad előtt megszokták az emberek azt, hogy nem minden rendszer nél­kül, de meghatározott rendben kell járni az utakon. Aki csak egy kissé ügyel, aki nem felejti el azt, hogy a saját maga és a mások élete is kockán forog, ha nem ügyel, az a legrövidebb időn belül megszokja, hogy meg­változott a rend, hogy: Jobbra hajts! Japán ma nyilatkozik az új helyzetről Moszkva felé közelednek a német csapatok — Szovjet védelmi bizottság alakult a szorongatott helyzet miatt — A vörösök tegnapi vesztesége 280 repülőgép, 100 tank, 50 ágyú — Knox Amerika hadbalépését követelte Egész Oroszország területén be kell szol­gáltatni a rádióvevő készülékeket, mióta a né­met főhadiszállás nagy győzelmeket jelentő első közleménye vasárnap megjelent, az orosz hadifoglyok pedig elbeszélik, hogy egymást érik a Szovjetban a tüntetések, a vörös bol­Külföldi szakértők véleménye szerint lé­nyegében el is dőlt a keleti hadjárat sorsa. A legfőbb vörös hadvezetőség nincs abban a helyzetben, hogy az eddig elszenvedett óriási veszteségeket pótolni tudja. Új repülőgépek és páncélos harcikocsik ezreit nem lehet má­ról-holnapra előteremteni és a francia háború megmutatta, hogy nem lehet ütőképes vagy legalábbis védekezésre képes hadeseregt for­málni azokból sem, amelyek most felbomlot­­tan özönlenek vissza a balti államokból és az egykori lengyel mezőkről, hogy az amúgy sem sikerült orosz felvonulást végleg összegaba­­lyítsák. Ilyen hadsereggel már nem lehet há­borút nyerni a németek ellen. Sőt, nem lehet Valóban a tizenkettedik órában mentette meg Németország Európát a bolsevizmus ré­métől. Mert valljuk be, hogy a diplomatákon kívül senki sem sejtette Európában, hogy mi­lyen hatalmas vörös erő sorakozott fel Közép- Európa és Németország határán, támadásra a keresztény világ ellen. De annál jobban össze­kovácsolta az európai népeket a közös vesze­delem. Ami évezredeken keresztül nem sike­rült, az most egyszerire megvalósul. Egész Európa összefogott a bolsevizmus elleni harc jegyében: Olaszország, Finnország, Magyaror­szág, Szlovákia, Horvátország máris hadba­­szálltak a németek oldalán,­­ Franciaország csatlakozott ehhez a tömbhöz és m­egszaktotta diplomáciai kapcsolatát a vörös kormánnyal, Spanyolországban, Dániában, Norvégiában és Svédországban pedig az önkéntesek tízezrei sorakoznak az európai civilizáció keresztes sevikik hátulról gépfegyvertűzzel kényszerítik a katonákat a harcra. Nem lehet valami szi­lárd a Szovjet uralom, ahol a rádió ellenség­nek számít és igen laza lehet a biztonság ott, ahol gépfegyver önt lelkesedést a fronton har­coló katonákba, m­egőrizni a belső rendszert sem. Tudják ezt Moszkvában is, különben aligha rendelték volna el a rádiókészülékek beszolgáltatását.­­ Moszkva egyszerűen befogja a fülét 170 mil­lió alattvalójának, nehogy ezek meghallják a német győzelmek és a szovjet veszteségek hírét. Mindezt nem szabad megtudniok, mert ha megtudnák, maguk döntenék fel Sztálin trónjának roncsait. De ami késik, az nem mú­lik, a bolsevizmusnak napjai meg vannak számlálva, hogy pedig valóban rendkívül sú­lyos a helyzet szovjeteknál, arra bizonyság, hogy négytagú államvédelmi bizottságot ala­kítottak Sztálinnál az élen és ennek a kezébe tették le a Szovjet egész államhatalmát. zászlaja alá, míg a Fekete-tenger mellékén Bulgária és Törökország száz százalékig a ten­gelyhatalmak oldalán állva kíséri éber figye­lemmel az eseményeket s az alkalomra vár­nak, hogy érdekeik védelmében fegyverhez nyúljanak. A világtörténelem legnagyobb csatájában Európa népei megtalálták egymás kezét és így lenyűgöző szolidaritásban szálltak szembe a vörös rémmel. Ez a lenyűgöző szoli­daritás bénítja meg Amerika népét s egyre jobban távolodik el attól a gondolattól, hogy­ az istentelen világnak segítséget nyújtson a keresztény civilizáció elsöprésére. Különösen jellemző a francia kormány hi­vatalos állásfoglalása a Szovjetunióval kap­csolatban. A francia kormány súlyos szavak­kal támasztja alá azt a lépését, amely a diplo­máciai viszony megszakítását jelenti. A német­szovjet viszály — állapítja meg Petain kormá­ Külön védelmi bizottság alakult a Szovjetben Európa­ eggység

Next